A mutatott játék egyértelműen bizakodásra ad okot, az elért eredménnyel kapcsolatban azonban ambivalens érzéseink lehetnek. Olyan kulcsjátékosok nélkül voltunk kénytelenek Malmőbe utazni, mint Ancsin Gábor, Lékai Máté és Bodó Richárd. A magyar válogatott így az Eb egyik legfiatalabb keretével lépett pályára, a tizenhét nevezett játékosból tizenketten 25 évnél fiatalabbak voltak. A csoportbeosztást látva sokan a pontszerzést is aláírták volna a torna megkezdése előtt, a final fourba jutás és az olimpiai kvóta kapujában állva azonban egy kicsit mindenki csalódott a végeredmény miatt.
Mocsai Lajos szerint a válogatott kezdeti meglepő sikerei és az igazán nagy bravúr előtti utolsó lépés megtételének kudarca mögött ugyanaz a szempont áll. A férfi-kézilabdaválogatottat tizenhét évig vezető szövetségi kapitány elmondása alapján ugyanis a magyar kézilabdázóknak minden világversenyen komoly elvárásoknak kell megfelelniük, az aktuális csapat erősségétől függetlenül a cél legrosszabb esetben is a csoportból való továbbjutás. A Magyar Kézilabda Szövetség döntése alapján azonban ezt a világversenyt a tapasztalat-szerzésre kellett Gulyás Istvánéknak fordítaniuk. Kivételes állapot volt tehát a mostani, teher és várakozások nélküli játék lehetősége, amely így a fiatalok felszabadult és bátor szereplését eredményezte.