Az amatőröknek soha nincsenek kételyeik

„Komoly a veszély, hogy a pozsonyi csatából is tehetségkutatót rendeznek majd, és mindenki belebőgheti a légtérbe a maga hülyeségeit.

Felfoghatatlan, hogy állítólag nemzeti gondolkodású embereknek az 1100 éves magyar történelemből csak erre az egy eseményre van ingerük, persze nem a tények, hanem facebookos baromságok alapján. De nem elég, hogy naponta kell ostobaságokat olvasni, teljesen reménytelen felvilágosítani a hívőket. A részleteket most hadd mellőzzem, a lényeg, hogy gyakorlatilag minden »köztudomású« tény hamis a pozsonyi csata emlékezetével kapcsolatban. Nem tudjuk, pontosan hol volt a csata, nem tudjuk, hányan harcoltak a két oldalon, nem tudjuk, Árpád élt-e a csata időpontjában, ahogy az sem, ott halt-e meg, vagy máshol, nem beszélve a fiairól, akiknek sem az életéről, sem a haláláról nem tudunk jóformán semmit. A csata részletes leírása is teljesen sérült és hamis ezekben a facebookos összefoglalókban, nem beszélve a már itt is cáfolt tévhitről, valójában ugyanis senki nem mondta, hogy a magyarok »kiirtassanak«, sima fordítási hibáról van szó. Az amerikai katonai akadémián nem tanítják a csatát, nincs benne a tankönyvben, nem szerepel a tananyagban (Négyesi Lajos hadtörténész 2013-ban járt utána, az amerikai katonai akadémia részéről a történelem tanszékről érkezett válasz). Az sem véletlen, hogy még senki nem szkennelte be az eredeti szöveget a tankönyvből, csak szolgaian átvette a mások híradását, mert hinni akarta, hogy a pozsonyi csatától ájuldoznak a 21. századi amerikai kadétok.

De nem, az amatőröknek soha nincsenek kételyeik – a hülyeség terjed. Az a szégyenletes helyzet állt elő, hogy mai nemzeti identitásunkba belopakodott a pozsonyi csata kifacsart változata, lassan úgy hivatkozunk rá, mintha bármi ok-okozati kapcsolata volna mai életünkkel. És nem, ne jöjjön senki azzal, hogy ez A CSATA a teljes 1100 évből, mert volt ott még néhány tucat sorsdöntő ütközet 896 és 1945 között – de nem, azokat nem idézgeti senki, azokat nem »titkolták« el, azok senkit nem érdekelnek.

Szomorú látlelete az ügy a magyar jobboldali-nemzeti tábor szellemi elvárásainak. Nyilván sokan felérik ésszel, hogy szólniuk kell, főleg, akik a történészi szakma közelében járnak, vagy maguk is történészek. De mégsem merik, mert nincs bátorságuk népszerűtlen ügyekről beszélni, inkább hallgatnak, nehogy sérüljön a renoméjuk. Ez helytelen eljárás, hiszen az embereket tanítani kell, nem pedig hízelegni nekik. Pláne, ha valamit rosszul tudnak, ha valamit kritikátlanul elfogadnak.

Én »csak« történelem szakon végeztem, írtam pár történeti és néprajzi tárgyú könyvet, történelmi magazint szerkesztettem az Echo TV-ben. Érdeklődő amatőr vagyok, de be is vallom. Azokkal ellentétben, akiknek fogalmuk sincs alapdolgokról, nem tanultak felsőfokon történettudományt, nem publikálnak szakkérdésekben, nem ismerik a forrásokat, következésképpen képtelenek forráskritikát végezni, nincsenek régészeti, térképészeti, alapismereteik, nem tudnak semmit a segédtudományokról, de magas lóról osztják ki a szakmabelieket.

Vegyétek úgy, hogy szóltam. Nem mintha bármit is tehetnék, de az értelmesebbek talán elgondolkodnak, hogy érdemes-e a történészi szakma kérdéseibe kívülről, tudás, felkészültség nélkül beleszövegelni-e vagy sem. Illúzióim nincsenek. Amikor tisztáztam, hogy Apponyi Albert nem mondta a neki tulajdonított jóslatot a trianoni diktátum sírásóiról, még én lettem lecseszve, hogy miért oszlatom szét a szép hiedelmeket... Mintha a történettudomány, a tények helyett az álmok volnának fontosak. Igen, sajnos, a nemzeti oldalon a látszat sokszor a fontosabb a valóság helyett. Szerintem a legtöbb embernek igénye sincs ismeretei szélesítésére, megelégszik azzal, ami megfelel előzetes elképzeléseinek. A tényeket és a nála felkészültebb emberek ismeretanyagát lebecsüli, mintha éppen a történettudomány nem olyan mesterség lenne, mint egy óceánjáró vezetése vagy egy hokedli elkészítése.

Végezetül annyit, hogy nyugi, azonnal tiltalak, ha bunkó vagy tiszteletlen vagy. Ahogyan eddig is, ezután is. Ha »csalódsz« bennem, mert »nem ezt vártad«, az sem érdekel, keress és kövess olyasvalakit a Facebookon, aki kielégíti a szellemi igényeidet. Egyáltalán nem érdekelsz, én tudom, mit beszélek, rajtad pedig nem segíthetek. Mindenki más: welcome!”