Dizájnerdrogok

Zombik a szomszédban: így pusztít a drog a faluvégeken

2018. november 17. 7:30
Herbál, kristály, füves cigi: van, aki a saját ennivalóját adja el vagy a gyerekét küldi a dílerhez, hogy a kábítószeréhez jusson. A Budapesttől alig 50 kilométerre fekvő Dányban zombiként fetrengő drogosok, erőszak és tehetetlenség jellemzik a faluban élők mindennapjait. Most helyi lakosok és illetékesek beszélik ki problémáikat. Tudósításunk.

A BAGázs Közhasznú Egyesület drogpolitikai konferenciáján jártunk, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartottak, az egész nagyelőadó megtelt az érdeklődőkkel.

A konferencia első részében a fővárostól 50 kilométerre lévő Dány település szegregátumában fellépő drogproblémákat mutatták be a község jegyzője, az ott dolgozó családsegítő szolgálat vezetője, telepi lakosok és az egyesület munkatársainak segítségével.

„Egyre durvább a helyzet”

Kanalas Aranka, aki, a Párbeszéd a roma nőkért projekt résztvevője, és egyben maga is telepi lakos, súlyos problémákról számolt be. Nagyjából öt éve jelentkezhettek a gondok, de „egyre durvább a helyzet”. Rengeteg a lopás, a betörés, olyan is van, „aki a saját kajáját adja el, hogy szerekhez juthasson”, amelyek alatt főleg a herbált, a kristályt és füves cigit kell érteni.

Dányban jellegzetesen a férfiak a drogfogyasztók, akár már tizenöt éves kortól. Kovács Krisztina, a BAGázs, felnőtt projektek szakmai vezetője Dánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy bár súlyosak a problémák, még olyan szinten van a helyzet, hogy a közösség saját maga képes azokat megállítani –

ez pedig sok szegregátumról már nem mondható el.

Úgy véli a droghasználat egyfajta kiút a kilátástalanságból, „ne feledjük el, hogy egy roma szegregátumról beszélünk” – tette hozzá. A jövedelmek és az iskolai végzettség szintje is alacsonyabb az átlagnál, a családok komplex problémákkal küzdenek. Elmondta: előzetes felmérések szerint Dányban minden második-harmadik háztartás érintett a droghasználat tekintetében.

 

Dány: egy Pest megyei község, sok problémával

Gálné Czeglédi Henrietta, a dányi Családsegítő- és Gyermekjóléti szolgálat vezetője kijelentette, hogy az előbbi beszámolókban lefestett állapotokhoz képest a családsegítőhöz nagyon kevés jelzés érkezik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tavalyi évben egyetlen alkalommal volt jelzés droghasználatról és árusításról – három családdal kapcsolatban, akik viszont letagadták az őket ért vádakat. Mint a község lakosa, ő is érzékeli a problémákat, például a bűnözés megnövekedését. Beszámolt arról, hogy a település lakói aláírásgyűjtést is szerveztek, annak érdekében, hogy az önkormányzat számolja fel ezeket a problémákat.

Dány jegyzője, Pervainé Hangodi Ágnes megerősítette, hogy tavaly már olyan mély volt a felháborodás a telepen, hogy sokan a nevüket adták és aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy tegyen valamit az önkormányzat. „Az önkormányzat elég tehetetlenül állt az aláírásgyűjtés elé” – mondta el, hatáskör hiányában áttették az ügyet a rendőrségnek. Viszont a rendőrség a nagy halakat szeretné elfogni, emiatt a kisebb dílereket „működésben” hagyja, ezzel segítve a nyomozást. A jegyző továbbá beszámolt a magyar és a cigány lakosság közötti feszültségről, amelyet a közbiztonság romlása idéz elő.

A szer megmérgezi a község életét

És hogy milyenek a szerhasználók? Aranka szerint amikor nincs szer, akkor a függő „agresszív, tör-zúz, hol az asszonyt veri, hogy a gyereket, ha van szer, akkor már nyugodt”. Fájlalta, hogy sok gyermek ebbe a környezetbe nő bele, olyan esetről is tud, amikor

a szerhasználó a saját gyerekét küldi be a dílerhez, hogy vegye meg a drogot.

Emellett kapcsolati konfliktusokat okoz a függőség, válások vannak, tönkremegy a család – zárta.  

Kovács Krisztina hozzátette: sokszor a közel állók is tehetetlennek érzik magukat, aminek egyik oka az információhiány is. Erre példaként hozta fel, hogy a telepen sokáig nem tudták, hogy ingyenes segítséget lehet kérni a leszokáshoz. Kiemelte, hogy pont emiatt fontos egy civil szervezet közbenjárása is, „nem feltétlenül a jegyző vagy a polgármester feladata, hogy megszabadítsa a települést a droghasználattól, hanem egy összefogásnak”. A BAGázs olyanfajta bizalmat tud építeni, amely a különböző intézményi szolgáltatások igénybevételét segíti elő, jó módszereket és már bevált programokkal veszik fel a harcot a problémákkal egy-egy szegregátumba, közvetítők tudnak lenni a helyi lakók és az intézmények között. „Ott tudunk állni mellettünk” – mondta.

 

Egy aprócska szelet a BAGázs tevékenységéből: nevelés sporttal

A jegyző elmondta: az önkormányzat először azzal próbálkozott, hogy megnövelte a rendőri jelenlétet, hogy az visszatartó erő legyen. Viszont úgy látja, hogy

a rendőrök csak óvatosan avatkoznak be ezekbe a konfliktusokba,

mivel maguk is dányi lakosok és a családjuk is itt él, akiket így fenyegetések érhetnek. „Nem biztos, hogy célravezető megoldás volt, hogy helyi rendőrök járjanak el a helyi droghasználókkal szemben”. A családsegítő is megerősíti, hogy ennek a történetnek van egy „félelem oldala”. Bár nem feltétlenül a droghasználattal kapcsolatos, de létezik az a jelenség, hogy az intézményi munkatársak fenyegetve érzik magukat. „Mi a kollégáimmal helyi lakosok vagyunk, és amikor az érintett családban a családfő azt mondja, »bizony tudom, hogy hol laksz és megkereslek«, akkor ezek után nem tudom, hogyan tudnánk fellépni, hogyan tudnánk igazi megoldást találni”.

A kamerarendszer és a rendőrség nem elég

Szóba került a rehabilitáció is. Kovács Krisztina leszögezte, hogy ezek a programok csak önkéntesen vállalhatók, és arra sem lehet senkit sem kényszeríteni, hogy ott maradjon.

Az a néhány használó, aki az elvonó mellett döntött, egy-másfél hónap múlva visszakerült a korábbi környezetébe.

„A legnehezebb mindig az, hogy hogyan kezdjük újra a dolgokat” – mondta. Beszámolása szerint a kliensek bár tisztán érkeznek vissza, de a droghasználatot kiváltó problémák nem szűnnek meg: továbbra sincs munkájuk, továbbra sincs meg az általános iskolai végzettségük, miközben továbbra is gondoskodniuk kell a családjuk eltartásáról. Bár az egyesület próbál egy komplex program segítségével küzdeni az egyén tisztaságáért – például az oktatással vagy a munkaerőpiacra való felkészítéssel –, de erős szociális háló nélkül ez továbbra is kemény munka. Aranka úgy tapasztalja, hogy nagyon könnyű visszaesni, a rehabról visszatérőt „a haverok újra beleviszik”.

A közösség Aranka szerint meg szeretné szüntetni ezt a problémát, hiszen szinte hetente vannak emiatt veszekedések, verekedések. A helyi lakos kamerarendszer kiépítését és egy járőrszolgálat felállítását sürgette. „Viszont ha a kis hal lebukik, akkor a nagy hal rájön” – mondta. Kiemelte: akár több szervezet bevonása is pozitívan hatna. Magukon a szerhasználókon segíteni pedig úgy lehetne, ha olyan emberrel beszélnének, akikben megbíznak, mert maguk nem képes belátni, hogy szerhasználók, akkor rehabra menni lehetetlen. „Ha beszélgetünk egymással az ember rájön, hogy megkönnyebbül”  mondta. 

Kovács Krisztina  szerint nehezítő tényező az, hogy

a rehabnak volt a telepen egy „börtön feelingje”,

ráadásul sokan fizetősnek vélték, de az is tetézi ezt, hogy a roma kultúrában nem annyira jellemző a férfiak érzelmi megnyílása, ez inkább a nőknél tapasztalható – Dány esetében könnyebb a nőkkel dolgozni és velük elkezdeni a probléma megoldását.

Kiderült, hogy a szolgáltatásokat sem lehet könnyen elérni a községben, az érintettek pedig gyakorta idegenkednek is ezektől. A családsegítő hangsúlyozta: egy addiktológiai vagy pszichológusi ellátás a környező településeken érhető el, illetve Dányon bizonyos időközönként – „ezek a dizájnerdrogok 300-500 forintba kerülnek, ennyiből a gödöllői buszra is fel lehet szállni és segítséget lehet kérni, de ha valaki nem látja be, hogy problémái vannak, az úgyse fog felülni a buszra”.

Pervainé Hangodi Ágnes reagált Aranka korábbi javaslatára, miszerint kamerákkal és rendőrökkel kell felvenni a harcot a drogok ellen. A jegyző elmondta, a kamerarendszer kiépítése elkezdődött, a járőrök jelenléte pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerinte egyfajta protokollra lenne szükség, hogy mi a teendő lépésenként akkor, ha droghasználat van a családban – például mit tegyen a családsegítő, kell-e rá forrás, mert „jelenleg tanácstalanul állnak a probléma előtt”.

 

Témával foglalkozó cikksorozatunkat itt folytatjuk!

Összesen 153 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az ilyen fenyegetozo csaladfot be kell vinni, bucira verni es hatosag elleni eroszak gyanujaval ket harom evig fegyenctelepen tartani

Azok a jóléti államokbeli no-go zónák veszélyesek az oda betévedők számára. Amiről itt szó van, az a bentlakókat teszi tönkre,

A nyugati - jellemzően keresztény - civilizáció alapvetően bizalmi
elven működik és munkalapú. Amikor egy teljesen más erkölcsi
hozzáállással rendelkező csoport arra van kényszerítve, hogy
ehhez alkalmazkodjon, vagyis korábbi gazdasági lehetőségeik
- értsd: lopás, üstfoltozás, zene-bona - megszűnnek, vagy
legalábbis jelentősen beszűkülnek, akkor teljes talajvesztés
történik.

CSAK és kizárólag saját belátásuk mentén tudnak ebből a
helyzetből kilábalni. NEKIK kell akarni megoldani ezt a
helyzetet, az kevés, hogy a többségi társadalom akarja.
Mindazonáltal ezeknek a közösségeknek a sérülékenységét
belátom. A dílerek EZT a sérülékenységet használják ki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés