A Notre-Dame leckéje

Bernard-Henri Lévy (1948-) író, filozófus. 

A Lévyről írott portrécikkünket ezen a linken olvashatják. Az alábbi szöveg a Notre-Dame-i tűzeset kapcsán írt véleménycikke részletének fordítása.

*

„Kedd dél. Teljesen megfékezték a tüzet? Egy párizsi számára kész szenvedés újra látni ezeket a képeket Párizs szívéből, a lángok pusztítását. Mert nem csupán egy templom pusztult el. Az emberiség egy darabja. Az emberi értelem, szépség és nagyság egy darabja. A lélek és mindannyiunk szellemének egy része.

A Notre-Dame-ot mindenki elpusztíthatatlannak hitte. És íme, itt látjuk tehetetlenül önnön sorsa előtt – épp ilyenek voltunk mi is tegnap este, tehetetlenek, miközben a lángok nyaldosták a katedrálist. Ám íme, e sírásra késztető képek láttán az egész világot elöntik az érzelmek. Olaszok, svédek, írek, spanyolok… Most mind velünk vannak, párizsiakkal. Mindannyian, éppen úgy, ahogyan egy merénylet, egy nemzeti tragédia után: »Párizs vagyunk«.

Az égő Notre-Dame történelmünk és örökségünk törékenységére emlékeztet, arra, hogy ingatag az, amit építettünk, arra, hogy ez az évezredes Európa, a művészetek hazája, amelynek a Notre-Dame az egyik legmagasabbrendű szimbóluma, véges.

Mit gondoljunk és főleg: mit tegyünk az érzelmek után? Reméljük azt, hogy a Notre-Dame áldozata képes lesz felébreszteni az elszenderedett öntudatokat, és hogy e katasztrófán keresztül felismerjük: Európa éppen ezt a nagy művészetet, ezt a veszélyben lévő örökséget, az intelligencia ragyogó, közösen birtokolt példáit jelenti – és hogy mindez túl fontos ahhoz, hogy hagyjuk, hogy mindenféle pirománok szétszakítsák a templomok, a paloták és a szépség építőinek népét, az európai népet. Ez a Notre-Dame leckéje.”