„Az SZDSZ nem tűnt el, csak átalakult” – könyv született az SZDSZ-jelenségről

Miért kell foglalkozni a rég megszűnt SZDSZ-szel 2019-ben? 

Az SZDSZ és ideológiája a rendszerváltozás és az azt követő húsz év meghatározó politikai ereje volt, melyről hamar kiderült, hogy gyakorlati értelemben a nemzeti gondolat, és a lokális, belülről fakadó magyar nemzeti érdekképviselet ellenében definiálja önmagát. Természetesen az SZDSZ képviselői ezt megpróbálják cáfolni, de a politikai lépéseik – attól kezdve, hogy megakadályozták a kommunizmus bűneinek számonkérését, a közélet és a média átvilágítását és új alapokra helyezését, majd koalíciót kötöttek a kommunista utódpárttal, az MSZP-vel –  mind azt jelzik, hogy céljaik szöges ellentétben álltak a rendszerváltozás utáni friss magyar demokrácia morális megújulásával, és a közös, alapvető nemzeti célkitűzések meghatározásával és elérésével. Ezt csak tetézte a kilencvenes évek privatizációs ügyeinek támogatása, melyet az MSZP-vel közösen folytattak egészen 1998-ig. Ne felejtsük, hogy az SZDSZ adta a belügyminisztert akkor, amikor csatatérré, leszámolások terepévé vált Budapest és az ország sok más területe. A retorika szintjén pedig az SZDSZ és körei a felelősek azért, hogy a nemzeti eszmét, a konzervatív értékeket és a reális magyar érdekek képviselőit rendre szélsőjobboldalinak, fasisztának, rasszistának, intoleránsnak minősítették, ami csírájában megsemmisítette a jobboldali pártok esélyeit a hathatós fellépésre, és állandó magyarázkodásra, önvédelemre kényszerítették azokat.

Az SZDSZ csak emelte a tétet a 2002-es újabb MSZP-koalícióval, mely kormányzási ciklus során – Gyurcsány Ferenc hatalomba segítését követően – a 2004 decemberi népszavazás letaglózó, magyarellenes végeredményéhez az SZDSZ kampánya nagymértékben hozzájárult. A párt hol statisztált, hol meghatározta azt a politikát, ami 2010-ig az ország gazdasági (és morális) tönkremeneteléhez vezetett, miniszteri pozíciókat, főbb tanácsadói posztokat betöltve: a felelősséget viselni kell ezért. Összességében az 1990 és 2010 közötti időszak meghatározó pártja volt, jóval nagyobb hatalommal, mint amekkorára szavazói számát tekintve szert tehetett volna. Ezért magától értetődő, hogy az elmúlt harminc év megértése szempontjából szakmai, elemzői kötelesség is, hogy az SZDSZ-szel foglalkozzunk, hiszen a párt története a közelmúlt része. Rendkívül érdekfeszítő téma.

Miben gyökerezik az SZDSZ-jelenség és milyen viszonyban volt az SZDSZ látásmódja a liberalizmus nemzetközi trendjeivel? 

Az SZDSZ-jelenség egy politikai attitűdhalmaz, melynek egyaránt vannak mély tartalmi, világnézeti valamint külsődleges retorikai és médiaorientált elemei. Ez a jelenség nagyon mélyre, messzire vezet minket a történelemben. Elég, ha a felvilágosodás szekularizáló, antikonzervatív, jakobinus tendenciáira gondolunk, majd a 19. század piaci felsőbbrendűséget és individualizmust hirdető, már liberálisnak nevezett markáns politikai áramlatára emlékezünk. A jakobinizmus marxista, kommunista leágazása után és mellette tovább élt a klasszikus liberalizmus, mely a XX. században ideológiai testvért „kapott” a második világháború után. Ez volt az utolsó nagy liberális tendencia, melyet közismerten ’68-as, neomarxista, kultúrmarxista, vagy éppen balliberális doktrínaként ismerünk. Ez kéz a kézben (feleselve, de legtöbbször kibékülve) együtt fejtette ki hatását a tovább élő klasszikus liberalizmus ideológiájával. Magyarországon ezt az SZDSZ kezdte hatékonyan képviselni már az 1980-as évek végén. Ennek az eszmeáramlatnak a jellemzője, hogy hamar

Erre számos nyugat-európai példa van, Magyarországon az MSZP-SZDSZ koalíció jött létre ezeken az alapokon. Manapság a zöld pártok tudnak gondolkodás nélkül összefogni a liberális és a szocialista pártokkal, sajátos zöld, kék, vörös, esetenként lila –Magyarországon a Momentummal kiegészülve – szivárványkoalíciót alkotva. Az SZDSZ-jelenség tehát egy liberális, globalista attitűdöket felmutató, internacionalista politikai jelenség, ami túlmutatat egy-egy párton, pártszövetségen, és a szellemi, eszmei, és médiaholdudvart is beleértve egy folyamatosan változó, újraformálódó, de az eddigiekhez hasonló politikai szándékot artikuláló politikai áramlat maradt. Mondhatni az SZDSZ nem tűnt el, csak átalakult.

Mi az örökség?

Az SZDSZ politikai-társadalmi céljai nem szigorúan a párthoz kötődtek, sokkal inkább egy nemzetközi, radikális társadalomreformer, társadalommérnöki szándékú, szinte évszázadosnak mondható politikai irányzathoz, melynek számos leágazása, egymásra reflektáló irányzata van. Így tehát ha 2013-ban végleg meg is szűnt az SZDSZ mint párt, a politikai céljait más és más pártok képviselői tovább hordozzák. Alapvetően baloldali attitűdöket jelentenek ezek: jelentőségük van a Demokratikus Koalíció, a Momentum Mozgalom, bizonyos szinten az LMP, de az MSZP liberálisabb, budapesti szárnyának működésében is – még ha az SZDSZ-t mint elődöt egyik párt sem említi, még véletlenül sem. Az összetartó nemzeti eszme, a migrációpártiság, a határozott magyar jegybanki politika elutasítása mind a fenti baloldali pártok közös jellemzője, külön kiemelve

hadd utaljak a Momentum legutóbbi kiállására a hivatalos erdélyi magyar politikával szemben. De természetesen örökségként említhetjük az SZDSZ megszűnésekor felszínre került adóssághalmazt is, melynek sorsa teljességgel bizonytalan.

Mit kínál a kötet?

A kötet egy többlépcsős elemzésegyüttes, mely a történelmi és társadalmi attitűdökön kívül a filozófiai, ideológiai hátteret is igyekszik megvilágítani. Foglalkozunk a rendszerváltás előtti időszakkal is, de a kötet döntő hányadát a kilencvenes évek viharos, újonnan jelentkező, de mégis sokak számára ismerős politikai problémahalmazának feltárása teszi ki, legalábbis részlegesen, hiszen a teljességre lehetetlen feladat lett volna vállalkozni. Fontosnak tartom a precíz forrásközlést és idézetgyűjteményt, mely első kézből világítja meg a korszakot, és

A kötetben nagy szerepet kaptak a sajtódokumentumok, melyek szándékaink szerint összegyűjtve olvashatók a legmeghatározóbb, forrásértékű írások az SZDSZ vezetőinek tollából, kronologikus rendben.