Thatcher a kommunizmusról mint bukott rendszerről beszélt Gorbacsovnak – rendszerváltás-konferencia az NKE-n

2019. november 8. 18:57
A szovjet rezsim bukásának körülményeit idézték fel a történelmi események szemtanúi a Berlini Fal ledöntésének 30. évfordulója alkalmából rendezett budapesti konferencián a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Többek voltak, mint szemtanúk, részben a történések alakítói is, hiszen Margaret Thatcher, Ronald Reagan és Antall József tanácsadói és egy volt magyar külügyminiszter osztotta meg emlékeit 1989-ről.

„Békés forradalmak” zajlottak le Kelet-Közép-Európában a 80-as évek végén - ez a megfelelő terminus technicus arra, miként jellemzi majd pontosan a történelem a rendszerváltás eseményeit - ütötte meg a beszélgetés kezdőhangját a moderátor Kodolányi Gyula. Antall  József egykori külpolitikai tanácsadója szerint a Szovjetunió budapesti nagykövetségen ezekben az években fokozatosan egyre magasabb rangú diplomaták szolgáltak, ez pontosan jelezte a tét nagyságát.


A kommunizmus máza alatt ott lüktetett a demokrácia

A hidegháború menete két nagy formátumú személyiség megválasztásával fordult meg. 1979-ben Margaret Thatcher, majd 1980-ban Ronald Reagan hatalomra kerülésével megváltozott a nyugat magatartása a Szovjetunió felé. A 70-es évek közepén a nyugat ugyanis kényelmesen megelégedett a détente-tal vagy az ostpolitik-kal, és így alávetett szerepet kezdett játszani a szovjetekkel szemben. Thatcherrel és Reagannel azonban eljött a kemény politika - magyarázta beszédében Thatcher egykori külpolitikai tanácsadója. Charles Powell szerint a brit miniszterelnök

Kelet-Európát a „Szovjetunió alhasának” nevezte, ahová a legkönnyebb bevinni egy ütést,

mivel itt kezdtek a rezsimek először bomlani.

Powell kísérte Thatchert híres 1984-es budapesti látogatására is, ahol szűk körben beszélni tudtak Kádár János pártfőtitkárral. “A brit kormányfő reménykedve tért vissza Magyarországról, vásárcsarnoki látogatása lenyűgözte, mint mondta: ,úgy érezte, a kommunizmus máza alatt ott lüktet a demokrácia’” - emlékszik vissza Powell.

A tanácsadó szintén főnökével volt egy másik híres eseményen is, amikor 1988-ban Gdanskban Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője találkozhatott Thatcherrel. „A hajógyár közelében egy hotelben helyeztek el minket, ott vártunk. A szoba ajtaja egyszerre kinyílt, és a Szolidaritás vezetőjét szinte belökdösték, hogy elkezdődhessen a találkozó” - idézte fel az ellenzékkel való első találkozást Powell. A tanácsadó szerint bizarr jelenet játszódott le a reptéri távozáskor: Thatcher már a gép lépcsőjére lépett, amikor egy fekete autó száguldva megérkezett, majd kipattant belőle Jaruzelski tábornok, aki gyorsan átnyújtott egy virágcsokrot a brit vezetőnek, majd azonnal elviharzott.

 

A konferencia zárónapjának öt felszólalója

 

Charles Powell szerint Mihail Gorbacsov történelmi szerepet játszott, hogy fegyverhasználat nélkül mehetett végbe a kommunizmus bukása. Thatcher 1984-ben vidéki kúriájába, a Chequers-ben fogadta Gorbacsovot, akit akkor már a Politikai Bizottság tagja volt, de még nem volt ismert politikus. Powell úgy emlékszik vissza, hogy parázs vita folyt az ebédlőasztalnál:

Thatcher bukott, javíthatatlan rendszernek nevezte a kommunizmust, mire Gorbacsov a brit kapitalizmus szégyenfoltjait ecsetelte.

Már akkor lehetett érezni, hogy ha ez az ember kerül a Szovjetunió élére, akkor esélye lehet a párbeszédnek - idézi fel a jelenetet az egykori miniszterelnöki tanácsadó.


Ronald Reagannek volt víziója

„A 20. születésnapomat ünnepeltük Münchenben, és úgy döntöttünk, elmegyünk Nyugat-Berlinbe. Útközben hallottuk, hogy Berlinben szovjet csapatok jelentek meg, ezért augusztus 13-án végül Bécs felé kanyarodtunk el” - emlékszik vissza személyes élményeire a Berlini fal felhúzásáról Edwin Feulner.

A Heritage Foundation konzervatív agytröszt alapítója és korábbi elnöke később sokszor foglalkozott a kommunizmussal, nagy hatással volt rá, amit 1965-ben Habsburg Ottó, a páneurópai mozgalom egyik vezetője mondott neki a rendszerről: a kommunisták sokat tesznek, ingyenes oktatást adnak, meggyógyítanak a kórházban, munkát adnak, de a lélek számára nincs mondavalójuk, nem veszik tudomásul, hogy az emberek álmodnak is.

Feulner a 80-as években Ronald Reagan elnök tanácsadója lett, ezen minőségében Reagan első nemzetközi próbájának éppen az 1981-es lengyel válságot látta.

„Reagannek  - Bush elnökkel ellentétben - volt víziója, tudta, mit akar csinálni”

- fejtegeti Feulner, aki szerint a néhai elnök profi módon űzte az ún. „állami diplomáciát”, első lépései között nagy összegekkel támogatta a lengyel Szolidaritás mozgamat, valamint a Szabad Európa Rádiót és a Voice of America médiacéget, a fegyverkezési versennyel, majd az atomfegyver-leszerelési kezdeményezésekkel pedig végül két vállra fektette a Szovjetuniót.

 

Edwin Feulner, a Heritage Foundation alapítója és korábbi elnöke

 

A rendszert a végén már csak a tankok tartották össze

„A kommunizmus már csődben volt, mindenképpen összeomlott volna, a tankok tartották össze a rendszert.

A nyugat a 80-as években támadni kezdett, nem elégedett meg a védekezéssel, és ezt jól tette”

- foglalja össze a stratégiai váltás lényegét az akkori csehszlovák ellenzék egyik vezetője, Alexandr Vondra. Václav Havel későbbi külpolitikai tanácsadója úgy véli, hogy 1968-ban a csehek fellázadtak, de mivel ez nem sikerült, a szovjet tankok letiporták a felkelést, utána már csak belülről próbálták a rendszer bontani.

Vondra szerint a csehszlovák rezsim 68 után még keményebb lett. Amikor 20 éves korában először Lengyelországba utazhatott, megdöbbent a szabadság légkörén, úgy érezte, mintha ott újra oxigénhez jutott volna.

A cseh politikus szerint a kor harmadik nagy történelmi személye Reagan és Thatcher mellett II. János Pál pápa volt: Reagannek a nyomásgyakorlásért, Thatchernek a gazdasági döntésekért, II. János Pál pápának pedig a bátor morális gesztusokért jár a köszönet.

 

Alexandr Vondra, egykori csehszlovák ellenzéki vezető, ma EP-képviselő


Mi voltunk a fogságban tartott népek

„1984-ben Kodolányi Gyulával, régi egyetemi kollégámmal megkaptuk a Fulbright ösztöndíjat, a santa barbarai Kalifornia Egyetemen Közép-Európa történetét tanítottam, szándékosan Közép-Európának neveztük, mert Kelet-Európa története akkor egyenlő volt a Szovjetunió történetével” - meséli a rendszerváltás előtti élményeit Jeszenszky Géza. A volt külügyminiszter elmondta: tanárként az volt a szándéka, hogy helyreállítsa a Közép-Európa-képet, mert ezt látta kulcsnak ahhoz, hogy véget lehessen vetni a hidegháborúnak.

„Mi voltunk a fogságban tartott népek” - fogalmazott Jeszenszky, felidézve, hogy a II. világháború után, az utolsó szabad választáson a magyar társadalom nagy többsége a kommunizmus ellen voksolt, mégis több évtizedes megszállás lett belőle. Az 1945 utáni időszak a nagy várakozások korából így a nagy csalódások kora lett, a magyarok jelentős része érezte úgy, hogy az Egyesült Államok cserben hagyta Magyarországot. Utólag persze sokan megértették, hogy Amerika a III. világháborút kockáztatta volna, ha segített volna 56-ban, és csak az atombomba bevetése lett volna az egyetlen eszköz a szovjet rezsim felszámolására, de ez lehetetlen volt - tette hozzá a volt külügyminiszter.

„Amikor Reagan a Gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, azt a Vasfüggöny mögött örömmel üdvözölték”

- magyarázta Jeszenszky. „Ahogy azt is, amikor Carter elnök tanácsadója, Zbigniew Brzezinski azt javasolta főnökének, hogy Amerikának nagyobb figyelmet kellene fordítania Közép-Európára, mint Latin-Amerikára”.


Zárógondolatok a mai európai helyzetről

Az NKE, a Hanns Seidel Alapítvány és a Danube Institute által rendezett Csoda vagy szükségszerűség? címmel rendezett konferencia záró körkérdésére a vendégek még elmondhatták gondolataikat Európa jelenéről.

Charles Powell elsőként felidézte, hogy Margaret Thatcher 1989-ben a német újraegyesítés kapcsán egy 5-6 éves periódust tudott elképzelni, és egy speciális német konföderáció létrehozására gondolt. A brit miniszterelnök ugyanekkor a kelet-közép-európai államok gyors uniós csatlakozását remélte, és

Thatcher később szégyenletesnek tartotta, hogy a bővítési tárgyalásokat ennyire elhúzták.

Powell a brexit okának a populizmus elterjedését és a a brüsszeli bürokráciától való viszolygást említette, de szerinte briteknek  soha nem volt EU-ellenes érzületük.

Edwin Feulner szerint megtörtént a régió NATO- és EU-csatlakozása, ami óriási eredmény. Az amerikai Demokrata Párt baloldali szárnyának nézeteit azonban elítélte, mert szerinte lekicsinylik azt a történelmi tapasztalatot, hogy a kommunizmus alapvető veszély volt évtizedekig.

Alexandr Vondra szerint pozitív a kép, mert van piacgazdaság és van biztonság is a NATO- és az EU-tagsággal.

Jeszenszky Géza utolsó hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy sok kelet-európai polgár 30 évvel ezelőtt a mainál virágzóbb gazdaságra és a nemzeti kisebbségek nagyobb megbecsülésére számított, ugyanakkor vannak eredmények, melyek az EU mai megosztottsága miatt veszélybe kerülhetnek. A volt külügyminiszter szerint az EU nem hanyatlik, egyelőre nem láthatók ennek jelei, ugyanakkor a jövő nem az Európai Egyesült Államok-projekt, nem a multikulturalizmus, az európai nemzetek ugyanis ragaszkodnak saját nemzeti kultúrájukhoz.


--

fotók: Ficsor Márton

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés