Újra érvényesült az SZDSZ-megmaradás törvénye

2020. április 2.
Összeomlott a balliberális értelmiségi és médianyomás alatt a kezdetben konstruktív parlamenti ellenzék, végül meghiúsította a koronavírus-törvény időben való elfogadását. Vajon ezzel 2022-ig megmaradó billogot tettek a saját homlokukra? Elemzésünk.

Kereki Gergő és Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

Hétfőn szavazott a parlament a korona­vírus-törvényről, amely nagyobb mozgásteret ad a járvány elleni védekezésben a kormánynak, valamint meghosszabbítja az eddig meghozott rendkívüli intézkedések hatályát. Az Országgyűlés 137 igen szavazattal, 53 nemmel, 0 tartózkodás mellett elfogadta a sokat vitatott javaslatot. A szavazati arányokból is látszik, hogy az ellenzék a múlt heti gáncsoskodást követő jobboldali kritikák hatására sem gondolta meg magát, és továbbra sem támogatja a kormányzatot a járvánnyal szembeni védekezésben.

A parlamenti ellenzék magatartása több szempontból is meglepő. Egyrészt a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslat hétpárti egyeztetéséin az ellenzék kezdetben konstruktív volt, a szükségességi-arányosségi teszttel kapcsolatos javaslata még be is került a végleges szövegbe. Másérszt pedig a járvány első napjaiban hozott, egyébként részben az ellenzék által is követelt intézkedések széles társadalmi támogatottságot élveztek, így nem világos, miért nem szavazták meg a hatályuk meghosszabbítását. A politikai taktika oldaláról közelítve tehát értelmezhetetlen, hogy az ellenzéki pártok miért engedtek a liberális, döntően volt SZDSZ-es értelmiség érveinek.

A LIBERÁLIS ÉRTELMISÉG ÉS A SOROS-SZERVEZETEK DIKTÁLTAK

A kormány két hete, március 20-án nyújtotta be a parlamentnek a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslatot. A kabinet ezt követően arra is megkérte a pártok frakcióit, hogy támogassák azt az előterjesztést, amely biztosította volna a járvány miatt hozott rendkívüli intézkedések meghosszabbítását. Erre azért lett volna szükség, mert utóbbiak határideje két hét után lejárt, s a javaslat múlt heti elfogadásához soron kívül kellett volna tárgyalni az előterjesztést. Ehhez pedig a képviselők négyötödének támogatása szükséges. Fontos tudni, hogy a hasonló eljárások megindításakor a honatyák elsőként nem a javaslat tartalmáról szavaznak, hanem csak azt teszik lehetővé, hogy a parlament egyáltalán dönteni tudjon az előterjesztésről.

Az ellenzéki pártok a javaslat beterjesztése után, még a múlt hétfői parlamenti ülés előtt azt kezdeményezték, hogy az ülés előtt az előterjesztés kapcsán legyen valamennyi frakció részvételével zajló egyeztetés a kormánnyal. Ilyenből többet is tartottak, az ellenzéknek pedig minden alkalommal lehetősége volt javaslatot tenni a tervezethez. Bár kezdetben az ellenzéki frakciók összességében konstruktív hozzáállást mutattak az egyeztetéseken, a hétfői ülés kezdetéig hirtelen fordulat következett be. Ekkor már egyértelmű volt, hogy nem fogják biztosítani a soron kívüli eljárást lehetővé tevő négyötödös többséget.

Fotó: MTI / Kovács Tamás

A hétpárti egyeztetéseket így lényegében feleslegesen folytatta a kabinet és a két kormánypárti frakció az ellenzéki képviselőkkel, akik az utolsó pillanatban még azt sem tették meg, hogy távol maradjanak a szavazástól. Bár ily módon – áthárítva a felelősséget – lehetővé tették volna a gyors és eredményes döntéshozatalt, inkább leszavazták a soron kívüli eljárást. Annak ellenére, hogy az általuk az egyeztetések lezárása után megfogalmazott aggályok, amelyek szerint az előterjesztés korlátlan, határidő nélküli rendeleti kormányzást tesz lehetővé, eléggé mondvacsináltnak tűnnek.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés