Éhezők viadala a szolgáltatószektorban

2020. április 9. 2:48
Mi a közös a vendéglátósban, a cukrászban, a fesztiválszervezőben, a borászban és a kertészben? Az, hogy mindannyian örülnének, ha csak egy vicc kezdődne így, azonban sajnos a koronavírus-válság mindannyiuk életét felforgatta.

Takács Zsolt és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

A koronavírus-járvány első körben kevésbé a termelő-, inkább a szolgáltatószektorban működő cégeket lehetetlenítette el – hiszen számos gyárba, üzembe, telephelyre, azaz a munkahelyekre az emberek jelentős része akkor is bejár, amikor az éttermeket, cukrászdákat, virágboltokat és fesztiválokat már messze elkerüli. Utóbbiak a mindennapi létfenntartáshoz kevésbé nélkülözhetetlen szolgáltatások a „háborús gazdaságban”. Amint arról korábbi számunkban beszámoltunk, a hotelek és éttermek vezetői atomcsapáshoz hasonlítják a koronavírus-járvány okozta kiesést, amelyhez foghatót még a legtapasztaltabbak sem láttak. Egyik napról a másikra fejlesztés helyett hirtelen a túlélés lett a vállalatok célja: „Nem arról van szó, hogy visszaesett a forgalom, hanem hogy a nullához közelít. Az ilyen kiesés nem finanszírozható. Mintha kihúzták volna a kád alján a dugót, és lefolyt volna minden. Nagyon nehéz visszaszerezni, ami lefolyt. Mindössze egy-két hónap likviditásuk van átlagban a szektor cégeinek” – mondta a turizmusról lapunknak korábban Rasztovits Dávid, a Digitális Turizmus Zrt. vezetője. Összeállításunkban az idegenforgalmi szektor horizontjánál messzebb tekintve átfogó képet adunk a legkülönfélébb szolgáltatásokat és élményeket nyújtó vállalkozásokról.

A társadalmi felelősségvállalás az ilyen szélsőséges helyzetekben elengedhetetlen

Meglátjuk, mi sül ki belőle

A Patent Gasztrobár Székesfehérvár közkedvelt étterme – legalábbis ez derül ki abból, hogy a Facebookon 5-ből 4,8 csillagra értékelik a vendégek. Ahogy az oldalon olvasható, az étterembe bemenni vagy a teraszra kiülni már nem lehet, de mindenkit ételrendelésre bátorítanak, mert saját futáruknál készpénzzel, bankkártyával és Szép kártyával is lehet fizetni a délután három órai kötelező üzletzárás után is.

„Nagyon az elején vagyunk a válságnak, egyelőre túlélni szeretnénk ezt a helyzetet. Vállalkozó lévén felelősséget kell vállalnunk alkalmazottainkért, hiszen függünk egymástól. Türelmesnek kell lenni, kommunikálni szükséges, és meg kell hozni a megfelelő döntéseket” – fogalmaz a tulajdonos, Turanitz Katalin arról, mit tehet most az ember. Testvérével, Gergellyel annak kitalálásán dolgozik, miként lehetne átvészelni a helyzetet. „Az első segítséget megkaptuk a kormánytól, ami jó kezdet ahhoz, hogy még kitartsunk. A szakmán belül mindenki küzd, és elsősorban magára koncentrál, próbál életben maradni. Nem tudom, hogy más vállalkozókat mi hogyan tudnánk támogatni, illetve mások miben tudnának nekünk segíteni” – értékel. A bevételkiesés, amelyet egyelőre házhoz szállítással próbálnak enyhíteni, óriási.

A megélhetésük veszélybe került, de a reményt nem adják fel, hiszen a családi vállalkozás a 2008-as válságot is túlélte. Persze 2008-ban nem pillanatok alatt hibernálódott a gazdaság, mint most: „A március 15-ei hétvégén már a felére esett vissza a forgalmunk. Miután kihirdették a 15 óra utáni zárvatartási kötelezettséget, alig volt párasztalnyi vendégünk” – számol be. A beszállítóiknál egyelőre pánikhangulatot tapasztal, és folyamatosan egyeztetnek, hogy épp milyen alapanyagokat tudnak hozni.

Fotó: Földházi Árpád

Az első magyar bbq-bajnokok és számos külföldi verseny díjazottjai, Katalin és Gergely két helyet is vezetnek: a Patent Gasztrobár mellett a Tekergő Étterem & Motelt. Innen visznek a vészhelyzet idején mindennap ételt a székesfehérvári Szent György-kórház sürgősségi betegellátó osztálya dolgozóinak. „Mindenkinek jól jön a segítség, a kedves szó, a mosoly. Segítünk, ahol és amennyit tudunk, és ameddig az erőnkből telik” – összegez.

Keserű helyzet a cukrászdában

A budapesti Rauf cukrászdát is sokan, több mint hatezren követik a Facebookon – a helyet 237 vendég egybehangzó véleménye alapján ötösre értékeli a közönség. A Mátyás tér ékköveként emlegetett üzletet Rauf Tamás és társtulajdonos párja, Csjernyik Barbara viszi. A dunaújvárosi születésű Tamás segédszakácsként, pincérként, vőfélyként, kőművesként, ausztriai reklámszakemberként, müncheni építőipari vállalkozóként is dolgozott, majd egy frankfurti étterem tulajdonosa volt. Budapestre visszatérve esküvőket és bulikat szervezett, így ismerkedett meg dj-ként dolgozó párjával. Később az Auróra utcában vettek lakást, és a környéken rátaláltak a Mátyás téri kiadó üzlethelyiségre. Autodidakta cukrász-vendéglátóként építették fel annak a Mátyás térnek a lelkét, amely elmondásuk szerint korábban a prostituáltaké, a striciké és a narkósoké volt. Nem keresztény meggyőződésből, hanem látva maguk körül a nehéz sorsokat, szokásukká vált, hogy vasárnaponként megvendégelnek egy-egy rászoruló családot. Tamás a legmegrázóbbnak azt tartotta, amikor egy öt-hat éves kislány sírni kezdett fagyizás közben, mert életében először evett fagylaltot, és hidegnek találta.

A cukrászda március közepén határozatlan időre bezárt, és mint vendégeivel tudatta, ha sokáig tart a helyzet, azt nem éli túl az üzlet. Ennek ellenére a rászorulóknak továbbra is segítenek. „Ilyenkor csak a közösség segítése a fontos, hiszen ha mindenki támogatná a másikat, akkor a kör szépen bezárulna, és igazából nem is lennének szűkölködők. A társadalmi felelősségvállalás az ilyen szélsőséges helyzetekben elengedhetetlen” – beszél meggyőződéséről Tamás a Makronómnak. A szolidaritás mellett szerinte egyéni szinten most leginkább várni és otthon maradni lehet.

A virágboltosok úgy jártak, hogy egyik napról a másikra senki sem ment be a boltba, a vágott és cserepes virágok kereskedelme gyakorlatilag összeomlott
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés