„Zsidó élősködők” – az átideologizált tífusz
„A német nemzetiszocialisták, akik ideológiájukban a kommunizmust azonosították a zsidósággal, a tífuszt »judeobolsevista« betegségnek tartották, s különösen Lengyelországot tartották egészségtelennek, a fertőzések gócpontjának. Az Európában »őshonos« betegségek közül a kiütéses tífusz (typhus exanthematicus), régebbi nevén a flekktífusz nevezetes arról, hogy a huszadik század folyamán ideológiai és politikai tartalmat tulajdonítottak neki. Majd pedig, miután a nácik által felállított gettókban és koncentrációs táborokban, ahogy előre látható volt, kitört a tífuszjárvány, szerepet játszott a zsidók elpusztításában.
Csak 1909-ben fedezte fel a Pasteur-intézet francia kutatója, Charles Nicolle, hogy a tífuszt a ruhatetűben élősködő rickettsia (Rickettsia prowazekii) baktérium, egy sejtparazita terjeszti. De már ezt megelőzően, a 19. század közepén Rudolf Virhof-nak sikerült karanténnal és higiéniai előírásokkal felszámolnia a sziléziai tífuszjárványt, és ráirányította a figyelmet a betegség hordozójára, a tetűre.
Az 1880-as években kibontakozó német antiszemita mozgalom radikális ideológusai ennek nyomán kezdték el a zsidókat a társadalmon élősködő, betegséget terjesztő tetvekhez hasonlítani. Márpedig ezt az élősdit már a húszas években az »értéktelen élet« (Unwertes Leben) megtestesítőjének tartották. Tudjuk, hogy a hasonlat milyen szomorú karriert futott be a harmincas és negyvenes években, a nácik számára a holokauszt egyik fő ideológiai indokának számított.”
Összesen 37 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Na, már Churchill is nemzeti szocialista:
Winston Churchill vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus harcban áll a zsidó nép lelkéért, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a bolsevik konspirációt és tegyék világossá, hogy a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom.
Ugyanakkor kifejtette:
(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.
Tényleg szükség van az ilyen írásokra? meg ennek a szemlézésére?
Most itt beindul a szemét zsidó - szemét náci vonat, amihez tényleg semmi kedve az embernek. Miközben nagy baj, járvány van.
Például azért, amiről itt ír Antoine De Ghequier: The Anti-Semitic movement in Europe, 1889.
Oroszországban megsemmisítettük a magántulajdonnal rendelkezőket. Ugyanezt fogjuk tenni Európában és Amerikában is.
Zinovjev (Apfelbaum) elvtárs, Harmadik Internacionálé, 1925 december.
Itt az ostobaság gondolom azt jelenti, hogy a fertőzött területekről beutazókra dühösek lettek a még nem fertőzöttek.
Szándékunkban áll átformálni a nem-zsidókat. Úgy, ahogy a kommunisták teszik Oroszországban. Három generációra lesz valószínűleg szükség.
(Rabbi Lewis Browne: How Odd of God, 1924.)
Pelle arra figyelmeztet, hogy a mégoly frappáns hasonlatokból is születhet gyilkoló ideológia.
A tetű valóban élősködő, és sajnos, az emberek között is vannak élősködők.
Amiből természetesen nem következik, hogy valamely nép anblokk élősködő lenne, így a zsidó sem.
Pelle fél, joggal, az elvakult címkézéstől, vádözöntől, gyűlölethullámtól.
Csak remélni lehet, hogy megszólal minden esetben, akkor is, amikor Magyarországot a Soros irányította Brüsszel adminisztrációja címkézi, vádolja, gyalázza.
Sargenthininél, Tavaresnél, Scheppelénél és az összes többi élősködő esetében.
Bejelentkezés