Hogyan tudják az egyházak megszólítani a fiatalokat?

A Budapest Forum for Christian Communicators konferencián kerekasztal-beszélgetés keretében keresték a választ arra, hogyan lenne lehetséges eljuttatni a fiatalokhoz a keresztény értékeket. Hangsúlyos téma volt a közösségi média szerepe. A beszélgetés résztvevői: Böjte Csaba ferences szerzetes, Bese Gergő római katolikus pap, tanár, a 777 blog szerkesztője, Anthony Ridge-Newman, a Liverpool Hope University tanára, Rifat M. Bader jordániai pap, diplomata és publicista, valamint Michael Williams indiai újságíró, tanár voltak.

Bese Gergő atya pedagógusként látja, hogy az a négy-öt óra, amit a fiatalok az online világban töltenek, kiszakítja őket a való világból. Szerinte

Ezért is dolgoznak a 777 blognál azon, hogy megpróbálják „lebontani azt a falat, ami a nyelvi meg nem értésből adódik”, illetve olyan témákkal foglalkozni, amely érdekli a fiatalokat.

Más generáció, másik közösségi média

Anthony Ridge-Newman arról beszélt, az egyetem, ahol tanít, egy anglikán egyetem, ahol a tanulókat igyekeznek bevonni a keresztény életbe. Nagy hangsúlyt fektetnek az offline világra is. Kifejtette, szerinte a digitális technológia önmagában kevés a megszólításhoz, meg kell találni a megfelelő nyelvet. Elmesélte, hogy Canterbury érseke is mostanában jelent meg a Facebookon, hogy onnan szólíthassa meg a fiatalokat.

Elmondta, nagy különbség van aközött, hogy melyik generáció milyen közösségi médiát használ, például a 11 és a 15 éves unokahúga is teljesen más platformon mozog. 

Michael Williams kifejtette, a fiatalokat akkor kell megszólítani és megtartani, amikor még gyerekek, ebben nagy a szülők és pedagógusok felelőssége. Kiemelte, tizennégy éves kor után már nagyon nehéz újra megnyerni a fiatalokat, és ha újra meg kell őket nyerni, az azt is jelenti, hogy időközben már egyszer elveszítették őket, ennek nem szabad megtörténnie.

„Aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be”

Böjte Csaba kiemelte, a keresztény kommunikáció legfontosabb része az imádság. „Nagyon fontos, hogy a Nagyfőnököt meghallgassam, ő indítson. Annak idején, huszonöt évvel ezelőtt miséztem, eszembe nem jutott volna hogy gyermekekkel foglalkozzam. Jött egy néni, hozott egy kislányt, mondta, hogy itt hagyja nekem. Mondtam neki, hogy maga találta, vigye haza! Mondta, hogy őt a férje elhajtsa. Mondtam erre, hogy engem meg a püspök úr hajt el. Kezdődik a mise, imádkozok, hogy majd a Jóisten megvilágosítson, hogy mit kellene tegyek. Az Evangélium első sora arról szólt, hogy aki egyet is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be. Én olvastam fel. Felnéztem, a kislány mosolygott, és magamban arra gondoltam: Uram, kicsit összeszedhetted volna magadat, ha már eljössz. Szutykos hajléktalan leány volt a leányka.” 

Isten nem ment nyugdíjba, biztos hogy munkálkodik – jelentette ki a ferences szerzetes.

Rifat M. Bader jordániai pap hangsúlyozta, a fiatalok tanítása során nem szabad csak a dogmákra koncentrálni, valamint nem szabad hagyni, hogy azok elkülönüljenek a mindennapi élet olyan valós problémáitól, mint a környezeti problémák, a szegénység, a menekültek. Kijelentette:

Bese Gergő atya elmondta, fontos, hogy a pap is az ifjúság között éljen. Legyen szó szülinapról, szalagavató afterpartyról vagy arról, hogy a Budapest Parkba hívják a gyerekek Caramel-koncertre, ő elfogadja a meghívást. Szerinte rengeteg negatív sztereotípia terjeng a papokról. „Ilyenkor oda kell állni és megmutatni, hogy nem ilyen sötét a kép.” Kiemelte, mivel rengeteg a csonka család, a gyerekek kétharmadában nincs pozitív apa- és férfikép, ezért még nagyobb a papok felelőssége.

A népszerűség addiktív

Anthony Ridge-Newman visszakanyarodott a nyelvkülönbség fontosságára. Míg szerinte az ő generációjának fontosak a tradíciók, a család, de a fiatalok az „amerikai modellben” nőnek fel, hírességek a példaképeik, aki átveszik az Úr szerepét az ő életükben. A professzor arról is beszámolt, ha megkérdezi a fiatalokat, hogyan képzelik a jövőjüket diploma után, legtöbben azt mondják, híresek, népszerűek akarnak lenni. Szerinte ez egy torz kép, ami a közösségi médiában is egyre erőteljesebben terjed. Kiemelte, a népszerűség addiktív dolog, ezzel is összefüggésben van, hogy

a feladat ennek a gyökerének a megtalálása. Szerinte a keresztény kommunikátoroknak meg kell találniuk az egyensúlyt a fiatalok igényeinek kielégítése és az értékek közvetítése között.

Michael Williams szerint „nincs új a nap alatt”, a fiatalok keresnek valamit a közösségi médiában: kapcsolatokat, kapcsolódási pontokat, értelmet, válaszokat. Felhívta a figyelmet a történetmesélés fontosságára: „A jó történeteket mindenki hallani akarja. Így a jó »mesemondók« korunk legbefolyásosabb emberei.” Szerinte ugyanez a helyzet Krisztusnál is.

Elmondta, az ember keres egy narratívát, próbál mindent megszépíteni. Azonban „nincs baj azzal, ha valaki megsérül, mert majd meggyógyul”. Az indiai tanár szerint meg kell tanítani a gyermekeket járni, de elesni is, hogy aztán fel tudjanak állni. Azokhoz a történetekhez, amelyeket Krisztus elmondott, tudtak kapcsolódni az emberek. Ha nekünk is sikerül megtalálnunk a megfelelő narratívát, könnyebben tudjuk majd rávenni az embereket, hogy kapcsolódjanak – fejtette ki Williams.

Böjte: A közösségi média olyan, mint egy svédasztal

Böjte Csaba a közösségi médiát egy svédasztalhoz hasonlította, amin rengeteg minden megtalálható, és ez szerinte így is van jól. Panaszkodott azonban, hogy amikor felnőtteknek keresett a Facebookon keresztelkedési lehetőséget, nem találta semmit. Kiemelte:

A beszélgetők egyetértettek abban: a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne leginkább elérni a fiatalokat, az a közösségépítés.

Zárszóként minden résztvevő kiemelte a számára legfontosabb üzenetet. Bader: „Legyenek barátok!” – hangsúlyozta Bader. „Közösség! Ne féljenek a csendtől! Nyitott szív, nyitott fül!” – üzente a fiataloknak Bese Gergő. „Legyenek interaktívak!” – emelte ki Ridge-Newman. „Ne ítélkezzenek!” – fűzte hozzá Williams. „Bízzunk Istenben! Vigasztaljuk, lelkesítsük, bátorítsuk a fiatalokat!” – zárta le a beszélgetést Csaba testvér.