Orbán móresre tanította Von der Leyent: megmutatta neki, mire képesek a magyarok (VIDEÓ)

„A szuvereintás jobb üzlet” – jelentette ki a Nézőpont Intézet vezetője.

Folytatódik a harc a dizájnerdrogok ellen.

Az elmúlt hetekben ismét reflektorfénybe került az a kérdés, hogy reagáljon Európa az új dizájnerdrogok folyamatosan változó világára – hívta fel a figyelmet a Drogkutató Intézet. Hozzátették, az Európai Unió újabb anyagokat vont ellenőrzés alá, tudományos kockázatértékelés után közös fellépést sürgetve a tagállamoktól.
A Drogkutató szerint a döntés szakmailag megalapozott, a harmonizáció szempontjából indokolt – mégis felvet egy régi dilemmát: vajon lépést tud-e tartani a szabályozás azzal a piaccal, amelynek üzleti modellje éppen a jogszabályok kikerülésére épül.

Az Intézet elemzésében rámutatott, hogy
a dizájnerdrogok világa nem a klasszikus kábítószer-kereskedelem logikája szerint működik.
„Nem évtizedek óta ismert molekulák cserélnek gazdát, hanem laboratóriumi finomhangolással, rendkívül gyorsan új vegyületek születnek – gyakran csupán egyetlen molekula kémiai módosításával. Amint egy adott anyag tiltólistára kerül, megjelenik a következő variáns” – magyarázták.
Úgy fogalmaztak,
A jogalkotó fut, a drogpiac sprintel”.
A Drogkutató megjegyezte, az uniós modell ebben a versenyben precíz, de időigényes fegyvert használ. A rendszer előnye a megalapozottság és az egységes európai fellépés. Hátránya viszont az idő: mire egy anyag felkerül a közös listára, addigra a feketepiac gyakran már továbblépett.
Ezzel szemben Magyarország, megunva, hogy mindig „két lépéssel lemaradva rohanjanak a hatóságok” a droglaborok után, más logikát választott: a hazai jogalkotás – az Országgyűlés döntése nyomán – nem kizárólag tételes felsorolásra építi a fellépést, hanem bevezette az „új pszichoaktív szer” gyűjtőfogalmát. Ez nem pusztán technikai módosítás, hanem stratégiai irányváltás.
A hangsúly nem azon van, hogy egy konkrét molekula neve szerepel-e már a listán, hanem azon, megfelel-e bizonyos kémiai és hatásmechanizmusbeli kritériumoknak – húzták alá.
Az összeállításban megjegyezték, hogy ez a különbség nem pusztán jogtechnikai részlet. Ugyanis a dizájnerdrog-piac egyik legfőbb trükkje az volt, hogy a tiltásra reagálva apró szerkezeti módosításokkal „legális alternatívát” kínált.
A gyűjtőfogalom azonban átvágja ezt a gordiuszi csomót. Nem a név számít, hanem a kategória. Nem a molekula apró eltérése, hanem a hatás és a szerkezeti rokonság”
– részletezte a Drogkutató.
A cikkben kitértek arra is, hogy hasonlóan jelentős változást hozott az előállításhoz szükséges alapanyagok szabályozása is. Ez azt jelenti, hogy
Magyarországon nemcsak a kész pszichoaktív anyagok, hanem az azok gyártásához szükséges vegyületek is lefoglalhatóak.
A beavatkozás tehát nem a fogyasztói végpontnál történik, hanem már az előállítási lánc elején. A Drogkutató Intézet szerint ez a megközelítés világos üzenetet hordoz: nem várjuk meg, amíg egy új anyag tömegesen megjelenik az utcán. A szabályozás megelőző jellegű.
A cél nem csupán a büntetés, hanem a piacra jutás megakadályozása. Ez nagyban megnehezíti nemcsak a dílerek életét, de a szerhasználók droghoz jutását is, ami pedig radikálisan csökkentheti az első kipróbálók számát – hangsúlyozta az Intézet.
A Drogkutató végül úgy összegzett, hogy a magyar szabályozás egyik legfontosabb üzenete az, hogy
nem szükséges minden új pszichoaktív szert egyenként név szerint üldözni ahhoz, hogy hatékony legyen a fellépés.
A kategóriaalkotás és az alapanyagok lefoglalhatósága olyan eszköz, amely a piac logikájára válaszol. „Európa közös fellépése nélkülözhetetlen. De a nemzeti szintű rugalmasság az, ami a gyakorlatban eldönti, ki diktálja a tempót: a jogalkotó – vagy a laborasztal mellett kísérletező illegális vegyész” – zárták elemzésüket.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay