Tiltott kapcsolatok: az egykori lengyel-magyar ellenzéki együttműködés története

2020. május 22. 8:57
Aki Magyarországon ellenzékinek tartotta magát, Lengyelország nem kerülhette el a figyelmét; az MSZMP KB pedig alaposan félt attól, hogy a „lengyel fertőzés” átterjed Magyarországra is. A nyolcvanas évek elején a formálódó magyar ellenzék vigyázó szemeit Varsóra vetette: népiek és urbánusok is tanulmányozták a fejleményeket, és a fiatal Orbán Viktor is erről írta szakdolgozatát. Hiánypótló könyvet írt a polonista Mitrovits Miklós.

A lengyel-magyar barátságnak, nemzeti szimpátiának, kölcsönös segítségnyújtásnak és együttműködésnek nagyon régi, nemes hagyományai vannak; gyökerei messzebb érnek, mint a történelmi közelmúlt. Maga a híres „Lengyel, magyar, két jó barát” mondás is bizonyítja ezt: nem 20. századi tapasztalat – bár az is jelentős volt –, hanem a 18. század végi bajtársi kapcsolatok ihlették.

Ami a már említett 20. századi kapcsolatrendszert illeti,

az elmúlt évtizedben komoly hiánypótlás történt a történészi igényű feldolgozások terén,

és ebben a munkában fontos feladatokat vállalt magára a fiatal történész, Mitrovits Miklós. Lengyel tematikájú műveivel (A remény hónapjai... A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika, 1980-1981 (2010); Lengyel, magyar, két jó barát. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 (2014); Magyar emlékek Lengyelországban (2017); Hídépítők. A magyar–lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka (2018)) szisztematikusan örökítette meg a lengyel-magyar történet kevésbé ismert vagy már feledésbe merült eseményeit, mementóit, személyiségeit. Kutatói tevékenységéért 2014-ben megkapta a Lengyel Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

A nemrég megjelent, Tiltott kapcsolat – A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés 1976-1989 című új monográfiája újabb kutatással és ismeretanyaggal bővíti a lengyel-magyar történeti repertoárt. A fókusz a két kommunista rezsim ellenzékére szűkül,

a magyar és a lengyel ellenzéki csoportok kapcsolatfelvételét és fokozatosan kialakuló együttműködését vizsgálja meg

a magyar '56-nak a lengyel ellenzéki identitásformálásban játszott szerepétől kezdve a nyugati emigrációban történő közeledéseken és a politikai elítélt Pákh Tibor tiltakozó akcióján át a Szolidaritás mozgalom kapcsán megkezdődő ellenzéki kapcsolatfelvételig, valamint a lengyel példának a demokratikus ellenzékre, az MDF-re, illetve a formálódó fiatal demokratákra gyakorolt hatásáig.

Aki ebben az időben Magyarországon ellenzékinek tartotta magát, Lengyelország nem kerülhette el a figyelmét” – írja a szerző.

 

 

Milyen hatást gyakorolt a lengyel ellenzéki mozgalom a magyarra? Milyen tapasztalatokkal gazdagították a lengyel példák a magyarokat? Milyen szintű és szerveződésű viszonyrendszer alakult ki a két mozgalom között? Ezek a monográfia fő témakörei.

Mitrovits a két ország 1956 utáni szétfejlődésének elemzésével indít:

míg Magyarországon a megtorlás és társadalom betörése, addig Lengyelországban a rezsim enyhülése következett be.

Ugyanígy szinte fordított folyamat tetőzött a ’70-es évek elején: míg Magyarországon megszilárdult a gulyáskommunizmus beletörődő, de kiszámítható világa, addig Lengyelországban az életszínvonal romlása és az áremelések miatt sűrűsödött a társadalom ellenállása: sztrájkok, tüntetések szerveződtek. Fordulópont az 1976-os év: lengyel ellenzékiek létrehozták a Munkásvédelmi Bizottságot (KOR), amely az első intézményes ellenzéki szervezet lett Kelet-Európában. Diákbizottságok alakultak, magánlakásokon „repülőegyetemeket” szerveztek, a betiltott írásokat szamizdat folyóiratok közölték le, és jelentős súlyt adott az ellenzéket támogató lengyel katolikus egyháznak, hogy 1978-ban Karol Wojtyla krakkói érseket választották pápának. Aztán jött 1980-ban a Szolidaritás szakszervezet áttörése, amely halálos sebet ejtett a varsói rezsimen: hiába törte le a mozgalmat és hirdetett hadiállapotot a kommunista hatalom,

az ellenállás szelleme kiszabadult a palackból.

Fordulópont az 1976-os év a lengyel-magyar kapcsolatok szempontjából is – emeli ki a szerző –: magyar, lengyel és cseh emigránsok (magyar részről Kende Péter volt a főszervező) 1956 huszadik évfordulójára konferenciát rendeztek, ahol komoly kapcsolatok szövődtek. A következő években pedig rendszeressé váltak magyar ellenzékiek (Haraszti Miklós, Bence György, Kis János) látogatásai Lengyelországban; ifj. Rajk László kifejezetten azért ment ki, hogy megtanulja a szamizdat-gyártáshoz szükséges nyomdatechnikai módszereket, Magyar Bálint és Demszky Gábor pedig a Szolidaritás által bevetett ellenzéki technikákat tanulmányozták.

Ebben az időben a népinek nevezett ellenzéknek is kialakultak a lengyel kapcsolatai: Kovács István és Kiss Gy. Csaba baráti viszonyba kerültek a legendás Waclaw Felczak történészprofesszorral, aki rajtuk keresztül megismerte Csoóri Sándort és körét. És voltak magányos harcosok is, mint Pákh Tibor, aki 1980-ban magyarként csatlakozott egy lengyel ellenzéki éhségsztrájkhoz. A Cseh Tamás által A krakkói vonat című dalban megénekelt élmény sokaknak megvolt ekkor:

elutazni Lengyelországba, és beleszippantani a (kicsit nagyobb) szabadság levegőjébe

– így lelkesedtek akkor a lengyel változásokért Krassó György, Radnóti Sándor és sokan mások. Utazásaikat 1979-től mindkét ország állambiztonsága szorosan megfigyelte.

A magyar értelmiség a lengyelek ’80-as években kibontakozó drámáját végigkövette; Jacek Kuron, Adam Michnik vagy éppen a cseh Václav Havel írásait olvasták, itthon is létrejöttek lengyel mintára a „szabadegyetemek”, a szamizdat-nyomtatás, és mindkét platformon állandó téma volt a lengyel helyzet. De nemcsak az illegalitás írásai, hanem olyan lapok is foglalkoztak ezzel, mint a Mozgó Világ vagy a Tiszatáj – természetesen emiatt mindenkit utolért a Párt büntetése.

Mind a „demokratikus ellenzék”, mind a „népiek” csoportja követendőnek látta a bátor lengyel kiállást,

a példa végig a szemük előtt lebegett, hiszen a lengyel rendszerváltás eseményei egy fázissal mindig előrébb jártak a magyar fejleményeknél.

A Tiltott kapcsolat című könyv részletesen foglalkozik a magyar állambiztonságnak a lengyel politikai eseményekkel kapcsolatos jelentéseivel, a varsói magyar nagykövetség beszámolóival, feljegyzéseivel – a Mitrovits Miklós által összegyűjtött iratokból jól látszik, hogy

az MSZMP KB alaposan félt attól, hogy a „lengyel fertőzés” átterjed Magyarországra is.

A könyv taglalja a hivatalos magyar sajtó tájékoztató tevékenységét is: a politikai lapok és híradók a Párt elvárásai szerint a Szolidaritást „szélsőséges” szervezetnek állították be, vagy elhallgatták az események egy részét, hogy ne kapjon a lengyel ellenzék nagy publicitást – ritka példa volt a korrekt, tényszerű tájékoztatás, mint például az MTV Panoráma című műsorának 1981 májusában készített Lech Walesa-interjúja.

A kötet érdekessége még a Kádár-rendszer utolsó politikai elítéltjének lengyel kapcsolatairól szóló rész. Keszthelyi Zsolt egyetemista 1987-ben politikai meggyőződésből megtagadta a kötelező sorkatonai szolgálatot, ezért két és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott. Lengyel ellenzékiek szolidaritásból Varsó belvárosában egy óriási molinót aggattak ki, Keszthelyi szabadon bocsátását követelve, tiltakoztak a varsó magyar nagykövetségnél és éhségsztrájkot kezdtek érte.

Ugyanezen lengyel diákmozgalom, a Szabadság és Béke szervezésében tartottak 1987 tavaszán Varsóban egy nemzetközi szemináriumot, amelyen a Bibó szakkollégium nevében Orbán Viktor és Kövér László is részt vettek. Nyáron nyolc társukkal együtt visszatértek Gdanskba II. János Pál pápa harmadik lengyelországi zarándoklatára,

Orbán Viktor pedig szakdolgozatát is a lengyel ellenzéki mozgalom témájában írta.

Mitrovits Miklós könyve tudományos igényű – a szerző személyes interjúin, magyarországi és lengyelországi levéltári anyagok, illetve a vonatkozó szakirodalom feldolgozásán alapuló, gazdagon lábjegyzetelt – mű, amely olvasmányos írásmódja miatt egyúttal ismeretterjesztő munka is. Külön értéke a végén található függelék, amely a ’80-as években a magyar és a lengyel szamizdatban megjelent lengyel és magyar témájú cikkek listáját tartalmazza. A történész, polonista, tudományos kutató könyvét a Jaffa Kiadó gondozásában a Modern magyar történelem sorozatban adták ki, abban a sorozatban, ahol az utóbbi időben több remek, hiánypótló történelmi feldolgozás jelent már meg.


fotó: Mitrovits Miklós, MTI

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Orbán Viktor pedig szakdolgozatát is a lengyel ellenzéki mozgalom témájában írta."

A vörös farok itt van...

Te Shlomó, te hülyéskedsz?
Vagy Kohntalan, te hülyéskedsz?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés