Porlik, de attól még szikla marad – itt az erdélyi valóság
Erdélystat - Statisztikák név alatt jelentek meg jól böngészhető, részletes térképek Erdély lakossági összetételéről, annak változásáról 1977-től az utolsó, 2011-es népszámlálás adataiig – az adatbázist Ablonczy Balázs történész osztotta meg a közösségi oldalakon.
Ugyan az utolsó adatfelvétel óta is eltelt egy évtized – és egyébként se higgyünk el mindent bármiféle statisztikának, különösen, ha tőlünk keletebbre születnek a világban, khm –, de mégis a hivatalos adatok részletezése és az Erdély-térképen való bemutatása látványosan ábrázolja a trendeket.
Erdély lakosságarányai 1977-ben (fent) és 2011-ben (alább)
Eszerint 1977-ben 7,5 millió lakosa volt Erdélynek és a Partiumnak, az egykor Magyarországhoz tartozó területeknek, és ebből 1,7 millió, a lakosság 23 százaléka volt magyar.
Rá 34 évvel, egy jó emberöltővel később azt látjuk: ugyanezen a területen 6,8 millió ember él, és ebből szűk 1,3 millió, a lakosság 19 százaléka magyar. Székelyföld tömbmagyarsága köszöni szépen, kitartott, most is ott van a saját hazájában, nagy többségben, feltörhetetlenül; és az észak-partiumi, kismagyar határ menti sávban is megmaradt a magyar többség.
Román nacionalisták talán sirathatják, hogy 1920 után száz évvel ez a helyzet – viszont mi, magyarok is szomorúan konstatálhatjuk, hogy
Ez egy társadalmi-történelmi vastörvény, aminek érvényesülését, terjedését csak lassítani, jó esetben egy időre, egy-két nemzedékre talán megállítani lehet. De akkor nagyon optimista voltam.
Ez alatt a három és fél évtized alatt odalett Marosvásárhely magyar többsége. Kolozsvár 86 ezer magyarjából 53 ezer, Nagyvárad 75 ezer magyarjából 48 ezer maradt; és a temesvári 36 ezer, s a brassói 34 ezer magyar száma is 17-17 ezerre, 10 százalék alá csökkent le, mindkét helyen.
Székelyföld 2011-ben
Székelyföldön viszont, ahol 2011-ben 521 ezer lakost találtak, még mindig 80 százalék a magyarok aránya, csak a legészakibb hegyekben, és délen, Brassó vonzáskörzetében vannak román többségű falvak.
Dálnokon és Kézdiszentkereszten 9 román (1 százalék), Kápolnásfalun 5, Csíkmadarason 3 darab román él. Nekik egyesével hosszú, boldog, békés életet kívánunk.
Egészen másfajta adatokat találunk egy másik vidéken. Dél-Erdély és a Bánság kiterjedt fél-magyarországnyi területén.
a 2011-es népszámlálás szerint: a híres-neves Torockón, valamint a magyar határ menti Nagyzerénden és Kisiratoson, emellett a Fehér megyei Magyarlapádon, s a Székelyföld peremén fekvő Alsórákoson.
Igaz – és egyszerre kissé hihetetlen és valahol megrendítő –, eközben Dél-Erdély legtöbb településén még mindig akadnak „szórványban élő személyek”, itt-ott talán tényleg az utolsó, magukat még magyarnak valló emberek. Például a Krassó-Szörény megyei Teregovában, ahol egy szem magyart talált a népszámlálás 2011-ben. Neki és hasonló sorsú társainak is hosszú, boldog, békés, teljességben és nyugalomban élt életet kívánunk, bármifajta többségi zaklatósdi nélkül.
A települések, ahol egy magyart sem találtak
És ha kissé máshonnan hunyorítunk Erdély tényeire, akkor elmondhatjuk: halovány öröm is van az ürömben, így, Trianon századik évfordulója előtt.
A hivatalos román népszámlálás ugyanis még legutóbb is
Porlik a szikla, de az attól még szikla marad. Egy évszázad múltán is.
Összesen 60 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Bohóc!
Szebb nemzetárulást!
Annyira sötét vagy, hogy még azt sem fogod fel, hogy legalább nyilvánvaló hazugságokat kerülnöd kellene ahhoz, hogy akadjon valaki, aki komolyan vesz.
Bejelentkezés