A hasonló szélsőségek vonzzák egymást – Megadja Gábor a Mandinernek

2020. május 12. 9:30
„A radikális baloldal mindig talált igazolást arra, hogy miért teljesen jogos egy kiválasztott kisebbség erőszakos fellépése” – mondja Megadja Gábor eszmetörténész, publicista lapunknak. Új tanulmánya kapcsán kifejti: „A radikális baloldal lehet marxista-szocialista, nemzetiszocialista avagy az identitáspolitika híve; gyűlölheti a burzsoáziát, a zsidókat, a »patriarchátust«, avagy a »fehér heteroszexuális keresztényeket« is”. Interjúnk!

A Századvég honlapján megjelent új tanulmányában a radikális baloldal eszközeit vizsgálja a hatalomra kerülésre a történelem során. Mik ezek az eszközök?

Erőszak, puccs, megtévesztés, felforgatás. Ezek valamiért végigvonulnak a radikális baloldal történetén. A tanulmányban igyekeztem közérthetően fogalmazni és rövidre fogni, ezért nem vezethettem vissza oda a radikális baloldaliságot, ahová a tudósok többsége visszavezeti – az eretnek keresztény szektákhoz. De már náluk is erős hangsúly van azon, hogy „Gideon kardjával” kell megvalósítani az üdvösséget. Ráadásul az eretnekeknél nem is volt kérdés, hogy a „kiválasztott keveseknek” kell végrehajtaniuk a szent erőszakot, adott esetben a szent mészárlást az üdvösség érdekében. De

igazolást a radikális baloldal mindig talált arra, hogy miért teljesen jogos egy kiválasztott kisebbség erőszakos fellépése.

Olykor a megtévesztő átnevezés is hasznos, gondoljunk a „bolsevik” szóra. Azt hiszem, X. Piusz pápa fején találta a szöget, amikor így fogalmazott: „a modernizmus foglalata minden eretnekségnek”. Az eretnek/radikális nem állhatja a világ tökéletlenségét. Ezért fognak arról szónokolni, hogy semmiféle törvényes rendet nem fogadnak el, mert a fennálló rend ab ovo „igazságtalan”, „törvénytelen”, ezért azzal szemben a nem feltétlenül törvényes eszközök is megengedettek. Ennek a light verziója az, amivel oly gyakran találkozunk, főleg az ún. „jogállamisági” eljárásoknál. Hogy bár az egyes rendelkezésekbe konkrétan nem nagyon lehet belekötni, de, ugye, a teljes képet kell néznünk, kontextusában, és úgy már horror a dolog. Bár konkrétumokra nem tudunk rámutatni, de „nem konkrétan, hanem általánosságban bűnös, elvtárs”!

Szövegében utal rá, hogy Gramsci a baloldal egyik ikonja ezen a téren. Ma mégis sokat idézik jobboldalon. Miért a jobboldal értelmezi Gramscit napjaink Magyarországán?

A szellemi szférában elég szabad a vásár. Nyilván akadnak jobboldali gramsciánusok, ahogy akadnak baloldali Carl Schmitt-hívők is nem kevesen (ha már az ő neve is eléggé földszintes politikai adok-kapok része lett). Biztosan értelmez Gramscit a baloldal is, csak az most kevésbé van előtérbe tolva és kevésbé látszik. 

Gramsci azért fontos, mert igazolást adott az értelmiségnek arra, hogy miért is övé a vezető szerep a forradalomban.

Másrészt pedig azért fontos, mert a kultúra intézményeinek megszállásáért folytatott „hosszú menetelést” hozzá kötik, okkal. 

Idézi az Alinsky-módszert, illetve Lukács György egyes írásait. Mi a bizonyíték arra, hogy magyar ellenzéki aktivisták vagy képviselők olvasták ezeket, vagy ezek alapján dolgoznak?

Mondjuk néhány balos blogon a korábbi években közöltek részleteket Alinsky szövegeiből, tehát feltételezem, hogy olvasták azokat. A képviselők esetében inkább az lepne meg, ha olvasták volna ezeket. A többségnek nem is kell, sőt a cselekvő többségnek sosem kell ezeket olvasniuk. Az ilyen jellegű „elmélet-gyakorlat” folyamat az inkább csak az értelmiségieket érdekli. Egyrészt ismerjük a „nem tudják, de teszik” kategóriát, másrészt képeznek „közösségszervezőket” – ez ugyanis az eufemisztikus megnevezése Alinskynál az aktivista-képzésnek. És amikor feltűnően egy kaptafára, meglehetősen hasonló koreográfiák alapján szerveznek megmozdulásokat, az kissé árulkodó. 

A tanulmányban Jakab Pétert a baloldaliak közé sorolja, a baloldali radikalizmust véli felfedezni viselkedésükben. Hogyan lettek baloldali radikálisok jobbikos politikusokból, illetve tényleg ide sorolható-e ma a Jobbik?

Az, hogy a Jobbik már apró jelét sem mutatja a jobboldaliságnak, nem újdonság. Számomra az sem, hogy radikális baloldali, legalábbis ami a hangadóit illeti. Lassacskán ők sem csinálnak ebből titkot, nehéz is volna, ha olyan virtigli radikális balos formációkhoz dörgölőznek, amilyen a DK. Én azt hiszem, hogy az ember már akkor is gyanakszik, amikor először próbálják megetetni vele azt a magyarázatot, hogy a „különféle szélsőségek vonzzák egymást”, meg hogy ne egy egyenes mentén képzeljük el ezeket, hanem „körben” – és, ugye, „körbeérünk”. Fenéket. A különféle szélsőségek sose vonzzák egymást – vagy nyakatekert filozófiai okfejtésekre és paradoxonok halmozására van szükség ahhoz, hogy azt mondjam, egyszerre vagyok szélsőségesen gyors és szélsőségesen lassú. A hasonló szélsőségek vonzzák egymást, és ezek lépnek fel adott esetben kihívóként egymással szemben.

A radikális baloldal lehet marxista-szocialista, nemzetiszocialista, az identitáspolitika híve,

gyűlölheti a burzsoáziát, a zsidókat, vagy a „patriarchátust”, avagy a „fehér heteroszexuális keresztényeket”, ahogy egy radikális balos polgármester fogalmazott nem is olyan régen. 

Fotó: Földházi Árpád

Összesen 117 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Erőszak, puccs, megtévesztés, felforgatás." .....a radikális (hiszteroliberális) baloldal jellemzői nem változtak az elmúlt évek során. Katasztrofálisak!

Persze, Niedermüller nem is mondta azt, amit mondott. Találj ki valami jobbat, ha már beleszólsz valamibe.

Remélhetőleg hiányzik az ember-anyag, de én ebben nem lennék olyan biztos. Vszg. nem az orvos és mérnökhallgatók vezetnek a diáktüntetéseken, de van elég más, ahogy látszik.

Megadja okos, szellemes, a "doktor miniszterelnök úr" az ő fejlesztése a minősíthetetlen O1G-re, nekem nagyon tetszett. A II. háború narratívája mint Schmidt Mária bocsánat kérő szövege is pazar.

Az utolsó mondatodat tovább folytatva, a Jobbiknak is feladata lett az általuk kialakított fasiszta, náci látszat ostorozása.

Valamikor a balliberálisok nem győzték összemosni a Fideszt a Jobbikkal. Szerintük a náci Jobbik volt a Fidesz rosszabbik énje, ők mondták ki mindazt, amit a Fidesz nem mondhatott ki. Most, hogy a balliberálisok összeálltak velük, még néha elhangzik, hogy hát a Jobbik... igen, igen, de most nem a különbségeken kell rágódni. Jakab pedig bolsevista hevülettel igyekszik meghálálni a felmentést. Igaz, a fejük felett lebeg, hogy ha nem paríroznak, vagy már nem lesz rájuk szükség, visszaminősítik őket.

Számomra elég nyilvánvaló volt az, hogy a radikális bal és jobboldal között mindig volt átjárás. Elég ha Benito Mussolini pályáját nézzük meg. Az 1910-s évek elején még az Avanti című radikális szocialista lapnak volt a főszerkesztője, aztán innen váltott egy teljesen új , immár inkább jobboldali mozgalmat alapítva. Egy családon belül meg gyakori volt a szélsőségek megjelenése. Rajk Lászlót 44-ben majdnem felkötötték, a pácból a bátyja húzta ki, aki Szálasi belső köreihez tartozott és Kormánybiztosként tanuskodott mellette. A kölcsönt visszakapta, amikor amerikai fogságba esett, őt soha nem kérték ki. A többit igen, akiket fel is akasztottak, ő meg No-ban halt meg a 60-s években.

Nekem van ismerősöm, aki ősszel azt mondja tavasszal megadja. Tavasszal azt mondja, majd ősszel.

A demokráciákban ez természetes. Lásd Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy Britannia.
Az ezen megütközés a nem természetes.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés