A sérelemimport és a bűntudat birodalma

2020. június 5. 15:15
Most, a George Floyd halálára adott európai reakciók tömegességéből és hevességéből derül csak ki, hogy nem kell tartanunk a legrosszabbtól. Az már bekövetkezett, mentálisan végképp Amerikához csatoltak bennünket. Mi köze Tóth Verának vagy Radics Giginek a minneapolisi fekete meggyilkolásához? Hülye kérdés: mi máshoz lenne közük?

Hagyjuk most Amerikát, hagyjuk George Floydot és a rendőrt, aki a nyakán térdepelt, hagyjuk a konkrét tényeket (azokat főleg könnyű hagyni, lévén, hogy még alig ismerjük őket, hacsak nem azt a tényt, hogy a mediatizált fekete mártíromságok jelentős részéről szokott kiderülni idővel, hogy mégsem úgy volt, ahogyan beállították, na persze akkor már minek derül ki, a plazmatévék nem röppennek vissza a kirakatba, se a lélek azokba, akik életüket vesztették a zavargásokban).

Tavaly írtam egy politicós cikk kapcsán a sérelemimportról, arról a jelenségről tehát, hogy az amerikai kulturális hegemónia jegyében az egyetemi világ és a média olyan fogalmakat igyekszik meghonosítani európai környezetben, amelyek csak a tengerentúli történelmi és társadalmi viszonyok között értelmezhetők.

Azt viszont nem gondoltam volna, hogy szűk egy évvel később Európán is végigszánt a Black Lives Matter-mozgalom, sőt Budapesten (!) is BLM-demonstrációt szerveznek, magyar celebek sorban fejezik ki kegyeletüket Floyd halála miatt, s a magyar Facebook-nyilvánosság széles rétegein jut át az amerikai faji pornó legújabb darabja.

Ilyenek hát a szép koloniális mindennapok.

Többezres tömegeket megmozgató tüntetések és randalírozások Londonban, Párizsban, Toulouse-ban. Nálunk kicsit persze más a helyzet: már minden feltétel adott lenne a rendszerszintű négerelnyomáshoz, vicsorgó vidékiek meg Orbán, csak hát éppen négerek nincsenek. De indulatok vannak, beleordítva a légüres térbe, félig megjátszott, félig őszinte indulatok, amelyek persze egyre őszintébbek lesznek, ahogyan ismételgetik a szlogeneket. 

*

Jámbor András besegít: Cigány Lives Matter. Az újbaloldali publicista megteszi a tőle telhetőt, hogy az amerikai imperializmus terméke, az amerikai faji neurózis konkrét formát és tárgyat találjon hazánkban is. Mert bírálja ugyan Hosszú Katinkát és Vajna Tímeát, amiért azok csak az amerikai igazságtalanságok miatt tiltakoznak, de teszi ezt azon mítosz jegyében, miszerint a „kirekesztés” egy és oszthatatlan, bárhol is jelenik meg: az Egyesült Államokban, Magyarországon vagy a Húsvét-szigeten.

Pedig univerzális kirekesztés, univerzális kizsákmányolás, univerzális kiszolgáltatottság nem létezik.

Kirekesztések, kizsákmányolások, kiszolgáltatottságok vannak, voltak, különböző formájúak és mértékűek, különböző történelmi és kulturális okokból fakadóak. A spártai helóták, az amerikai gyapotszedők vagy a magyar cigánysorokon élők fájdalma nem azonos. A szenvedést nem lehet egyetlen képletre visszavezetni. A szenvedés nem egyesít. 

Black Lives Matter-tüntetők Londonban (MTI-Fotóbank)

Régi balos közhelyet görget tovább Jámbor, de nem veszi észre, hogy a kirekesztés egyetemességének mítoszát a globálkapitalizmus mára mindenestül magáévá tette és saját céljaira hasznosítja. Van-e jobb példa, mint az amerikai tüntetők mellett sorra kiálló nagyvállalatok Twitter-közleményei és szipogós hangvételű belső levelei a társadalmi igazságtalanságokról? Jámbor nem ismeri fel, hogy az általa használt retorikai sémák már nem az elnyomottak és az elnyomók osztályharcát rajzolják ki, hanem a bűntudat pszichológiai terhének oszthatatlanságában egyesült világot.

A „rasszizmus” nem jelenség, hanem eszköz.

A világ egyneműsítésére számtalan stratégiát vetnek be, a „rasszizmus” pedig épp úgy ezek sorába illeszkedik, mint a (pop)kulturális hatalom. A kettő egymásba olvasztásának hatása felmérhetetlen.

Nem nagyon beszélnek róla, ilyenekről nem szokás beszélni, de egyre feltűnőbb, hogy a kirekesztés mint téma, motívum és narratíva lassan minden egyebet felülírni látszik az irodalomban és az irodalomkritikában, a filmművészetben, a streaming-oldalakon, a szórakoztatóipar különböző ágazataiban. Születnek persze művek, amelyek nem a kirekesztés iskolás példázatait közvetítik, de a nemzetközi kultúrsajtó és kultúrreflexió a kánonalakítás során ezeket a kirekesztés-művészetnek rendelik alá.

Önmagában kevés a politikai, gazdasági, kulturális hegemóniaépítés: a globalizált ember megteremtésének a pszichológiai sztenderdizálás a biztosítéka. Erre találták ki a „rasszizmust”. Erre szolgál a sérelemimport, a bűntudatkeltés, a white guilt és hasonló érzelmi kódok memetikus továbbterjesztése.

Mindezek fényében pedig felmerül a kérdés, hogy

mi rejlik ténylegesen a „nyitott társadalmak” bevándorlásfétise mélyén,

miért szomjazzák azok valójában a színesbőrű testeket (bodies, ahogyan a kirekesztésológiai szakzsargon nyomatékosítja)? Csupán olcsó munkaerőként szívja fel őket Európa? Vagy van egy másik, talán még fontosabb funkciójuk: az, hogy puszta testük a múlhatatlan áldozatiság jelölője, s e testek jelenléte előhívja, aktiválja, igazolja, szentesíti a többségi társadalmakban a globális, globalizáló bűntudatot?

Azt a speciális, amerikai ízű bűntudatot, amelynek a végtelenített, egyre propagandisztikusabb kirekesztés-narratívák ágyaznak meg, amelynek a pszichológiai előfeltételeit világszerte mindenkiben kialakítják különféle médiakampányok meg felkapott sorozatok.

A Floyd-ügy mutatja: ez a bűntudat (a helyi kisebbségek esetében pedig párja, a globális bosszúvágy) immár bárhol felkelthető, függetlenül attól, hogy az adott történelmi tények indokolják-e, vagy hogy egyáltalán van-e valaki, akivel szemben ilyesféle bűntudatot érezhetnénk. Ez a bűntudat kisiklik ok és okozat kategóriái közül.

Ha egy társadalom rendszerszerűen rosszul bánik egyes tagjaival (mint ahogyan Amerika tette a négerekkel), az természetesen eredményezhet bűntudatot. Napjaink Európájában fordítva áll a helyzet: mintha a globalizálódást elősegítő bűntudat szükségszerűsége követelné meg más etnikumú személyek tömeges behozatalát – mintha a bűntudatkeltő funkcióhoz rendeltetnének az élő testek.

A sérelemimport megelőzi az emberimportot.

Az amerikai bűntudat birodalma így kebelezi be Európát, és a gyarmatosított országok polgáraiban fel sem merül, hogy joguk lenne a saját érzéseikhez.

*

Most, a Floyd halálára adott reakciók tömegességéből és hevességéből derül csak ki, hogy nem kell tartanunk a legrosszabbtól. Az már bekövetkezett, mentálisan végképp Amerikához csatoltak bennünket.

Black Lives Matter-tüntetők Stockholmban (MTI-Fotóbank)

Mert persze viccesek a pesti fiatalok, akik rabszolgalázadást LARP-olnak a US Embassy előtt. És jól elhatárolható az a társadalmi réteg, amit itthon a leginkább foglalkoztat a Floyd-ügy: jól szituált, trópusi tájak előtt pózoló Instagram-fiatalság, jellemzően jónevű egyetemek tanulói, életstílusuk szerves része a hovatartozási-erkölcsi kódként is szolgáló aktivizmus. Ők persze nincsenek olyan sokan, a Floyd-ügyben viszont az az újszerű, hogy a négerpárti „szolidaritás” mémjei – hála a celebritások „kiállásának” – a közösségi oldalakon társadalmilag szélesebb körbe is továbbjutottak. 

Mi köze Tóth Verának vagy Radics Giginek a minneapolisi néger meggyilkolásához?

Hülye kérdés: mi máshoz lenne közük? Az érzelmi-pszichológiai azonosulás földrajza más, mint ami az atlaszokból következne. Amerika szellemileg teljesen magába szippantott minket. Vélekedéseink, hiedelmeink, előítéleteink, alapfeltéveseink, hajlamaink struktúráit módszeresen lebontották, helyettük jellegzetesen amerikai struktúrákba kényszerülnek gondolataink. Érdeklődésünk, figyelmünk iránytűje többezer kilométer távolságba vezet, a birodalom szürke határterületein történteknél jobban izgatnak bennünket az ottani szenzációk.

Az események időbeli közelsége folytán adódik az összevetés a Deák téri késeléssel: számos nézőpont szerint, különféle politikai-társadalmi megfejtések mentén értelmezhető (akár instrumentalizálható) eset volt ez is. Jámbor András arra joggal mutat rá, hogy a magyar hírességek és számos, általában apolitikus követőjük mégis George Floyd és nem M. László, K. Gergely halála kapcsán posztoltak – és azért volt így, mert utóbbi nem volt megnevezhető, elmesélhető új, koloniális nyelvünkön, a sérelemimport által behozott fogalmakkal.

Az M. Lászlóról és K. Gergelyről való beszéd az önazonosság, a helyhez kötöttség már-már radikális gesztusa lett volna,

s ezzel furcsa módon elidegenítette volna a követőtábor normie, kevésbé tudatos, a hazai közügyek iránt közömbös részét – szemben George Floyd morálisan kockázatmentes, konszenzuális (mert távoli), képileg befogadhatóbb halálával.

A gyarmatosítóval való lelkes, ujjongó kollaborálás alaphangját mégsem a celebek, hanem Csepelyi Adrienn újságíró adja meg. Régóta hódolattal követem őt, amiért kollégáihoz képest is reflektálatlan, locsogó naivitással közvetíti a nemi erőszak-nyerspezsgő-Sziget Fesztivál háromszögben mozgó WMN-mindset legbornírtabb igazságait is. Csepelyi, aki magát rendre mániákus kultúrafogyasztónak titulálja, s már ebből is tudható, hogy a kultúrát a burzsoá magakelletés rítusaival téveszti össze, „Ebben a tükörben az én fehér arcom is ott van” – Széljegyzet az amerikai zavargásokhoz címmel írt jegyzetet a történtekről.

Van itt minden: „privilegizált – fehér bőrű, többségi állampolgári – helyzetünk”; körmönfontan megfogalmazott dicsekvés azzal, hogy bármennyire szeretné, ő nem öltözik Missy Elliottnak, mert figyel az afroamerikai közösség érzéseire, s még bronxi négerekkel is szimpóziumot tartott az ügyben; „a jóindulat néha kevés”; nem tudja, mennyire fájdalmas a romáknak az Egri csillagok Sárközije, akit csak ragyásként emlegetnek – s a filmben nem cigány szereplővel játszatják el (!); s végül a kulcsmondat: „Mi, fehérek, jól elbasztuk ezt, ugye?” „Eléggé” – feleli a bronxi.

Elintézhetnénk annyival az egészet, hogy konformizmussal elegy ostobaság.

Csepelyiből azonban a kolonizáló mentalitással való maradéktalan azonosulás, a totális önfeladás beszél.

Csepelyinek magyarként nincs rá oka, mégis szükségét érzi annak, hogy – mint annak idején az öltönyt húzó őslakosok – belebújjon a bűntudat szűken amerikaiakra szabott kényszerzubbonyába. Nyilván meg akar felelni közönségének, akiket kielégít az effajta morális hivalkodás.

Csepelyi a mentális gyarmatosítás szélsőséges példája. De elég erős szokásaink, hagyományaink ellenállása az ilyen példákkal szemben? Ha nem, a végére csak a fun fact marad: Európa, az tényleg nem létezik többé. 

(Nyitókép: George Floyd halála miatt tiltakozók Stockholmban, MTI-Fotóbank)

Összesen 266 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Amandha ngavenhu!

Hatalmat a népnek!

A dél-afrikai zuluk ezzel a jelszóval indultak a hatalom bástyái ellen 1975-ben.
Az akkor esélytelen lázadók ma a hatalom birtokosai az országban.
A hadsereg 2 atom-tengeralattjárója közül az egyik szőrén-szálán eltűnt.
És hogy még mi, azt csak a jóisten tudja.
Az élet nem lett jobb a fehérek kiüldözése után, sőt.
Csak szólok.

Szerencsétlen halál egy többszörös börtöntölteléket Nemzeti Hőssé tesz egy hatalmas országban:
ez a Sátán hazugsága.

Biblia - János evangéliuma - Jn 8,44

De ezt régóta gondosan, kitervelten készítették.készítik elő, egy példa:
Az alábbi rövid videóban megismerkedhetünk egy apró szeletével annak az elképesztő mocsoknak, amit fényes nappal a gyerekeknek, fiataloknak adagol a zsidó gépezet, nap mint nap. Kik azok, akik konkrétan ezt a fertőt megteremtik, kiadják, terjesztik, népszerűsítik? Álljon itt pár név, ők mind zsidók (ezek a kiadók, stúdiók sokszor további számos kisebbet is irányítanak): Universal Music Group (Lucian Grainge, Zach Horowitz), EMI Music Publishing, Asylum Records (David Geffen) DreamWorks Records (Steven Spielberg, Jeffrey Katzenberg, David Geffen), Interscope Records (Jimmy Iovine) Sony/ATV Music Publishing (Lew Grade) Def Jam Recordings (Rick Rubin), Warner/Chappell Music (Jack L. Warner), A&M Records (Herb Alpert), RCA Records (Emile Berliner), Sony Music Entertainment (Doug Morris, Clive Davis), Time Warner (Steve Ross), Warner Music Group (Lyor Cohen, Edgar Bronfman Jr, Stephen F. Cooper), Atlantic Records (Herb Abramson), Sire Records (Seymour Stein, Richard Gottehrer), Hollywood Records, Walt Disney Records (Michael Eisner), Kemosabe Records (Lukasz Gottwald), Elektra Records (Jac Holzman), TVT Records (Steve Gottlieb), Republic Records (Monte Lipman, Avery Lipman), Rostrum Records (Benjy Grinberg), Live Nation (Michael Rapino, Irving Azoff, Arthur Fogel) stb. Majd miután zsidó producerek, stúdiók és kiadók a világra hányják ezt a szennyet, olyan zsidó médiumok népszerűsítik azokat, mint az egyre elképesztőbb fajkeveredést, perverzitást, nyíltan fehérellenes politikai műsorokat sugárzó MTV és VIVA TV. Mindkettő a Viacomhoz (Sumner Redstone, Steve Ross, Doug Herzog, Philippe Dauman) tartozik. De a szintén zsidó tulajdonú Disney (Bob Iger, Michael Eisner) és Nickelodeon (Viacom) ugyancsak előszeretettel szoktatja rá a kisgyerekeket a degenerált popzenére, ahogy rendkívül káros, fajkeveredést, nihilizmust tanító műsorokat is készít számukra.

Válaszok:
Google | 2020. június 5. 16:59

Trump azért veszélyes rájuk, mert nem alakoskodik, ami viszont - a hazugság - a saját identitásuk alapja.
Ezért ellene a hajtóvadászat és addig fogják folytatni, míg fontosnak tartják.

Epstein es Weinstein kilove. Mar az aldozatok is kozuluk kerulnek ki. Jut eszembe, Madoff is.
Metoo, en is, en is a globalis faluba vagyom, ahol a fono a facebook, a pletyka feszke. Csak ebben a fonoban mar munka nem zajlik, hacsak nem akna.
Tiszta 1984.
Az ember nezi, de nem erti. Mi ez az egyen- es kozfelhaborodas, mi ez a nyajba tereles, hova tart a Semmi menete?
A szovjetek megcsinaltak, most az amerikaiak is megkinalnak egy kis kommunizmussal? Nevezzuk Uj Tarsadalmi Rendnek, vagy mi ez az uj hokuszpokusz.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2020. június 5. 17:33

Az Epsteinek, Weinsteinek, Madoffok végül minmdig győztek, egyre nagyobb győzelmeket arattak.
Most is - biztosak benne - ugyanúgy lesz minden, mint eddig.
Az élére álltak annak az elégedetlenségnek, amelyet ők maguk terveltek ki, és a végén, megint: győznek.
És jön egy újabb pár év, 10-20, amikor kezdődik minden újra.
Ez a tervük, a Soros-törzsnek.

A Csepelyi Adrienn azelőtt a Népszabadságnál dolgozott, szóval csak a szokásos vonalas ballib irányt képviseli.

Akár csak a wmn nevű libsi szemétlerakat, egyébként. A honi áldozatkultúra messzire világító fárosza ők, a bűntudatipar napszámosai dolgoznak náluk.

"Radics és Tóth csak azt akarja, hogy róluk is szóljanak a hírek."

A szokásos gutmenschkedés.

Radics Gigi, Tóth Vera, de mellettük még a szintén BLM pozitív Hosszú Katinka és Vajna Timike figyelmét szeretném felhívni egy igen mostohán kezelt területre. Mivel a fenti hölgyek jelezték, hogy szívükön viselik a kiszolgáltatottak sorsát és ellenzik az erőszakot és a raSSizmus minden formáját, az Angliai fehér kislányok sanyarú helyzetére hívnám fel a figyelmet. Tavaly 19 ezer ilyen kislányt törtek be muszlim paki kanok szexrabszolgának, rasszista alapon választva keresztény fehér 12-18 éves lányokat. Minden évben van halálos áldozata is ennek a biznisznek, tehát ez sem lehet kifogás. Ha kell hangulati elem, a 15 éves Ann-t a paki futtatója, elrettentésül a többi lány számára, a nyelvénél fogva szögezte az ebédlőasztalhoz, mikor az ki akart szabadulni. Ez a szál ráadásul metoo-pozitív is lenne, két legyek... Szóval WGLM- white girl lives matter- ezet kellene lájkolni csajok, meg elfehéríteni a twitter lapot.
Ja, hogy erről még az életben nem hallottatok? Nem kellene az indexet használni kizárólagos iránytűnek a tájékozódásban.

Nagyon jó írás, az embert gondolkodásra készteti! Pedig eddig nem túlságosan kedveltem a szerzőt...
BLM- tulajdonképpen mocsokban született, a globalisták által lenyúlt mozgalom: emlékezzünk, 2013-ban a fekete Trayvon Martin "kivégzésével" bontotta a szirmait a mozgalom. Aztán az ernyőszervezetet már Soros Gyuri bácsi mozgatta a békés fekete mackó, Michael Brown meg a békésebb fekete macsó Eric Garner "kivégzésénél"- emlékezzünk Fergusont lenullázta a hat hónapig tartó feka lázongás, boltok kifosztása, gyújtogatások- itt a feketék ernyedetlen buzgalmát a nagy filantróp bőkezű havi fizetése tette lehetővé, ezer, ezerötszáz dollárt is lehetett keresni havonta gyújtogatással, ordibálással.
Trayvon Martin- Michael Brown-Eric Garner nem ártatlan báránykák voltak, valamennyi esetben felmentették a halálukban közreműködőket, mivel kiderült technikai értelemben öngyilkosok voltak.
No ez a szervezet az, amit ma a globalisták már a fehér népesség megfélemlítésére használ. Az agymosott fiatalok egymás twitter és face bejegyzéseit nézik árgus szemmel, ki az a ki nem térdel le a virtuális térben, a cégek a honlapjaikon teszik ugyanezt. Azért Gyuri bá, el kell ismerni, nagyon profi- a BLM az ő kezében ostor, amivel a multikulti ellen ágáló fehéreket lehet kordában tartani akár Európában is. A legjobbkor húzta elő: a koronavírus járvány a nemzeteket erősítő vészcsengő volt, a 2015-ös nagy mászka után a fekete és muszlim migránsok pedig már kezdik felnyitni az elbambult őslakosok szemei Európa szerte.

Hát keress rá az USA fekete zavargásaira, lesz pár az elmúlt ötven évben. Pl Rodney King 1992 Los Angeles, Oscar Grant 2009 Oakland, Michael Brown 2014 Ferguson- ezek kísértetiesen hasonló események, koronavírus nélkül..

"Ennyire érdekli magukat a válság? Nem a könyökükön jön ki már? Na jó. Válság és hisztéria. Csalok, persze, mert én a válsághoz -mármint a financiális és gazdasági dolgokhoz - nem értek, hanem a másikról szeretnék beszélni. Ez most inkább pszichológiai tanfolyam.

Van egy kifejezés a pszichológiában, az indukált hisztéria, melynek jelentése egy olyan tömeges hisztériának a kialakulása, amely emberből emberbe szalad. Ahogy az őspatkányt mondja József Attila.

"Őspatkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál amit kifőztünk,
s emberből emberbe szakad."

Ez már nagyon korán kialakul. El tetszik menni egy kórházba, az újszülött osztályon szép csend van.Egyik csecsemő elkezd ordítani, tíz perc múlva ordít az egész kórterem. Átveszik."

Nos ez itt egy mai kórterem, tele indukált hisztériával. Az első csecsemő nem gondolta, hogy ennyire sikeres lesz, ennyi beteg, személyiségzavaros, pszichiáterre szoruló ember fogja követni. Azt gondolta, hogy azok, akiket országok, kontinensek felforgatásáért fizet, azok, akik tudásuk, munkájuk révén a középszerek ismeretlen siserehadába tartoznak, de vágynak a nyilvánosságra, balliberális, álcivil gyökértelenek, senkik kórusban kezdenek ordítani. De azt nem, hogy ennyi ember nem képes önálló gondolkodásra, nem ismeri fel, hogy egyszerű játékszerek a Nagy Varázsló kezében.

Grűner báró nagytőkés sétált a bazilika mögött. A bazilika mögött van egy nagy játéküzlet, . megnézi a kirakatát. Mi van a kirakatban? Katonák, ágyúk, hadihajók, repülőgépek. hazamegy, s azt kérdezi a feleségétől, nem emlékszel véletlenül, hogy régen mi volt a játékbolt kirakatában? Dehogynem, babák, társasjátékok, dominó, sakk. Grűner báró másnap a vagyonát átutaltatja Svájcba.

MI van az amerikai, európai és magyar kirakatban? melegek, transzvesztiták, család-vallás-nemzettagadók, gyökértelen, manipulált, értékteremtésre, saját érdekeinek felismerésére képtelen üres fejű tömeg. A balliberális kirakatrendezők produktuma. A kérdés már csak az, hogy hol van még normális ország? Képletesen Grűner báró hová utaltathatja, mentheti át a pénzét, önmagát? vagy marad Ő is és a pénze is, s tesz a mai kirakatrendezők ellen.

A BLM helyett itthon a black helyett MAGYAR! Mert lépten nyomon lehet találkozni magyargyűlölettel!
Sok helyről jön, azaz sokfélék.

Azt sem értem, miért és hogyan fordulhat elő, hogy fehérek beszállnak gerjeszteni a gyűlöletet a fehérek ellen. Ennyire vakok? Vagy ennyire.......

Igazából pár évtized alatt bekebelezte nem csak Európát az USA. Egyenkaja, egyenfilm, egyengondolkodás.

Pedig pár éve terjed. Hogy egy házait is mondják: Niedermuller.

Egyetértünk.

"Silence is violence" - erről Orwell jut eszembe:

A háború: béke
A szabadság: szolgaság
A tudatlanság: erő

Az azért bennem is fölmerült, hogy az amerikai követség elé el lehet most menni tüntetni. Állandóan oktatnak minket emberi jogokból, erre kiderül, hogy náluk tök természetes fekák nyakán térdelni, ha az ember rendőr. Ha itt most arról van szó, hogy az amerikaika húzzanak a csába a kenetteljes demokráciaexporttal, akkor keblemre, tüntetők!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés