A magyar Habsburg, aki kormányzónk lett volna – ki volt József főherceg?

2018. október 31. 13:55
Magát magyarnak tartotta, az I. világháború egyetlen magyar identitású tábornagya volt, majd negyed századon keresztül vetélkedett Horthyval Magyarország vezetéséért, de hiába. Szinte elfeledett figura Habsburg József főherceg, pedig a két világháború közötti időszak és különösen 1918 forró őszének egyik fontos politikai aktora volt. Nánay Mihály történésszel beszélgettünk.

Miért érdekes a mai olvasók számára Habsburg József főherceg?

József főherceg személye sok esetben még a történelem iránt érdeklődők számára sem ismerős, alakja 20. századi történelmi emlékezetünkből jószerivel hiányzik, számos kortársával együtt. Jól illusztrálja ezt a helyzetet, hogy addig, amíg Olaszországban számos tér, közterület viseli – az egyébként nem túl sikeres – első világháborús tábornokok nevét, addig Magyarországon jószerivel még a korszakkal foglalkozó szakmabeliek sem biztosan tudnak megnevezni akár csak 2-3 első világháborús magyar tábornokot, pedig

a Monarchia hadserege és azon belül a magyar alakulatok nagyon komoly teljesítményt nyújtottak a nagy háború során.

Nem is meglepő ez, hiszen bár a Horthy-korszak idején óriási kultusza volt a nagy háború hőseinek, de 1945 után az első világháború egy még dinasztiák vezetésével, imperialista célokért megvívott háborúnak minősült, így nem kaphatott komoly figyelmet, együtt a korszak kiemelkedő katonáival. A rendszerváltás óta természetesen e téren is óriási előrelépés történt – különösen az első világháború centenáriumának köszönhetően, ám az egyes személyiségek szerepének, életútjának bemutatása néhány kivételtől eltekintve még mindig hiányzik.

Mindezt a háttért alapul véve tehát József főherceg jórészt egy eddig kevés figyelemre méltatott, ám mégis nagyon fontos kortárs szereplőként lehet érdekes az olvasók számára. Karrierjének legfontosabb évtizede az első világháborún – melyet testközelből, a frontokon élt meg –, a Monarchia összeomlásán, az 1918-19-es rendszerváltások időszakán, az ellenforradalmi berendezkedésen és a közjogi kérdés konszolidációján ível át és egy nagyon sajátos, nem megszokott nézőpontot nyújt a korabeli, azóta is sokat vitatott eseményekről. Ezen felül pedig a dinasztia tagjaként nyilvánvalóan a társadalmi hierarchia csúcsán állt, így már csak származása okán is kiemelkedő jelentőségű személyisége volt a korszaknak, nem beszélve akár katonai, akár a közjogi kérdésben játszott politikai szerepéről.

József főherceg egykori, teljesen elpusztult hatalmas palotája a budavári Szent György téren

Mivel emelkedett ki József főherceg a magyar tábornagyok között?

A kérdést kissé pontosítani kell, ugyanis ő volt az egyetlen valóban magyar tábornagy a Monarchia hadseregében. A legmagasabb rendfokozatot kilencen érték el (közülük utoljára, a háború végén József főherceg), akik közül a főhercegen kívül még Kövess Hermann és Franz Rohr (a M. Kir. Honvédség főparancsnoka) születtek Magyarországon, de etnikailag mindketten németnek tekinthetők,

szemben a főherceggel, aki naplóit magyarul írta, magát egyértelműen magyarnak tartotta, 

és a Horthy-korszakban is Magyarországon élt és vett részt a közéletben. Ilyen módon tehát egyértelműen kijelenthető, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének ő volt egyetlen magyar tábornagya. Természetesen rajta kívül több kiemelkedő magyar tábornok is harcolt a háborúban (pl. Tersztyánszky Károly, Szurmay Sándor, Lukachich Géza), ám Doberdó védelme miatt, valamint magas rendfokozata és beosztása, s nem mellékesen származása okán mégis ő vált a legismertebbé és népszerűbbé.

Nánay Mihály

Könyvének egyik izgalmas forrása József főherceg naplója. Hol rejtőzött eddig az irat, és hogyan jutott hozzá?

A témára már gimnazista koromban fölfigyeltem, hiszen az iskolánkat támogató alapítvány kuratóriumának elnöke József főherceg unokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály volt, aki javasolta nekem, hogy foglalkozzam nagyapjával, illetve felmenőivel. A téma feltérképezése során tudtam meg, hogy József főherceg világháborús naplóit hét kötetben (mellékletekkel mintegy 6000 oldal) kiadták a két világháború között, és ha nem is sok helyen, de például a Széchényi Könyvtárban elérhető. Ezen kívül sejtettem, hogy a világháborúval nem ért véget a főherceg naplója, továbbá a főhercegről kiadott legfontosabb, Horthy-korszakban született életrajz (Gabányi János tollából) többször is idézett későbbi naplórészleteket, így egyértelműnek tűnt, hogy létezik a folytatás. Mikor ezt Mihály főhercegtől megkérdeztem, a család hagyatékát kezelő és feldolgozó Seremtyeff-Papp Jánoshoz irányított, aki megmutatta a csodával határos módon megmaradt naplórészleteket, amiket a család bizalmát kiérdemelve, doktori kutatásaimhoz megengedték, hogy használjak.

Miben különbözik a Habsburgok ezen vonala Ferenc Józsefétől?

A téma azért is fontos, hogy kicsit jobban megjelenítse a köztudatban, hogy

a Habsburg-dinasztia nem egy monolit tömb volt.

A 18. század végén, II. Lipót fiainak köszönhetően több ágra bomlott, melyek közül az egyik Magyarországra költözött és évtizedeken keresztül töltötték be Magyarországon a nádori tisztséget. Elég csak József nádort megemlíteni, akinek emlékét Pest első köztéri szobra máig is hirdeti a belvárosban, mi több az április törvények I. cikkelye is az ő emlékét iktatta törvénybe. De István nádor személye is kiemelhető, hiszen nélküle biztos, hogy nem olyan békés és hatékony módon zajlik le az 1848 márciusi „törvényes forradalom”, mint ahogy valójában történt.

A dinasztiának ez az ága tehát Magyarországon, egészen pontosan Alcsúton – ahol ma is látható a József nádor által kialakított arborétum, a Pollack Mihály által tervezett kastélyt viszont a szovjetek lerombolták – élt, és lelkében, gondolkodásában azonosult a magyarsággal, míg végül József Ágostot már megszorítások nélkül magyarnak lehetett tekinteni. Nem mellékesen a „magyar ág” minden szereplője egyértelműen pozitív nyomot hagyott maga után a magyar történelmen. Az ő történetüket egy 2015-ös ismeretterjesztő munkában foglaltam össze, „Magyarrá lett Habsburgok” címmel. Mindennek értelmében tehát a Habsburgokról nem csak az I. Ferenc, Ferenc József és Ferenc Ferdinánd fémjelezte „főágnak” kell az eszünkbe jutnia, hanem a „magyar Habsburgoknak” is.

Alcsút: a főherceg egykori birtoka a romos kastélyhomlokzattal

Milyen szerepe volt József hőhercegnek az őszirózsás forradalomban, majd mi lett vele a Tanácsköztársaság alatt?

A száz évvel ezelőtt zajló eseményekbe József főherceg az uralkodó kérésére „csöppent bele”. IV. Károly a tiroli frontról rendelte magához a főherceget és bízta meg azzal, hogy távollétében kezelje a Budapesten kialakult kaotikus helyzetet, oldja meg a kormányválságot és konszolidálja a magyarországi helyzetet. A főherceg azzal a feltétellel vállalta a miniszterelnök kinevezéséhez szükséges „homo regiusi” tisztséget, hogy Budapestről elszállítják az ott állomásozó alakulatokat és helyette megbízható egységeket küldenek oda, mellyel erőszakkal is fel lehetett volna tartóztatni a forradalmi eseményeket. Ez azonban nem valósult meg, így október utolsó napjaiban József Ágostnak már nem sok lehetősége maradt a helyzet alakítására, amit jól leír, hogy maga Tisza István is azt javasolta neki, hogy Károlyi Mihályt nevezze ki miniszterelnökké. Ennek ellenére a főherceg elsőre Hadik Jánost kérte föl kormányalakításra, de miután Pesten tényleg megindult a forradalom és a karhatalom megtagadta az engedelmességet, a forradalom kibontakozásának elkerülésére nem maradt más lehetőség, mint Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezése, amit a főherceg IV. Károllyal is egyeztetett. Ilyen módon tehát

József Ágost az október végi napokban kulcsszerepet játszott.

Miután – reményeivel szemben – 1918 novemberében nem kapott feladatot az új vezetéstől, így visszavonult alcsúti birtokára. Itt érte a Tanácsköztársaság kikiáltása is. Első reakcióként elmenekült és a Dunántúlon ismerős arisztokratáknál bujkált, de később úgy döntött, hogy visszatér Alcsútra. Az ottani direktórium lefoglalta palotájuk nagy részét és a főhercegi családot kétkezi munkára utasította, József Ágostot saját uradalmában favágóként alkalmazták, míg fiát, József Ferenc főherceget túszként elvitték a budapesti Gyűjtőfogházba. A viszonylag szoros ellenőrzés ellenére eközben mégis tartotta a kapcsolatot a Friedrich István vezette ellenforradalmi Fehér Ház csoporttal, aminek következtében aztán 1919 augusztusában elsőként lépve sikerült megdönteniük az úgynvezett szakszervezeti Peidl-kormányt.

A főherceg egy korabeli kártyalapon

Miért nem ő lett a magyar történelmet negyed századon át meghatározó kormányzó? 

A kérdés annál is inkább indokolt, hiszen ha sorra vesszük a legfontosabb paramétereket, a főherceg minden tekintetben alkalmas lett volna az ország kormányzására. A dinasztia tagjaként a társadalmi hierarchia csúcsán állt, közvetlen felmenői pedig már korábban is voltak Magyarország nádorai. Katonai teljesítménye országos elismertséget és népszerűséget hoztak neki, tábornagyi rendfokozata tekintélyparancsolóan hatott. Származása, katonai karrierje mellett katolikus nagybirtokosként tökéletesen illett a Magyarországot vezető elitek közé. Sőt, az ellenforradalom kezdetén számottevő belpolitikai szövetségest is talált Friedrich István személyében, aki eleinte miniszterelnök, majd hadügyminiszter volt. Horthy három tekintetben tudta semmissé tenni az itt felsorolt pozitívumokat: neki kimondottan jó angol kapcsolatai voltak, személye nem kötődött kifejezette erősen az ancien régime-hez, továbbá sikerült magyarországi léptékben számottevő hadsereget létrehoznia. Ezzel szemben

József főherceg, mint Habsburg, az antant részéről nem volt elfogadható jelölt,

hiszen a szomszédos államok számára óhatatlanul a restauráció rémképét hordozta személye, annak ellenére, hogy ő a dinasztia egyik mellékágából származott. Így tehát legfőképpen a külpolitikai helyzet nem tette lehetővé, hogy a főherceg legyen Magyarország kormányzója. Ennek ellenére, még 1919 augusztusában három hét erejéig újból – hivatkozva 1918-as homo regiusi kinevezésére – az ország élére állt, így tehát formálisan igaz, hogy ő volt – Horthyt megelőzve – Magyarország első kormányzója az ellenforradalmi időszak kezdetén. Az 1919-es nemzetgyűlésnek a nemzetközi helyzetet reálisan felmérve megüzente, hogy Horthyval szemben önként visszalép a kormányzói jelöléstől, pedig Friedrich ekkor még erős politikai csoportosulása őt támogatta volna.

Milyen volt József főherceg viszonya Horthyhoz?

József főhercegnek különösen érdekes volt Horthyhoz fűződő viszonya. Horthy politikai elképzeléseivel tökéletesen egyetértett, így nem ellenkező elveket valló vagy más politikát folytató ellenzékiként állt vele szemben, hanem mint őt a kormányzói tiszttől megfosztó riválisra tekintett. Nem mulasztotta el naplójában sosem megjegyzni, hogy Horthy sikereit a helyzet hozta úgy, és bizonyára ő is hasonló sikerrel vezette volna Magyarországot a revízió útján. Jól kifejezi kettejük helyzetét, hogy

a főherceg Horthy „szomszédja” volt,

hiszen a Várban palotája a Sándor palotával szemben, a Szent György téren állt. Ráadásul felsőházi tagként magas politikai tisztséget is betöltött, továbbá íratlan szabályként a Budapestre akkreditált diplomaták is rendszeresen lejelentkeztek nála. Társadalmi eseményeken sokszor kerülték egymás társaságát, hiszen informális rendezvényeken a főherceg sokkal magasabb származása (mely a rendeleti úton szabályozott megszólításokban is kiütközött: királyi fenség versus főméltóságú úr) kellemetlen helyzetet teremthetett az amúgy alföldi református köznemes Horthy számára. Szintén érdekes adalék, hogy József főherceg 1942-ben tüntetőleg távolmaradt a felsőházi üléstől, amikor Horthy Istvánt kormányzó-helyettessé választották, jelezve egyet nem értését. Naplójában számtalanszor megemlítette: Horthy ígéretet tett neki arra, hogy idővel – a „rendcsinálás” után – át fogja neki adni a hatalmat, így nem túlzás azt állítani, hogy József Ágost a Horthy-korszak végéig ugrásra készen várta riválisa távozását a hatalomból.

József főherceg előkelő hátterével ellentétben látszik állni a tény, hogy elismerte a nyilasokat '44 októberében. Hogyan volt összeegyeztethető a forradalmi, munkáspárti szélsőjobboldal elismerése a Habsburg-származással?

Való igaz, hogy József főherceg semmilyen szinten nem azonosult ideológiailag, belpolitkai céljaikat tekintve a nyilasokkal, hiszen arisztokrataként maga is kárvallottja lett volna a nyilas elképzelések megvalósulásának. Ugyanakkor két ezen kívülálló tényező mégis a nyilasok mellé állította. Bár az első világháborúban sem szívelte a nyomasztó német fölényt, de a második világháborút egy antagonisztikus küzdelemnek látta, ahol egyszerűen

úgy értékelte, hogy mindent meg kell tenni a szovjetek feltartóztatásáért.

Ilyen módon a német megszállást is abból a szempontból üdvözölte, hogy ezzel Magyarország védkapacitása javul, nagyobb eséllyel lehet föltartóztatni az ország határán a szovjeteket. 1944 márciusában Horthynak határozottan azt javasolta, hogy ne mondjon le, majd pedig a kiugrási kísérletet elítélte – Lakatos Géza miniszterelnöknél tiltakozott is. Ezek alapján tehát jól látható, hogy legfőképpen a háború folytatása és a szovjet-ellenes harc okán állt a nyilasok mellé. Bár naplója 1944. októberre teljesen töredékessé vált, mégis joggal feltételezhető, hogy bizonyos mértékig 24 évnyi mellőzöttség után valamilyen katonai vagy politikai megbízatásban is reménykedhetett – a helyzet teljes félreértelmezéséről tanúskodva. Ugyanakkor a helyzet értékelésével kapcsolatos gondolatai – melyek az 1944-ben papírra vetett formájukban maradtak meg, szemben az emlékiratok többségével – különösen értékesek, hiszen rávilágítanak a korabeli politikai elit egy jelentős részének valódi dilemmáira, kényszereire, nehezen értelmezhető helyzetére.

Hogyan teltek végül a főherceg későbbi, emigráns évei?

A közeledő szovjet csapatok elől nyugatra menekült – még abban a hitben, hogy a háború után visszatérhet, mozdítható ingóságainak nagy részét is Magyarországon hagyta. Amerikai kitérő után Bajorországban, Regensburgban telepedett le rokonainál. Aktívan részt vett az 1945-ös magyar emigráció tevékenységében, például a nevezetes altöttingi országgyűlésen is. Bár Horthyval ezután nem találkoztak, de korabeli levelezéséből is kitűnik, hogy továbbra sem bocsátott meg neki. Ugyanakkor érdekes, hogy Horthy halála után őt választották meg a vitézi rend második főkapitányának. Végül 1962-ben, kilencven éves korában halt meg. Hamvait a rendszerváltás után hazahozták és a budai várpalota egyetlen épen maradt részében, a nádori kriptában temették el, ősei (József nádor, István nádor, József Károly) mellé. Emlékét az alcsúti kastély díszletszerű maradványán egy emléktábla őrzi, valamint érdekességként megtalálható a székesfehérvári városházában látható Aba-Novák szekkón is, ami az 1938-as Szent István-emlékülést ábrázolja.

***

Nánay Mihály: Habsburg József főherceg. A katona és a politikus, 1914-1924 (Unicus, 2018).

Ki volt a legmagasabb rangú magyar katonatiszt az első világháborúban? Ki volt a Károlyi Mihályt miniszterelnökké kinevező, királyi jogokkal felruházott homo regius? Ki volt az 1919. augusztusi ellenforradalmi fordulatot megvalósító kormányzó? És még hosszasan lehetne folytatni a hasonló kérdéseket. A válasz: Habsburg-Lotharingiai József (Ágost) főherceg. Neve nem véletlenül cseng ismeretlenül akár még szakmai körökben is, hiszen 1945 után jószerével egyáltalán nem foglalkoztak vele, vagy ha igen, akkor inkább, mint jelentéktelen epizodista került említésre. Pedig a főherceg az első világháború és a két világháború közötti időszak közismert és népszerű személyisége volt, aki a királyi család tagjaként nem csak előkelő származása okán, hanem magas rangú és sikeres katonaként, valamint egyes esetekben politikusként is fontos szereplője, tanúja volt korának. Katonai és politikai pályájának áttekintése éppen ezért egy eddig kevésbé ismert, különleges nézőpontból láttatja a korszak történetét.

Összesen 38 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

3. hsz egy Habsburg Józsefről szóló történeti cikkhez -> tömény orbánozás...

A " trónbitorló", nemzetvesztő Hothynál mindenki jobb lett volna.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés