Százmillió áldozat üzeni: nem szabad megédesíteni a múltat

II. évfolyam 8. szám | Első karakter
2020. február 20.

Constantinovits Milán

Erős kitétel lesz, vállalom. A kommunizmus a legsikeresebben felfuttatott tömeggyilkos brand a történelemben. „Sikeressége” nem csupán abban mérhető, hogy a megvalósítására tett kísérletek százmillió áldozattal jártak és járnak világszerte (Kína, Szovjetunió, Kambodzsa, Kuba, Laosz stb.), hanem abban is, hogy nyomtalanul sohasem múlik ki. Tudatot formál, átkódolja a nyelvet, a sejtekig hatol. Ha egy nemzetet egyszer megfertőzött, évtizedekig is tarthat a teljes felépülés.

Elég csak körbetekintenünk kis hazánkban: a megalkuvás, a kicsinyesség, az ügyeskedés házmesterreflexei ott élnek velünk, végérvényesen megszabadulni tőlük nehéz küldetés lesz. A kommunizmus igazán nagy bűne ugyanis az emberi lélek megmérgezése, a behatároltság, az állandó megalázkodás és a kisebbrendűség érzete, amely mélyen lerakódott a tüdőkben. Harminc év után ezért is nehéz fellélegezni, álmodni merni, a saját nagyságunkat és erőnket szégyenkezés nélkül újra megérezni. Mi, magyarok különösen nehéz helyzetben vagyunk. 

A mi kommunizmusunk a legrosszabb fajtából kitenyésztett államrendszer volt: örökös gyanakvást ébresztett, kiölte a magyar és magyar közti szolidaritást, látványosan elengedte a kisebbségi magyarság kezét. Őket ott hagyta koncnak a nacionalista csehszlovák vagy épp román kommunizmusnak, amely köszönettel élt is a felkínált lehetőséggel. Így most az építkezés, a magunkra találás folyamatának fontos alkotóeleme egymás újrafelfedezése, a határokon átívelő nemzeteszmény újbóli megélése.

A mi kommunizmusunk a legrosszabb fajtából kitenyésztett államrendszer volt
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés