„Miért hazudott az MSZP?” – Kunhalmi az ATV-ben járt

Azé' hazudnak, hogy mert az MSZP rettenetesen szeretné, ha lenne bármilyen rendőri atrocitás, amivel feledtethetnék a 2007-es gumilövedéket és könnygázt.

Az Indexszel akarod bizonyítani az állításodat? Ezt biztos viccnek szántad.

Vértesaljai László atya mondja:

"A nagygyûlés közepén, amikor a két himnuszt, a magyar himnuszt és a székely himnuszt elénekeltük, akkor én arra indultam, amerre lehetett: a Deák tér felé. Találkoztam Semjén Zsolttal, majd tõle elköszönve kiléptem a Károly körútra, amikor rendõrök szaladtak el mellettem. Arra még volt figyelmük, hogy mindegyike rám üssön, de nemcsak rám, hanem bárki járókelõre. Papi ruhában voltam öltözve, kezemben zászló, de õket abszolút nem zavarta. Egyik rendõr a földre lökött, és így elestemben további ütéseket sújtottak rám.

Amikor a rendõrök elrohantak, akkor kezdtem ocsúdni: te jó ég, mi van itt? Akkor láttam, hogy lõnek a rendõrök, könnygázgránátokkal, méghozzá az Astoriánál, a Károly körút, a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi útnak a keresztezõdésénél — ahol ünneplõ tömeg éppen hazaindulni készült. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen durva agresszió a rendõrség részérõl egy védtelen tömeggel szemben megtörténhet. A tüntetõk közé mentem, hogy lássam, hogy mi okozza a rendõrségnek ezt az agresszivitását. És ott, az egész utca szélességét bejárva azt tapasztaltam, hogy nincs senki olyan tüntetõ, aki bármiféle agresszív cselekedetet végrehajtott volna. Az emberek szemében csak egyet láttam: hogy dehát miért, dehát hogyan lehet ez?

És ekkor egy olyan isteni sugallatra én a zászlómat fölemeltem és elindultam, valami nagy-nagy bensõ ünnepélyességgel. És így papi ruhában, a körülbelül háromszáz méterre velem szemben álló rendõrség felé mentem. A tömeg mögöttem elcsendesült, és én a rendõrökhöz érkeztem, a sorfal elõtt elléptem, és így egyenként az arcokba nézve — nem láttam se a plexipajzstól, se pedig a leeresztett sisakrostélytól az õ szemüket-arcukat — csak annyit mondtam, valahogy így: „De hát miért? De hát mért bántotok bennünket?” Válasz nem volt, csak egy erõsödõ mormogás hátulról. A hátul álló rendõrök kiabáltak elõre, hogy „Húzd be a papot! Ragadjad meg!” És nem tudom, hogyan történt a dolog, ott álltam én, teljesen védtelenül, nem is akartam még védekezni sem, amikor két-három rendõrkéz hátulról kinyúlott, berántott a falanx, a rendõrsorfal szétnyílott, engem ott földre rántottak, nyolc-tíz rendõr körbefogott, a rendõrsorfal mögött, és ott ütlegelni kezdtek. Közben azt hallottam, iszonyatos erejû, az Istent meg anyámat érintõ káromlások, legdurvább trágárságok után, hogy „Vigyázz, ez pap!” A nemzetiszínû zászlónkra több rendõr rálépett és rátaposott. És hogy ezt védjem, én ráborultam a zászlóra, mondván, addig én innét el nem megyek, amíg a zászlómat vissza nem adják. És erre valahogyan fölocsúdtak. Akkor azok, akik amiatt tartottak, hogy nehézség lesz ebbõl, mert egy papot ütnek, a többieket megfékezték. Fölálltam, és erre maguk közül kilöktek és hátralöktek. Mögöttük újabb rendõrök voltak, azok oda a falhoz szorítottak és mondták nagyon durván, lökdösve meg kiabálva rám, hogy takarodjak, tûnjek el.

Nem takarodtam, nem tûntem el, hanem visszamentem, szinte erõvel, közöttük átvágtam, vissza a tüntetõkhöz, a második megverésem után, és akkor kezdõdött igazában az én ottani békéltetésem. Visszamentem, hogy akkor ott legalább azokkal legyek, akik békések, és akiket megaláznak, és akiket így erõszakkal bántalmaznak. Ott maradtam egészen addig, amíg körülbelül tíz-tizenegy óra tájban bennünket a rendõrség fokozatosan egészen a Kálvin térig visszaszorított. A jelenlévõk – azt se mondom, hogy tüntetõk, mert nem tüntetõk voltak, hanem egyszerûen békés emberek, de akik az elsõ vonalban maradtak, azok nagyon indulatosak voltak – egyike-másika… köveket kerestek, üres üvegeket… Ha én ilyet láttam, akkor kivettem a kezükbõl. Azt kell megmondanom, hogy hatalmas nagy becsülete van a papi ruhának, még az ilyen pillanatokban is. Egyszerûen azért, mert én papként ott voltam, és azt mondtam, hogy „Tedd le azt a követ, ez nem méltó ehhez a pillanathoz, õk az agresszorok!”, a legtöbben letették. Aki meg nem, az azt mondta, „Menj innét, ez nem pacifizmus! Menj innét, te Gandhi!” Kaptam ilyen nagyon felemelõ jelzõt. Nagyon örülök annak, hogy ottmaradtam, és óvhattam õket, hogy a jogos haraggal szemben mi, legalábbis, akik keresztények voltak, krisztusi méltósággal válaszoljunk.

Most, két nap elteltével mentem az Uzsoki kórházba, és ott megröntgeneztek, és orvosi vizsgálat során kiderült, hogy nagyon sok ütés ért, a testemen kék-zöld véraláfutások vannak. Amikor egy könnygázgránát mellkasi tájékon eltalált, akkor épp a zászlóm rúdja védett meg attól, hogy komolyabb sérülést szenvedjek. Amint a földre estem, a többiek fölsegítettek."
http://mkdsz.hu/content/view/3..

Ezek szerint te hazugnak tartod Vértesaljai László atyát és hitelesnek az Index cikkét?

Te éppoly hazug vagy, mint ahogy Kunhalmi.

"Leteperték! Nem is egyszer, többször is!" (-::

Tökéletesen hozza azt a formát, amit az iskolakötelezettség végéig 3 osztályt elvégezni képes "polgár" szokott alakítani, amikor éppen bolti lopáson kapják.