Nem az a kérdés, belépünk-e az euró­­zó­­nába, hanem az, hogy mikor

2017. szeptember 23. 16:18

Bod Péter Ákos
168 Óra
A feltételeket, amelyek az inflációt, a költségvetés hiányát, a hosszú távú hitelek kamatait jelentik, teljesítettük. Interjú.

„Politikai vagy gazdasági kérdés az euró magyarországi bevezetése?

Most már egyértelműen politikai. De nem az a kérdés, belépünk-e az euró­­zó­­nába, hanem hogy milyen időpontot választunk hozzá. Amikor Magyarország aláírta az Európai Unióval a csatlakozási szerződést, annak része volt, hogy átvesszük a közös fizetőeszközt. Ez alól átmenetileg kaptunk felmentést, arra az időre, amíg gazdaságilag felkészülünk rá. Most azzal, hogy a britek kilépnek az EU-ból, homogénebb lesz a közösség, s elemzők szerint a német parlamenti választások lezárulta után felgyorsul az EU következő fejlődési szakaszának előkészítése. Abban az euró nem egy ügy lesz a sok közül, hanem az egyik nagy ügy olyanok mellett, mint a határok védelme vagy az unión belüli és a kívülről érkező migráció. Az is megeshet, hogy azoknak az államoknak, amelyek technikailag készen állnak belépni az euró ERM II-nek nevezett előszobájába, vagyis az európai árfolyam-mechanizmusba, heteken belül nyilatkozniuk kell, hogy fejben és szívben is felkészültek-e.

Magyarország készen áll?

A feltételeket, amelyek az inflációt, a költségvetés hiányát, a hosszú távú hitelek kamatait jelentik, teljesítettük. A forint árfolyama sem ugrál különösebben, az államháztartás felhalmozott adóssága azonban jóval felette van a megengedett GDP-arányos 60 százaléknak. Rajtunk kívül eddig egyetlen új belépőnek sem volt problémája ezzel a limittel. Kérdés, ha a kormány kérné, milyen engedményeket kapna ez utóbbi ügyben az EU-tól. Különben 2002 környékén az államadóssági mércét bőven teljesítettük, s Orbán Viktor akkori miniszterelnök, még kívül az ­unión, azt mondta, Magyarország az elsők között szeretne csatlakozni az euróhoz. Meg is nevezett egy teljesíthetetlenül korai, 2005-ös dátumot. De ez már a múlt. Ma hazánk egyébként gyakorlatban már része az eurózónának, hiszen euróban történik a külkereskedelem elszámolása, sok belföldi vállalkozás is euróban üzletel, euró­­ban érkeznek az uniós támogatások.

Az állam meg a háztartások azonban forintot használnak, gyakori ellenérv az euró bevezetésére, hogy éppen a lakosság szenvedi majd meg legjobban.

Az új árakat meg kell majd tanulni, ez valóban sokaknak kemény feladat lesz. De ez nem ok a kimaradásra. Az sem, amit gyakran mondanak, hogy a bé­­reink túl alacsonyak. Ez igaz ugyan, de azok voltak Litvániában és Lettországban is, mégis beléptek az eurózónába. A magyarnak megfelelő szintűek voltak a jövedelmek Szlovákiában, amikor jelentkeztek az ERM II-be, majd átvették az eurót. Vagyis a bérek kérdése nem lehet indok a kívülmaradásra.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Teljesitettuk-ilyenkor tobbesszam. Kinek kell egy leszálló ágban lévő valuta? Csak. a ballibnek.

A "Zúnió" már ott tart, hogy a zeurót lesz kénytelen inflálni, ezért sürgeti a zónába lépést, a politikai eszköz pedig a kötelezettségszegési entyem-pentyem, meg a migránsok eltartása.
Meg a hideg, vagy forró háborús előkészületek.

Nem, már felpuhították. Már beléphettünk volna az ERM II-be, ha akarnánk.

Az a helyzet, hogy ha Merkel Orbán szemébe mondja, hogy ad egy kis időt, de 2025-ig be kell vezetnünk az eurót, különben irgumburgum, akkor nehéz lesz ellenállni. Túl sok cukorka van a zsebében és túl nagy korbács van a kezében. Az egyetlen remény a forint megőrzésére, ha a svéd-dán utat tudjuk követni, tehát ha tartósan le tudjuk népszavazni a bevezetést. Ha nem áll a szavazók nagy része a forint mellé, akkor tíz éven belül eurónk lesz.

Az euró bevezetése nem lehet politikai döntés csak gazdasági döntés kérdése lehet. Amikor egy témában politikai döntés volt a legtöbb esetben problémát okozott.
Anglia, Svédország miért nem akarta/akarja bevezetni az eurót? Politikai okokból?

Görögország, Olaszország bevezette az eurót; előrébb van? Nincs.

Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász az euró bevezetését hatalmas hibának tartotta. Ezzel kapcsolatban 1997-ben a The Wall Street Journalnak a következőket nyilatkozta: „Már hosszú idő óta az a véleményem, hogy az euró hátrányai meghaladják az előnyeit. Az eurózóna potenciális tagjai sem elegendően rugalmas bérekkel és árakkal, sem elegendően mobil munkaerővel, sem pedig megfelelően hatékony pénzügyi kompenzációs mechanizmussal nem rendelkeznek, amelyek kompenzálhatnák a rugalmas valutaárfolyam elvesztésének hatását. (…) A valószínű eredmény az lesz, hogy az övezetben az egyes országokat eltérő módon érintő külső hatások, amelyeket az árfolyamok megváltoztatásával könnyedén kezelni lehetett volna, megosztó politikai vitákká alakulnak át, és az egyes országok közötti politikai feszültségeket fogják növelni. (…) A politikai egyesülés megteremtheti a pénzügyi unió feltételeit, de egy nem megfelelő feltételek mellett bevezetett monetáris unió a politikai egyesülési folyamat akadálya lesz.”

Nem valós állítás, hogy nem ismert az MNB, kormányzati elképzelés az euró bevezetéséről. Az MNB összefoglalta az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítését. Az adozona.hu pedig összefoglalva írta le - http://adozona.hu/altalanos/Mi.. - az MNB álláspontját. Ebből ídézet:
„Magyarországnak új konvergenciakritériumokat kell meghatároznia és teljesítenie az euró sikeres bevezetéséhez, a maastrichti kritériumok teljesítése nem elegendő – mondta ma Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke a lengyelországi krynicai fórumon.
Az alelnök a gazdaság öt fő területét említette az új kritériumok között: a reálgazdaság, a bérszint és a pénzügyi szektor megfelelő felzárkózását az euróövezethez, az üzleti és pénzügyi ciklusok 70 százalékot meghaladó korrelációját, a versenyképes vállalatokat, munkaerőt és termékszerkezetet, fejlett, stabil és versenyképes pénzügyi rendszert, valamint a megfelelő fiskális és makroprudenciális eszköztárat.
[…]
…a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság felhívta a figyelmet arra, hogy önmagában a maastrichti kritériumok teljesítése nem elegendő az euró sikeres bevezetéséhez – húzta alá Nagy Márton.
Szavai szerint arra van szükség, hogy a vásárlóerő-standardban számított egy főre eső GDP és bérszint egyaránt elérje az euróövezeti átlag legalább 90 százalékát. Úgy vélte, a pénzügyi szektor teljes eszköz/GDP mutatójánál ugyanilyen mértékű konvergencia szükséges.
Az alelnök kifejtette: Magyarország és az euróövezet között a gazdasági ciklusok, illetve a hitelciklusok közötti korrelációnak 70 százalék fölött kell lennie.
A kis- és középvállalkozások munkatermelékenységének el kell érnie a nagyvállalati szint 50 százalékát, a munkanélküliségi rátának 4 százalék, az aktivitási rátának 65 százalék közelében kell alakulnia, alacsony változékonyság mellett. „

Megvoltak ezek a feltételek Görögország, Olaszország esetében? Nem voltak meg. A hatását láthatjuk. Amennyiben most elindítanánk a belepést Magyarország esetében is hasonló lenne a következmény.

Bod Péter Ákos véleménye nem racionális, inkább politikai, mint gazdasági színezetű. Csodálkozom is rajta, hiszen 1990 áprilisától 1991 decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter volt, 1991-1994 év végig (lemondásáig) az MNB elnöki tisztét töltötte be.

Ha az euró olyan erős, akkor a válság kapcsán miért a svájci frank lett a menekülő deviza?

Erre válaszoljon Bod Péter Ákos, vagy az aki Magyarország esetében politikai döntés kérdésének tartja az euróbevezetését.

"Nem az a kérdés, belépünk-e az euró­­zó­­nába, hanem az, hogy mikor"

Ezt az elképesztő szellemi teljesítményt igénylő röfögést poént mintha már ellőtte volna másik ballib kotkodács. Az Euró elkerülhetetlen. Pont, mint a munkásosztály végső győzelme.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés