Kaszárnya vagy szabadság

2019. augusztus 24. 16:26

Szűcs Zoltán Gábor
Mérce
Az őszintén szuverenista, nacionalista magyar rezsim hamisítatlan gyarmati adminisztrációként viselkedik.

„Azok a megszálló hadseregek – a kaszárnyaként felfogott politika tiszta formái – , amelyek azt képzelik, hogy egy ország parancsszóra engedelmeskedni fog nekik, általában nagyot csalódnak, s az ilyesmi rendszeresen felkelésekbe, partizánháborúkba, népirtásokba szokott torkollni (a megszálló erők elszántságától és anyagi erőforrásaitól függően). Tartós pacifikálás csak engedményektől, különalkuktól, a szabadságnak tett apróbb-nagyobb engedményektől remélhető.

Nem is tagadom, hogy mindez – mint minden parokiális gondolatom – Magyarország kapcsán jutott eszembe. Ha meg kellene mondanom, hogy mi az alapvető bajom a jelenlegi rezsimmel, azt felelném, hogy a szabadsághoz való viszonya. Hogy az országot ma kormányzók számára a hatalomgyakorlás ideális mintája a kaszárnya. A Parancs, értettem! – világa. Hosszasan lehetne sorolni a példákat, ahol az történt az elmúlt kilenc évben, hogy egy szélsőségesen centralizált, hierarchikus, személyes utasításokon alapuló szervezetet hoztak létre és (metaforikusan: jogi, anyagi értelemben) »lefegyverezték« azokat, akiknek az ellenállásától, szabadságvágyától a leginkább tartottak, és akik akadályt gördíthettek volna a felsőbb akarat megvalósulása elé. 

Ezzel pedig szerintem két alapvető baj van: egyrészt, hogy politikaellenes, hiszen a szabadságellenesség mindig politikaellenes. A kaszárnyapolitika számomra egy velejéig hamis ideál, amely a lehető legtávolabbra mutat a szabadságnak attól az eszményétől, amely szerint mindenki számára biztosítandó a politikai szabadság. Éppen ezért személyesen irtózom is tőle, és óva intenék mindenki mást is, akinek a szabadság bármennyire is fontos politikai érték, hogy ne áltassa magát azzal, hogy a jelenlegi magyarországi rendszer sikerének titka abban rejlene, hogy jobban rezonál az emberek vágyaira mint az elődje. Mert attól még alapjában véve szabadságellenes.

A másik, hogy ráadásul a kaszárnyapolitika a gyakorlatban működésképtelen is. Nem véletlen, hogy szinte sehol nem is nyers parancsszóval uralkodnak, hanem átláthatatlan különalkuk, egyéni kompromisszumok, privilégiumok, a formális előírások és a tényleges hatalomgyakorlás elkülönítése és más hasonló, a megszálló hadseregekre jellemző technikák révén. Van abban valami igazán (ha a »szórakoztatóan« kissé erős is lenne rá) abszurd, hogy az őszintén szuverenista, nacionalista magyar rezsim ugyanakkor hamisítatlan gyarmati adminisztrációként viselkedik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tudnia kéne, hogy mit akar mondani.

Ez is valóság, de van a dolognak egy másik oldala is.
Ez a jóember, ha tudja, akkor nagy aljadék, ha nem, akkor ostoba, hogy Magyarország még ma is, a hatalmi struktúrák tekintetében: ama dicsőséges 133 nap fpglya...
A Galilei Kör, a Kun Béla, a Károlyi Mihály, Linder Béla és ezeknek a sáska"magyaroknak", a későbbi ÁVH-s, belügyi magyargyűlölő gépezeté.
Tetszik, nem tetszik: ezektől megszabadulni csak világos, egyértelmű viszonyrendszerek alkalmazásával lehetséges.
(Ennek vannak veszélyei, amik eddig jelentéktelenek...)
No, ezeket az "világos, egyértelmű viszonyrendszerek"-et nevezi ez a marha "szélsőségesen centralizált, hierarchikus, személyes utasításokon alapuló szervezetet"-nek.
Az, hogy ma ez a leírás elsősorban a Soros-NGO-khoz köthető, melyek végső soron terrorszervezetként működnek, fel sem merül benne...
Pedig dehogynem vetődik fel, pontosan tudja.
És itt jön a képbe, nem marha ez, de egy aljadék, tudatosan a pénzlehúzó idegenek, a magyart megrövidítő spekuláns kalandorok érdekkiszolgálója...

Szóval ez is közpénzből lopja a napot.

"... mindez – mint minden parokiális gondolatom – Magyarország kapcsán jutott eszembe...."
A'szittem Aganisztán, Irak, Vietnam,....Szíria.

Ebben az írásban külöösen sok fasság található, de ez a mondat nem csak hogy fasság, hanem feltűnően ostoba fasság:

"Ezzel pedig szerintem két alapvető baj van: egyrészt, hogy politikaellenes, hiszen a szabadságellenesség mindig politikaellenes."

A szabadságellenesség politikaellenes? Mit jelent ez a szó, hogy "politikaellenes" a libsi újbeszél nyelvén?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés