„Strachénak vége van. Ostoba volt, elővigyázatlan, naiv, hülye. Elment Ibizára, ahol behálózta egy »orosz«, akivel »tárgyalt«, úgy, mint egy igazi amatőr, politikai hülyegyerek. Strache mindezekért megérdemli a sorsát. Illetve »sorsát«. Mert az ő esetében – ellentétben Haiderrel – legalább azt tudjuk pontosan, hogy egy titkosszolgálati akció áldozata lett.
A nagyvad elejtésétől megmámorosodott ballibsi sajtó már hírül adta: »Nincs is unokahúga annak az orosz oligarchának, akinek nevében az állítólagos unokahúg tárgyalt Strachéval.« Hát persze hogy nincs.
Az egésznek az a lényege, hogy kellett egy orosz szál a buliba, mert most az oroszok lettek kinevezve patás ördögnek. A Vörös zsaru című hollywoodi film idején a Nyugat még éppen az oroszok jófiúvá sminkelésével volt elfoglalva, ugyanis még az a forgatókönyv látszott megvalósulni, hogy az orosz ásványkincseket a nyugati oligarchák fogják megkaparintani egy orosz »trónra« ültetett, akarattalan stróman segítségével, aki majd üveggyöngyökért eladja nekik azt a hatalmas országot. Jelcin lett kiszemelve erre a feladatra, no és persze többek között Hodorkovszkij.
Ha nem jön közbe Putyin, minden haladt volna a maga útján. Így aztán csak annyit sikerült elintézni, hogy egy volt német kancellár beüljön a Gazprom (majd a Rosznyefty) igazgatótanácsába.
És persze elindult az oroszok elleni hollywoodi és sajtóbéli hajtóvadászat, sok-sok titkosszolgálati munkával. Most éppen Ukrajna tart ott pontosan, ahol Oroszország (a végóráit élő Szovjetunió) tartott a jófiúvá sminkelés idején. Most Ukrajna a klassz kis demokrácia, és egy volt amerikai alelnök fiacskája már be is ült a legnagyobb ukrán energetikai cég igazgatótanácsába.