Hogy vagy?

2020. március 24. 8:58

Bagdy Emőke
Képmás.hu
Nagyon szabadnak érzem magam. Fontos kimondanom, hogy nem pánikolok. Mindnyájan a Gondviselő kezében vagyunk. Interjú.

„Mit a legnehezebb megszokni az otthonülésben?

Olyan keveset töltöttem az elmúlt időkben otthon, hogy a kényszerű karantén egyelőre nagyszerű lehetőség az elmaradt teendők rendezésére. Úgy vagyok ezzel, mint az a friss nyugdíjas, aki az elején még nagyon örül a megnyert szabadidőnek és mindent pótolni akar, amit rég szeretett volna megcsinálni. Így hát nem sokat »ülök«. Ha igen, akkor éppen írok valamit, aztán az okosórám csipog és jelez, hogy ideje egy kicsit felkelni és mély lélegzeteket venni. Levezényli a légzőgyakorlatokat, majd folytathatom a maximum egy órás »gépezést«.

Rendezve az összegyűjtött jegyzeteimet már látom, hogy ha a karantén tovább tartana, meg is írnám azt a könyvet, amit régóta tervezek. Élvezettel kertészkedem a zsebkendőnyi kertben, virágokat ültetek, amiket átteleltettem. Mindig kevés volt az erre fordítható időm, ezért most élvezem, hogy tehetem.

Régóta szoros napirend szerint élek. Reggel imádkozom, tornázom, meditálok, fürdök, reggelizem, szeretteimmel telefonon beszélek és következnek a betervezett feladatok. Nekem ez rendszer, ami fontos. Nem esik szét az időm.

Vannak pszichoterápiás óráim Skype-on, másként most nem tudok rendelni. Nagyon sok hívást kapok, és felhívogatom a barátaimat. Tévém nincs, végre szépirodalmat is ráérek olvasni, sőt, a kora délutáni napsütésben szunyókálok is olykor a teraszon. Nagyon szabadnak érzem magam. Fontos kimondanom, hogy nem pánikolok. Mindnyájan a Gondviselő kezében vagyunk.

Mi az, ami furcsa mód egyáltalán nem okoz nehézséget?

Hát bizony nem hittem volna, hogy a tárolóm rendbe rakásához valaha is hozzáfogok, féltem tőle. Egyedül élek, nem szívesen gondoltam erre a feladatra, de tudtam, most itt van az idő. A nehéz tárgyak, képek, dobozok, bőröndök ijesztő halmaza riasztott, de nekilendültem.

Úgy tettem, mint a fóbiás ember, aki nekimegy annak, amitől fél, és ráámul, hogy eltűnik a félelme.

Most nagyon megkönnyebbültem, kész a munka, ragyog, én is ragyogok, hogy legyőztem önmagam. Mire is jó egy karantén (ha már muszáj)?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Mindnyájan a Gondviselő kezében vagyunk." - csak ne engedjünk a kísértésnek.

Bagdy Emőke 78 éves te észlény! Hova pelenkázza már az anyukáját?
Ha te is imádkoznál annyit, amennyit most a rinyálással, kommentelgetéssel töltesz, anyukád is jobban járna.
Ha egyáltalán igaz, amit írsz. Én nem hiszek neked.
Ékezet nélkül írsz, vajon honnan?

Honnan tudom, hogy mennyit imádkozol? Onnan, hogy látom a kommentjeidet, a nicknevedet.
Te nem vagy hívő imádkozó, Istenben bízó ember, ellenben egy rosszindulatú, közönséges és trágár mindent leszóló, lebecsülő pszichológiai kezelésekre szoruló beteg vagy. Betegebb vagy, mint az anyukád, akire hivatkozol. Ő, ha egyáltalán igaz, amit írsz testileg gyenge, beteg, te pedig lelki nyomorék vagy.

Bajcsy kórházat írtad, hogy látogatási tilalom van és nem tudsz bemenni az anyukádhoz, akivel nemigen foglalkoztak a nővérek és akitől szétválaszt a koronavírus.
Másnap arról panaszkodtál, hogy otthon van, mert kiadták és ápolnod kell.
Ami pedig az ékezet nélküli írásodat illeti, "bp. agglomeraciojabol irok" és?
Arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy amíg Bagdy Emőke tornázik, meditál, imádkozik, stb. ami egy 79 éves nőtől nagyszerű és példamutató, amihez végül is semmi közöd, addig te, mind szintén nyugdíjas egész nap a mandin mit művelsz? Szégyelld magad!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés