Srí Lanka: rövid idillnek vetett véget a véres terrortámadás

2019. április 25. 12:50

Matsuzaki Diána Sayuri
Mandiner

Közel három évtizedig sújtotta polgárháború az India mellett fekvő Srí Lankát. Most tíz évnyi, távolról békésnek, turistaként idillinek látszódó fejlődés után több mint háromszáz ember életét követelő terrortámadás sújtotta az országot. Hogyan történhetett meg ez? A nyomok az Iszlám Államig és a belpolitikai csatározások miatt megrendült helyi titkosszolgálatig vezetnek. Körképünk!

Több mint 350 halott, 500-nál is több sebesült – a húsvétvasárnapi Srí Lanka-i merényletsorozat mérlege. Az első sokk után természetesen az egész világ azt próbálja kinyomozni, megérteni, kik, hogyan és miért követték el a terrorcselekményeket.

A világpolitika forgatagában, Ázsia nagyhatalmainak árnyékéban kevés figyelem jutott mostanában Srí Lankára, pedig a kétharmad magyarországnyi területű szigetország

a különböző kultúrák együttélésének – és a civilizációk összeütközésének – egyik tanulságos példája.

Az utóbbi 10 évben az India déli partvidékétől alig 100 km-re fekvő szigetországban viszonylagos nyugalom uralkodott, ez azonban az ezt megelőző 30 évre nem volt jellemző. A korábban Ceylonként is ismert sziget 1948-ban, Indiával és Pakisztánnal együtt nyerte el függetlenségét a Brit Birodalomtól, 1972-ig azonban még a Brit Nemzetközösség részként a brit uralkodó maradt az államfője. 1972-től vált teljesen szuverén állammá, és ekkor vette fel a Srí Lanka nevet is.

Srí Lanka etnikai (sárga-vörös: szingalézek, zöld: tamilok), népsűrűségi és gazdasági térképe

Ekkor legnépesebb etnikumként a buddhista szingalézek kezébe került az irányítás, a hindu tamilok azonban úgy érezték, az ő jogaikat és kultúrájukat veszélyeztetik az állami vezetés és a szingalézeket előnyben részesítő törvények. 1983-tól kezdődően csaknem három évtizeden át polgárháború dúlt a kormányerők és a tamilok, azaz a tamil fegyveres gerillák, a Tamil Tigrisek között.

A 26 éven át tartó véres összecsapásokban több tízezer ember vesztette életét: az áldozatok pontos számát csak megbecsülni tudták, 60 ezer és 100 ezer között lehet a számuk. 2009-ben végül a hadsereg döntő győzelmet aratott a Tigrisek fölött, és ismét átvették az irányítást a sziget egésze fölött, a továbbiakban azonban igyekeztek odafigyelni a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására is.

Mindezek után Srí Lanka sebesen elindult a helyreállítás útján, és

csakhamar egyike lett a világ legdinamikusabban fejlődő országainak.

Az eltelt egy évtized tehát konfliktusmentesen telt, legalábbis a fegyveres konfliktusok szempontjából. A politikai élet azonban annál viharosabbá vált.

A polgárháború után, annak sikeres lezárása miatt a szingaléz nacionalista UPFA párt (United People’s Freedom Alliance – Egyesült Népi Szabadság Szövetsége) népszerűsége jelentősen megnőtt, vezetője, Mahinda Rajapaksa pedig 10 éven, két cikluson át a szigetország elnöke volt. A polgárháború vége után, 2010-ben választották meg másodszorra, az újraválasztás azonban nem volt sima ügy. A háború alatt jelentős érdemeket szerzett Fonseka tábornok ugyanis az ellenzék színeiben indult a választáson, majd Rajapaksa győzelmének bejelentése után választási csalásokra hivatkozva az eredmény újraszámolását követelte. Fonsekát néhány hét múlva letartóztatták, az elnök pedig feloszlatta a parlamentet.

Két hónappal később, az esedékes parlamenti választásokon az elnök pártjának többségével megalakult parlament megszavazta az elnöki jogkör kibővítését, amivel az államfő (azaz Rajapaksa) egyrészt nagyobb, másrészt – elviekben – korlátlan hatalmat kapott, mivel eltörölték azt a korlátozást is, ami csak két ciklusra engedélyezte az elnöki pozíció betöltését.

Rajapaksa ezzel gyakorlatilag teljhatalmat kapott,

amit családjával együtt alaposan ki is használt – főleg az országba érkező, többségében kínai befektetések lefölözésével. Bár a beruházások miatt a gazdaság eleinte gyors ütemben kezdett felívelni, a lakosság megelégelte a Rajapaksa-klán hasonló ütemű gazdagodását, és a következő, 2015-ös választásokon végül saját pártjának elégedetlen tagjai átálltak az ellenzékhez, vezetőjük. Maithripala Sirisena elnyerte a szavazatok többségét. Az újjáalakult parlament pedig a Rajapaksa-éra lezárásának záróakkordjaként visszaállította az elnöki tisztség kétciklusos korlátozását.

Rajapaksa második elnöksége azonban csak egy ideig tett jót a gazdaságnak, 2014-re Srí Lanka már jelentős államadósságra tett szert, vészmegoldásként másfél milliárd dolláros IMF-hitelt vettek fel, és

a kínaiak által felépített legújabb kikötőt 99 évre bérbe adták Kínának,

ezzel enyhítve a terheket.

A gazdaság egyik húzóágazata a turizmus, ez pedig nem lehetett volna így erős közbiztonság nélkül, az évi csaknem 2 és félmillió turista érkezése is ezt bizonyította. Az ez idő alatt készült beszámolók szinte idilli környezetet írtak le, kiemelve a vallások egymás mellett élésének békéjét is.

Teaültetvények a ködben

A szigetország jelenlegi több mint 20 milliós lakosságának többsége, 70%-a buddhista, további 12% hindu tamil, 10% muszlim, 8% pedig keresztény.

Egy ilyen, szinte a megbékélést szimbolizáló környezetben 

még tragikusabb fejlemény a húsvétvasárnapi robbantássorozat.

A merényletek után a hatóságok szinte azonnal egy helyi radikális muszlim szervezetet, a Nemzeti Towheed Janath-ot (NTJ) vádolták a robbantások kitervelésével és végrehajtásával. Nem sokkal később pedig az Iszlám Állam is azt jelentette be, hogy „katonái” voltak az öngyilkos merénylők.

Az ISIS honlapján 8 férfi vállalta a merényleteket: a nyomozás egyelőre azt tartja valószínű, hogy ők voltak az elkövetők is.

De hogyan válhattak erőszakossá annak a muszlim közösségnek a tagjai, akik a 26 éven át tartó polgárháborúban ugyanúgy a Tamil Tigrisek vérengzésének gyakori áldozatai voltak, mint a húsvéti merénylet célpontjaivá vált keresztények?

A polgárháború lezárása után az újjáépítés és szervezés közepette az alig 10%-nyi muszlim lakosságot többször is érte inzultus a buddhista szingalézek részéről. Az egyik legsúlyosabb, halálos áldozattal végződött incidens után pedig a muszlimok egy része elvesztette hitét abban, hogy a kormány le tudja állítani az őket érő atrocitásokat, és úgy döntöttek, inkább megvédik saját magukat – így jöhettek létre olyan szervezetek, mint az NTJ.

A csoport azonban nem mutatott olyan mértékű aktivitást, mint amilyet a hasonszőrű, erőszakossá és merényletekre készülő fegyveres csoportok szoktak, nem voltak túlságosan aktívak a közösségi médiában sem. A sri lanka-i titkosszolgálat ezért inkább azt tartja valószínűnek, hogy

nemzetközi segítséggel tudták megszervezni és kivitelezni az összehangolt támadásokat,

és ebben a kérdésben viszont egy olyan globális dzsihadista szervezet közreműködését, mint az Iszlám Állam, igenis el lehet képzelni.

Ezt erősíti a célpontok kiválasztása is. Templomok és luxusszállodák, azaz a keresztények és a turisták voltak az első számú kiszemelt áldozatok – márpedig őket még a polgárháború alatt sem támadták. Az al-Kaida és az Iszlám Állam azonban gyakran választ turisztikai szempontból kiemelt vagy közismerten keresztény célpontokat, ennek ismeretében pedig már nem is olyan nehéz megtalálni a kapcsolódási pontokat. Az Iszlám Állam honlapján közzétett nyilatkozatban közzétett, a merényletet elismerő videófelvételen 8 férfi látható, akik közül csak egy nem takarja el az arcát – a NTJ vezetőjének tartott, feltehetőleg az egyik merénylőként is azonosított Zahran Hashim.

Annak kiderítése, hogy milyen mélységekig nyúlik az összefonódás a helyi muszlim radikálisok és az Iszlám Állam között, a támadásokat felgöngyölítő nyomozócsoport feladata. A merénylők egy részét már sikerült azonosítani, és ami már egy érdekes adat, hogy a radikalizálódott elkövetők mind jómódú középosztálybeli családokból származtak, és olyan is volt köztük, aki külföldön, Nagy-Britanniában, majd Ausztráliában tanult.

Az egyik elsőként felmerülő kérdés ilyenkor persze az: hol, mikor és milyen körülmények között találkoztak a szélsőséges eszmékkel, mi volt az, amivel ilyen összehangolt és figyelemfelkeltő merényletre tudtak rávenni olyanokat, akiknek látszólag nem volt okuk a radikalizálódásra? Igaz, mind az al-Kaida, mind az Iszlám Állam soraiban, sőt vezetőségében vannak olyanok, akik 

anyagi biztonságból, jólétből, akár egyenesen nyugati neveltetésből léptek át a radikális iszlám követésének útjára.

Ami azonban az egymás után nyilvánosságra kerülő információkból egyre világosabb, hogy a Srí Lanka-i titkosszolgálat mindenképpen hibázott. Indiai és amerikai hírszerzési források már április elejétől figyelmeztettek a fenyegető veszélyre, a legfrissebbek szerint pedig még az elkövetők kilétét is pontosan ismerték.

2018 őszén azonban a Srí Lanka-i belpolitika ismét komoly válságot élt át, miután az – elődjéhez hasonlóan – korrupcióval és teljhatalomra való törekvéssel gyakran vádolt Maithripala Sirisena elnök egy tollvonással leváltotta Ranil Wicksremesinghe miniszterelnököt, és a volt államfőt, korábbi politikai ellenfelét (és még korábbi szövetségesét) Mahinda Rajapaksát. A parlament és a legfelsőbb bíróság a menesztett kormányfő mellé állt, és alkotmányellenesnek minősítette az elnök döntését. A tiltakozások és tüntetések hatására Sirisena végül visszahelyezte tisztségébe a miniszterelnököt, a politikai erőfitogtatás azonban nem ért véget. Az elnök ugyanis a védelmi miniszter is egyben, miniszterelnöke pedig a nemzetbiztonsági tanács tagja – a kormányfőt azonban ezt a tisztségétől hogy hogy nem, megfosztották.

A belpolitikai csatározásnak így esett áldozatul a nemzetbiztonság is,

hiszen több mint valószínű, hogy a biztonságpolitikai szempontból fontos hírszerzési információk pont emiatt nem jutottak el a megfelelő szintekre – volt, ami egyikükhöz sem. 

Még azt sem lehetetlen kijelenteni, hogy ugyanezeknek a belpolitikai ellentéteknek esett áldozatul több mint 350 ártatlan ember is.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147361

Ajánljuk még a témában