A békét tudni kell megőrizni! – Benkő Tibor a Mandinernek

2020. október 1.
Lehet akár űrtechnikánk vagy bármilyen modern eszközünk, ha nincs hozzá képzett, lojális katonánk, akkor semmit nem ér az egész – mondja Benkő Tibor. A honvédelmi miniszterrel a magyar hadiipar fejlesztéséről, NATO-kötelezettségeinkről és a katonai életpálya presztízséről beszélgettünk.

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Miért vesz ennyi fegyvert Magyarország, ha nem akar háborúzni?
Nem akarunk háborúzni, békében szeretnénk élni, de a békét minden kihívással szemben tudnunk kell megőrizni. Ehhez alkalmazható képességek kellenek. Képességet kell fejlesztenünk, mert a Magyar Honvédség negyven-­negyvenöt éves technikai eszközeivel nem lehet megfelelni a 21. századi kihívásoknak. A világban rendkívül gyorsan változik a biztonsági környezet, elég csak az ukrán–orosz konfliktusra gondolni. A közelünkben is megjelent egy új, úgynevezett hibrid hadviselési forma, amely átírja a nem hagyományos hadviselés szabályait.

Fotó: Földházi Árpád

Olyan eszközökre van szükség, amelyek a kibertérben is alkalmazhatók. Készülnünk kell arra, hogy a Magyar Honvédség bármilyen körülmények között, bárhol bevethető legyen.

A védelmi képesség fejlesztése 2017 óta zajlik a haderőfejlesztési programban. Mi indokolja a mostani, kívülről hirtelennek tűnő, kampányszerű haditechnikai beruházásokat?
A fejlesztések nem kampányszerűek, átgondolt koncepció mentén valósulnak meg. A program 2017 januárjában indult, de már előtte részletesen megterveztük, hogy 2026-ig a Magyar Honvédségnek milyen képességekkel kell rendelkeznie. Ezután a piackutatások, az egyeztetések, a szerződéskötések következtek, és a többéves előkészítő munkának mára lett kézzelfogható eredménye, többek között haditechnikai eszközök formájában. Egy ilyen folyamat éveket vesz igénybe. Van olyan szerződésünk, amelyet már 2018-ban megkötöttünk, de a technikai eszközök majd 2023-ban vagy azt követően állhatnak hadrendbe. Addig is fel kell készíteni a katonákat, ki kell képezni a kezelőszemélyzetet. Ráadásul úgy szeretnénk végrehajtani a haderőfejlesztést, hogy az az ország gazdasági fejlődését és a kormány foglalkoztatási törekvéseit is szolgálja.

Sok tagállam bízik a NATO kollektív védelemről szóló doktrínájában, de egyes országok azt is fontosnak találják, hogy saját hadseregüket ténylegesen ütőképes haderővé fejlesszék. Magyarországon mikor állt be ez a lélektani katonapolitikai fordulat?
A kormány már 2010-ben megfogalmazta, hogy szükség van a változásra, és meg kell teremteni az ország saját védelmi képességét. Egyébként a NATO is azt mondja, hogy minden tagállam köteles ilyen képességet építeni. Az ország gazdasági, pénzügyi helyzete az évtized közepére vált annyira stabillá, hogy ezt a komoly katonai fejlesztési programot el lehessen indítani. A miniszterelnök a 2014-es walesi NATO-csúcsértekezleten jelentette be, hogy Magyarország 2024-re a GDP 2 százalékára fogja növelni a védelmi kiadásait.

Fotó: Földházi Árpád

Az oroszok 2014-es krími akciója szerepet játszott ebben?
A krími történések a NATO egészére hatással voltak, ez jól tükröződött a walesi csúcsértekezleten tett tagországi felajánlásokban is. Felismerték, hogy a saját szuverenitásuk védelmében szükséges az egyes országok képességeinek fejlesztése, hiszen ezáltal válik erősebbé a NATO. Ezt később megerősítette a 2015-ben kezdődő migrációs válsághelyzet. Ma a szervezet keleti és déli fenyegetettségről beszél, mi itt, Közép-Európában mindkettőben érintettek lehetünk. Magyarországnak kiemelt szerepe kell hogy legyen a régió biztonságának garantálásában, a V4-országokkal közösen kulcsszerepet kell vállalnunk.

„Készülnünk kell arra, hogy a Magyar Honvédség bármilyen körülmények között, bárhol bevethető legyen”

Magyarország megígérte tehát a NATO-nak, hogy katonai költségvetését 2024-re a GDP 2 százalékára emeli. Sikerül ezt elérni annak ellenére is, hogy a járványidőszak takarékossági intézkedéseket követel meg?
Az ország védelmi képessége és biztonsága elsődleges fontosságú. Sokan mondják, hogy az egészség az első, ez az egyén szintjén igaz is. De ha nincs béke, akkor nehéz egészségesen élni. Jugoszlávia a legjobb példa erre: egykor Magyarországról irigykedve csodáltuk az ottani életszínvonalat, amely aztán a béke megszűnésével egyik pillanatról a másikra köddé vált. Ezért a fejlesztések a járvány időszakában sem állhatnak meg, természetesen figyelembe véve az ország teherbíró képességét. A tervek szerint a jövő évi költségvetés 1,66 százalékát fordítjuk védelmi kiadásokra, ez alapján reális cél 2024-re a 2 százalék elérése.

Fotó: Földházi Árpád

A magyar hadsereg mikor válhat modern, a térség meghatározó, erős haderejévé?
A nagybani, úgynevezett koncepcionális tervezés során legalább tíz, a részletes tervezésnél négy-hat évre kell előre látnunk. Jól példázza ezt a Gripenek lízingszerződése, amely 2026-ig szól. Nekünk már 2022–23 körül döntenünk kell arról, hogy megtartjuk a gépeket, vagy váltunk. A harckocsik beszerzésére is 2018-ban kötöttünk szerződést, de az első Leopard 2A7-esek 2023-ban érkeznek. Ugyanez a helyzet a H225-ös közepes helikoptereknél is. A haderőfejlesztési program azt modellezi, hogy 2026-ra milyen képességeket kell elérnie a Magyar Honvédségnek. De 2026-ban sem zárul le, már ma is 2030–32-ig tekintünk előre. A fejlődés mostani ütemét nézve 2028-ra modern és erős hadseregünk lesz, amelyet aztán tudnunk kell megtartani.

A legújabb hír, hogy Lynx harcjárműveket gyárt majd Zalaegerszegen a Rheinmetall. Miért éppen Magyar­országra esett a német hadiipari vállalat választása?
Ez több összetevős kérdés. Ha csak a védelempolitikai részét nézzük, a haderőfejlesztési program magában foglalja a kutatás-fejlesztést, az innovációt, a hadiipar megteremtését.

Németország figyelemmel kíséri a magyar bejelentéseket, felajánlásokat és azok megvalósulását. Látja, hogy a magyarok nemcsak beszélnek, de tesznek is. Már nem az olcsó munkaerő lehetőségét látja hazánkban, hanem inkább azt, hogy jól felkészült, kiképzett emberek állnak rendelkezésre. Magyarországra lehet számítani üzlettársként, partnerként.

Ez évtizedek óta a legnagyobb hazai hadiipari gyárfejlesztés. Több mint kétszáz Lynx KF41 típusú harcjárművet kap majd a honvédség a hírek szerint.
Most 218-ra köttetett megállapodás. Az első darabok 2022-ben a németországi gyárból gördülnek ki, és kerülnek a Magyar Honvédséghez, 2023-ban pedig beindulhat a zalaegerszegi gyár is.

Újra lesz tehát gyalogsági harcjárművünk. Egy nehézdandár is létrejön emiatt?
A magyar katonáknak voltak korábban gyalogsági harcjárműveik, de tizenhét éve kivonták őket a rendszerből anélkül, hogy gondoskodtak volna a pótlásukról. Ezáltal űr keletkezett a katonai képességekben – ezt pótolják majd a Lynx harcjárművek. A nehézdandár-képesség egyik alapvető eszköze a páncélozott harcjármű, de szükség van hozzá a harckocsikra, az önjáró lövegekre, a vezetési eszközök fejlesztésére és mindarra, ami a fejlesztési programunkban szerepel.

Fotó: Földházi Árpád

Magyarország rendszeresen vásárol német haditechnikát, augusztusban amerikai rakéták beszerzéséről döntöttek, a Gripeneket pedig a svédektől kaptuk. Tudatos döntés a beszerzések diverzifikálása? Elsősorban a legnagyobb európai hadsereggel, a némettel akarunk kompatibilisek lenni?
A piackutatások után az európai, közelebbről a német hadiipart találtuk a legalkalmasabbnak arra, hogy az eszközök nagy részét onnan szerezzük be. De ez nem csak a beszerzésekről szól, az együttműködések része, hogy az idetelepült gyárak segítik az ország gazdasági fellendülését, és munkahelyeket teremtenek. A diverzifikálás tudatos, nyáron olyan amerikai rakéták vásárlásáról írtunk alá szándéknyilatkozatot, amelyeket a Gripen gépekről is tudunk alkalmazni. A légvédelmi rakétakomplexum vásárlásáról még folynak a tárgyalások. A NATO erejét nem a technikai eszközök típusai határozzák meg, hanem a paramétereik. A kompatibilitás, a közös platformon való alkalmazás minden eszköznél biztosítva van, ezt mindig figyelembe vettük. Mert itt nem csupán arról van szó, hogy a technikai eszközök egy adott pillanatban alkalmazhatók legyenek: egy közös NATO-alkalmazás esetén szükség van a megfelelő logisztikai ellátásra, üzemeltetésre is.

„A fejlődés mostani ütemét nézve 2028-ra modern és erős hadseregünk lesz”

Ön sok előadást tart honvédségi nyugdíjasoknak, nyugállományú katonáknak. Miért érzi fontosnak a megszólításukat?
Ahogy már többször hangsúlyoztam, nálunk az ember, a katona áll a középpontban. Lehet akár űrtechnikánk vagy bármilyen modern eszközünk, ha nincs hozzá képzett, lojális katonánk, akkor semmit nem ér az egész. A képességépítés tehát nemcsak a technikai eszközökről, az alkalmazásról, a harceljárásról, hanem a személyi állományról is szól. Ahhoz, hogy a jövőben is legyenek a hazájuk iránt elkötelezett, katonai szolgálatot vállaló fiatalok, meg kell szólítani őket. A katonának jelentkezők több mint fele a motivációt a szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól, katonaviselt ismerősöktől kapja. Ezért fontos, hogy az egykor katonaként szolgálók megismerjék, milyen évtizedek óta nem látott fejlődésen megy keresztül ma a Magyar Honvédség, milyen életpályát tud nyújtani azoknak, akik vállalják a haza szolgálatát. Tapasztalatom szerint ez a fejlődés motiválja a nyugállományú katonákat abban, hogy segítsék a toborzómunkát. Emellett az előadásokon első kézből ismerhetik meg azt is, hogy a tárca milyen új lehetőségeket kínál az ellátotti körbe tartozóknak. Ez az Obsitos program, amellyel még széleskörűbben szeretnénk gondoskodni a nyugállományú katonákról, akik egy életre tettek esküt a haza védelmére, s nem feledkezhetünk meg az egykori honvédségi dolgozókról sem.

Gondolom, az új haditechnika sok fiatalt bevonzhat, ha pedig a jövedelmi kilátások is javulnak, akkor még inkább vonzó lehet a katonai pálya.
Az életpályamodellben benne vannak a jövedelmi kilátások, de ennél tudatosabban dolgozunk a fiatalok megszólításán. Erről szól a hazafias és honvédelmi nevelés, amelyet a Honvéd kadét program foglal rendszerbe. Ennek részeként ma már 76 iskolával van megállapodásunk, ahol honvédelmi alapismereteket oktatnak, vagy úgynevezett kadétosztály működik. Ez utóbbi már komolyabb, katonásabb napirendet is magában foglaló honvédelmi nevelést jelent. Emellett 2014 óta működik Debrecenben az ország egyetlen honvédelmi középiskolája és kollégiuma. Dolgozunk a bővítésen, terveink szerint 2028-ra nyolc-tíz honvédelmi középiskolára lenne szükség. Ezek képesek lesznek kiszolgálni a honvédség utánpótlását.

Van ma presztízse a katonai hivatásnak?
Nagyon fontos, hogy a társadalom megismerje a valódi katonát, és ne a szükséges rosszat lássa benne, ami csak viszi a pénzt. A békének, a biztonságnak, a stabilitásnak vannak költségei, áldozatot kell érte hozni. Egyre több fiatal jelentkezik tartalékos katonai szolgálatra – ők nem biztos, hogy katonák akarnak lenni, mégis van vonzalom bennük, hogy kipróbálják saját képességeiket és a katonaéletet. 2010-ben összesen tizenhét önkéntes tartalékos katonája volt az országnak, jelenleg több mint tízezer ember áll rendelkezésre. Ez a szám önmagáért beszél. Az önkéntesek sokszor szabadságot vesznek ki a munkahelyükön, és lemennek a déli határra, hogy részt vegyenek a határvédelmi feladatokban – ez elismerésre méltó. Az emberekben benne van a rend, a fegyelem, a szervezettség iránti vágy, a bajtársiasság és egyre több jelentkezőnél a haza iránti lojalitás is.

2010-ben összesen tizenhét önkéntes tartalékos katonája volt az országnak, jelenleg több mint tízezer ember áll rendelkezésre.<br>Fotó: Földházi Árpád

Mikor állhat vissza a katonák régi tekintélye, amely egy évszázaddal ezelőtt a hadsereget körüllengte?
Nem sok hasonlóság van a száz évvel ezelőtti és a mai körülmények között. Az viszont tény, hogy az utóbbi harminc év nem volt a hadsereg fénykora. Ezért most a katonáknak kell bizonyítaniuk, hogy méltók a társadalom elismerésére – nemcsak a kiállással, a megjelenéssel, de a karakterrel, a tudással is. A hadsereg megítélése egyébként a felmérések szerint jó, különösen baj esetén, például ha árvíz van, vagy veszély- és katasztrófahelyzet áll elő. A katona a hazáját szolgálja, és ha kell, az életét is adja. Ezt erkölcsileg, anyagilag, társadalmilag is el kell ismerni. Ehhez olyan életpályamodell szükséges, amely alapján a katona szívesen vállalja a szolgálatot. A honvédelmi életpálya most ilyen.

Benkő Tibor
1955-ben született Nyíregyházán. Tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Kalinyin Tüzérségi Katonai Akadémián, az Egyesült Államok Hadseregének Hadászati Főiskoláján és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hadtudományi doktori iskoláján végezte. Az 1980-as években Kiskunhalason ezredhadműveleti tisztként, Székesfehérváron törzstisztként szolgált.

A kilencvenes években Kiskunhalason dandár-, majd ezredparancsnok, a kétezres években Debrecenben dandárparancsnok, majd Székesfehérváron az MH Szárazföldi Parancsnokság megbízott parancsnoka volt. 2009–2010-ben az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokaként, 2010 és 2018 között a Honvéd Vezérkar főnökeként szolgált. 2018 óta honvédelmi miniszter. Nős, két gyermek édesapja.

Címlapkép: Földházi Árpád

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés