Nyerjenek inkább választást az okosok! – Baán László a Liget Budapestről és kritikusairól

2016. március 30. 09:01

Felveszi a kesztyűt Baán László a Liget Budapest kritikusaival szemben. Baán a Mandinernek ad először interjút azóta, hogy kirobbant a Habony Árpádéknak kölcsönadott százmilliós festmények és a Szépművészeti Múzeumban tartott Habony-lagzi ügye. A múzeum és a Nemzeti Galéria vezetője, a Liget Budapest projekt kormánybiztosa lapunknak arról is beszél: a területfoglaló tiltakozóknak menniük kell a Ligetből. Felhívta a figyelmet: Karácsony Gergelyék fakivágásai ellen senki sem tiltakozik. Baán nem tartja rossz ötletnek egy várbéli palotamúzeum tervét, sőt, szerinte egy Budapest környékére építendő Disneyland felépítése sem volna butaság. Interjúnk.

Amikor meglátta, hogy emberek fákhoz kötözik magukat a Ligetben, eszébe jutott a beváltnak számító ötlet, hogy hívja a kopaszokat?

Természetesen nem. Még akkor sem, ha amit az a nagyjából ötven-száz demonstráló tesz, súlyos tévedésből fakad.

Mert?

Mert a vélemény szabadsága nem egyenlő a bármit tevés szabadságával. A saját véleményünkről szabadon igyekezhetünk meggyőzni másokat, ahhoz a végsőkig ragaszkodhatunk; ám e vélemény képviseletében nem hághatunk át önkényesen jogszabályokat, azt önbíráskodó erőszakkal másra nem kényszeríthetjük. Amikor ez történik, akármilyen meggyőződésből fakadjon is, a legrosszabb következményekkel szokott járni – pillantsunk csak vissza a történelembe vagy nézzünk ma körbe a világban.

Mintha csak a Liget projektet írta volna le most! Az ellenzők épp azt kifogásolják, hogy kiemelve azt rendezési tervek, jogszabályok alól nekiesnek a területnek.

Pont fordítva van. A Városligetet megújító projekt részéről minden jogszerűen történik a Ligetben. Az elmúlt években törvény, valamint kormány- és fővárosi rendeletek illetve határozatok sora született annak érdekében, hogy az évtizedeken át elhanyagolt terület végre megújulhasson. Attól, mert valaki nem ért egyet ezekkel a jogszabályokkal, azok még érvényben vannak. Sajátos felfogása lenne a demokráciának, hogy ha egy jogszabály valakiknek nem tetszik, akkor az rájuk már nem is érvényes.

Tudjuk, mindig vannak, akik bármely demokratikusan választott testület döntésénél okosabbak. Én arra kérném őket, hogy ezt a rendkívüli és kivételes tudásukat használják úgy, hogy nyerjenek választásokat, s akkor majd jogszerűen érvényesíthetik akaratukat. Az Országgyűlés, a magyar kormány és a fővárosi közgyűlés évek óta elkötelezett a Városligetet világszínvonalon megújító Liget projekt megvalósítása mellett, amelynek révén a Városliget minden elemében és mindenkinek többet és jobbat fog nyújtani a jelenlegi állapotánál. Sajnálatos, de tulajdonképpen jellemző is egyben a ligeti állapotokra, hogy az önkényes területfoglalók épp ennek az évek óta bezárt és lepusztult Hungexpo-területnek a rendbetételét akadályozzák, veszélyeztetve ezzel testi épségüket is.

Máris meggondolta magát? Mégiscsak jönnek a kopaszok?

Arra utaltam, hogy a területfoglalók olyan építési területen vannak, ahol a tartózkodás is balesetveszélyes. Senki nem tud kezeskedni az épségükért. Két-három fa félig kivágva áll ott, bármikor ledőlhetnek, és a Hungexpo romos épületei is balesetveszélyt jelentenek. Nem csak a területfoglalókra, de az oda beinvitált járókelőkre is.

Tehát mit tesz? Rendőröket hív? Ha igen, mikor?

Ha nem tudjuk másképp megszüntetni a balesetveszélyes állapotot, birtokvédelmet fogunk kérni, annak pedig megvan az eljárásrendje. A törvényes állapotot helyre kell állítani.

Minden jogszerűen történik a Ligetben

 

Akkor is, ha egy kétszázmilliárdos döntés azért születik, hogy a miniszterelnök felköltözhessen a Várba?

A miniszterelnök a Karmelita kolostorba fog költözni, a Nemzeti Galéria pedig az egykori királyi palotában van. Már csak emiatt sincs semmi köze az Új Nemzeti Galéria városligeti épületének a Miniszterelnökség költözéséhez. A legegyszerűbb logikai feladat belátni, hogy még ha a palota jelenlegi funkcióinak az áttelepítése is a kormányzati cél, ehhez nem kell a Városliget. Ezt az egyszerű összefüggést ismerte fel Zoboki Gábor is, amikor egy évvel ezelőtti terveiben a Nemzeti Galériát a jelenlegi helyétől úgy száz méternyire arrébb tolta, a Szent György teret ajánlva a Galéria új helyszínéül. Senki nem csapott a fejére, hogy jé, hát ezt máshová is lehet tenni, mert ezt addig is mindenki tudta. Ha pusztán erről szólna a Liget projekt, sosem jött volna létre, hiszen a Galériát tényleg száz más helyen is fel lehetne építeni.

Ez igaz, ám a Liget projekt nem átgondolt városfejlesztésként indult, hanem egy tollvonással: amikor Orbán Viktor áthúzta az ön szívügyét, a Szépművészeti térszint alatti bővítésének már kész tervét.

Ez öt évvel ezelőtt történt, amikor a kormány egyben deklarálta azt is, hogy elkötelezett egy jóval nagyobb ligeti fejlesztés mellett. Ez a terv azóta számtalan fórumot megjárva, évek alatt nyerte el végleges formáját, s lett az elmúlt száz év legjelentősebb kulturális városfejlesztési programja.

S tízszer annyiba kerül.

Hússzor annyiba, de a tartalma is legalább hússzor akkora. Ez már rég nem a Szépművészetiről szól, s nem is elsősorban a múzeumokról, ez ma Európa egyik legnagyobb kulturális tartalmú városfejlesztése, amely léptékében a millenniumi időket idézi, amikor Budapest a kontinens leggyorsabban fejlődő városa volt. A Liget projekttel végre ismét hasonló erejű és minőségű távlatokat tűz maga elé az ország, mint száz éve, s pont azon a helyszínen, amelyik ennek a száz évvel ezelőtti virágkornak a szimbolikus középpontja volt: a millenniumi kiállítás helyszínén, a mai struktúráját a Monarchia időszakában elnyerő Városligetben. A Városliget a saját tradíció alapján fog megújulni, s minden elemében jobb lesz, mint a mai állapota, beleértve ebbe természetesen a park ma mindössze 60 százalékát kitevő zöldfelület kibővítését és felújítását is.

Ha így áll is, több mint tízezren írták alá eddig az ellenzők petícióját.

Volt már húszezres petíció is a Liget projekt ellen: a Várral összemosva ennek akár a három-négyszeresét is be lehet majd gyűjteni. De ez akkor is még mindig csak a fele lesz annak a 140 ezer aláírásnak, ráadásul nemcsak budapestiektől, amit – mint a szavazásra jogosult fővárosiak 10 százalékát jelentő küszöbértéket - egy érvényes népszavazási kezdeményezés esetén 30 nap alatt össze kellett volna gyűjteni a Liget megújítását ellenzőknek.

Bánja, hogy nem lesz népszavazás a Ligetről?

Teljes félremagyarázása a helyzetnek, amit a népszavazást kezdeményezők sugalltak, miszerint a Kúria döntése a kezdeményezés érvénytelenségéről a Liget projektet „védte” volna. Épp fordított a helyzet: a kezdeményezők lélegezhettek fel, mert megmenekültek egy várható jókora fiaskótól. Jelen petíció is azt fogja bizonyítani, hogy a Liget megújítását elutasítók száma a közelébe se ért volna ennek a 140 ezernek - nem véletlenül nem hallani semmit egy újabb népszavazási kezdeményezésről, noha micsoda fogadkozások voltak a Kúria döntése után… A maga idejében a Lánchíd vagy az Országház is elképesztő ellenkezést váltott ki, óriási vihart kavart. Ha akkor valamennyi tervről letett volna az ország, amivel kapcsolatban heves viták voltak, ma egy igencsak jelentéktelen és jellegtelen város volna Budapest. Egy terv keltette a vihar nagysága önmagában semmit nem mond a készülő értékről.

Habony Árpád neve kilenc éve nem ugyanazt jelentette, amit ma.

 

Önnél viszont nem árt, ha van esernyő.

Így van.

Jelen esetben ezt nevezhetjük erkölcsi tartaléknak.

Hasznos az is.

A Habony Árpád nemhivatalos kormányfői tótumfaktumnak kölcsönadott százmilliós összértékű képek ügye, a Szépművészetiben Habonynak rendezett esküvő után úgy is érzi, hogy van még ilyenje raktáron?

Azt sose maga dönti el az ember, hogy mennyi van neki belőle, hanem mások. Ha jó dolgokat teszünk, akkor lassacskán nő, ha pedig hibázunk, gyorsan csökken ez a tartalék. De a tények kedvéért: Habony Árpádnak semmiféle képet nem kölcsönzött a Szépművészeti, azokat filmfogatásra kérte kölcsön egy cég, amelyek három hónap elteltével - immár két éve - sértetlen visszakerültek a raktárainkba, félmillió forint ellenértéket hozva ez idő alatt a múzeumnak. Érdemes tudni, hogy a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria több ezer képe évtizedek óta, egyfajta szokásjog alapján, ingyen került letéti kihelyezésre. Mindazonáltal, levonva az esetből a konzekvenciákat, a jövőben az államháztartáson kívüli szervezetek számára nem kölcsönzünk képeket, bérleti díj ellenében sem.

Csakhogy titkolózott. Nem adta ki a nyilvános adatot, hogy hova kerültek a képek.

Minden adatot kiadtunk, ezt az egyet, a konkrét helyszínt kivéve, mert jogos magánérdeknek tartottuk, hogy ez ne legyen nyilvános. A bíróság végül nem így döntött, de szerintem senki sem örülne, ha a pontos címét az újságban látná. Azt a címet, ahol többek között nagy értékű festmények is vannak vagy voltak.

De a Habony-szál a címmel lett beazonosítható. Ön tehát a barátját védte a végsőkig, bíróságon is.

Nincs barát. Brand-Lab Kft. van. Ezzel a céggel szerződtünk a képekre.

Ne viccelődjünk már!

Ez nem vicc, ezek a tények.

A Szépművészetiben tartott esküvőn, amelyen tanúja is volt Habony Árpádnak... ott sem volt barát?

Kilenc éve történt az eset. Én hívtam meg a társaságot. A múzeumnak semmilyen kiadása nem származott ebből, s bevételkiesése sem, hiszen ha nem hívom őket, máshol lett volna a rendezvény, s bevétel akkor se lett volna. De ebben valószínűleg hibáztam, igaz ez csak kilenc év múltán ekkora hír, hiszen Habony Árpád neve kilenc éve nem ugyanazt jelentette, amit ma.

Ön mondta korábban, hogy fontos ember volt, azért hívta!

Nem ezt mondtam. Pontosan fogalmaztam. A meghívotti kör állt fontos emberekből. Ma már én sem hívnám egy ilyen típusú rendezvényre ezt a kört, s ők se jönnének; vagy ha igen, akkor dupláját fizetnék az aktuális bérleti díjnak. Nekem, csakúgy, mint valamennyi elődömnek az elmúlt száz évben, vagy valamennyi kollégámnak, idehaza és szerte a világban, ha eredményesen akarjuk vezetni az intézményünket, az a dolgunk, mondhatnám munkaköri kötelességünk, hogy minél erősebb támogatói hálót szőjünk köréje. A legfőbb cél a látogatók elérésének, a látogatószámnak és a látogató élménynek a növelése. Ehhez mindenekelőtt kiváló tárlatok kellenek, amihez pedig kellő pénzügyi források is szükségesek. Ezért fontos, hogy a mindenkori politikai és gazdasági elit szeresse a kulturális intézményeket, amelyeknek a közönségük érdekében számtalan eszközzel tenniük is kell ezért. A Szépművészeti, azt hiszem joggal állíthatom, hogy nemzetközi összevetésben is jól teljesített az elmúlt tíz évben a közönsége javára, s talán azt is állíthatom, hogy megtanultam, miképpen lehet és kell növelni ennek érdekében a múzeum támogatottságát. De félreértés ne essék, úgy gondolom, a hiba, amit az ember a helyes lépései mellett elkövet, ettől még hiba marad, amit persze lehet kicsinyíteni, vagy felnagyítani, de a legértelmesebb dolog a jövőben elkerülni.

Ha egy lagzira, néhány képre nem tudott nemet mondani, hogyan tudna arra, ha Habony megsúgja, kivel kellene megépíttetni a méregdrága épületeket?

Sem egyikre, sem másikra nem is akartam nemet mondani, még ha utólag nem is bizonyultak szerencsés döntésnek. A múzeumot anyagi veszteség nem érte, de belátom, ez nem az egyetlen szempont ilyen típusú ügyekben. Levontam a konzekvenciákat, a jövőben még csak hasonló sem fordulhat elő. S megfizettem az árát is, mert nyilván csökkent az a tartalék, amire fentebb kérdezett. Akinek ez hasznos vagy örömet okoz, az örüljön neki - de ne higgye senki, hogy ez csökkenti a Liget projekt melletti érvek érvényességét, vagy az azt támogatók eltökéltségét, beleértve ezek közé természetesen magam is. De visszatérve kérdésére: a nemzetközi tervpályázaton nyertes épületeket azok fogják megépíteni, akik megnyerik a vonatkozó közbeszerzési kiírásokat, s ez nem sugdolózás vagy kiabálás kérdése lesz.

A Liget Budapest projekt elérte azt, amit a rendszerváltás óta senki. Hagyomány és innováció, világszínvonalon.

 

Habony segít a Liget projektben is?

Ezt a projektet sokszor temették már. Azért élhetett túl ennyi hullámvölgyet, mert nagyon sok támogatója van. De egy ekkora léptékű dolog végső soron a kormányon, a miniszterelnökön múlik.

Veszélyes. A miniszterelnök olykor hirtelen mozdulatokat szokott tenni.

Folyamatosan tájékoztattam, ismerem a gondolkodását erről. A múlt év végére kialakult a végső verzió, tényleg a legjobb az összes közül.

Nem bánja tehát, hogy az első pályázaton győztes kockákat Orbán dobta a lecsóba?

Amely épületek kikerültek a projektből, azok jó minőségűek voltak; ám amelyek bennmaradtak, azok világszínvonalúak lesznek. A Hungexpo-irodaházak helyén épülő Magyar Zene Házát Sou Fujimoto tervezi, akit a Wall Street Journal 2014-ben a világ leginnovatívabb építészének nevezett, a Petőfi Csarnok helyén felépülő Új Nemzeti Galériát pedig az építészeti Nobel-díjat jelentő Pritzker-díjas SANAA építésziroda tervezi. A Néprajzi Múzeum új épületére tavaly decemberben kiírt pályázaton pedig Zaha Hadid, Rem Koolhaas és még számos világhíresség verseng azért, hogy a japánokkal együtt Budapestem múzeumot tervezhessen. Öt éve, ha ezt a névsort bárki bemondta volna, hogy Budapesten épületeik lesznek, egy legyintéssel vagy elnéző mosollyal illették volna: nem tudja, hol él. A Liget Budapest projekt elérte azt, amit a rendszerváltás óta senki. Hagyomány és innováció, világszínvonalon.

Jól hangzik, de a Szonda felmérése ennek ellenére is azt mutatja, hogy a budapestiek elutasítják a tervet.

Ötszázas felmérés volt, irányított kérdésekkel. Mi is igyekszünk megtudni, mi az emberek valós véleménye...

Külön bejáratú irányított kérdésekkel?

Nem. Fókuszcsoportos vizsgálattal, például. Az eredményből kiderült, hogy keveset tudnak a projektről és valóban sok tekintetben elutasítóak. Amikor azonban megismerték a projekt valóságát, ez megváltozott, elfogadó vagy épp támogató attitűddé változott a fejlesztéshez való viszonyuk. Nem titkoltunk semmit, minden elkészített tanulmány elolvasható a honlapunkon, a pályázataink, a céljaink, minden. Nagy, nyitott könyv vagyunk. Csak éppen nem olvasnak bele. Talán egy ilyen konfliktus, mint ez a mostani, arra is jó, hogy ez változzon. Talán akkor eljut a fülekbe az is, hogy nem csökken a zöldfelület, hanem nő. Bárki bármilyen kritikát is mondjon, nincs olyan számítási módszer, amely szerint ne növekedne a Liget teljes értékű zöldfelülete, de a növekedés mellett a meglévő állomány értéke is nőni fog a megújítást követően, s persze az aktív és passzív zöldfelületi kikapcsolódás lehetőségei is lényegesen szélesebbek lesznek. 

Erre mondják a tiltakozók, hogy persze, gyepesítenek mostani betont, így a zöldfelület nő, csakhogy egy kivágott fa lombkoronája egy futballpályányi fűnek felel meg a biológiai aktivitás szempontjából. Szóval csúsztatnak.

A negyven fa helyett, amelyeket most ki kell vágni a Zeneház építési munkálatai miatt, 870 tiszafát ültetünk. a Ligetbe. Negyven helyett 870-et! S nem máshova, mint annyi más fakivágás esetében, hanem itt, a Ligetben! Szabó Rebeka viszont még ez ellen is tiltakozik. A zöldnek mondott politikus a faültetés ellen. Ezt már nehéz követni. Mást is, egyébként. Nagyon kíváncsi lennék például, hogy a zuglói jegenyeirtás a BVSC területén hogyan is zajlott-zajlik. Karácsony Gergely kerületében ugyanis, az ő engedélyükkel kivágtak hetven jegenyét és negyvenet most fognak még. Nem tudom, mennyit ültettek helyettük és hova. Ott mivel kompenzált a kivitelező? S ott ki láncolja magát a még meglévő fákhoz?

Karácsony Gergely az önök fakivágásaival terelné el a figyelmet a saját fakivágásairól? Izgin hangzik.

Ha nem is így áll a dolog, az jól látható, hogy jó páran politikai fügefaleveleket akarnak szakítani a Liget fáiról, vagy épp politikai trambulinnak használják a helyet, ahonnan látszódni lehet.

Magyarországon hozzá kell szokni, hogy minden nagy vállalás ellenerőket is ébreszt

 

Ha nem komoly a tízezer aláírás, meg csak politikai támadások vannak, mégis miért mondta le hongkongi útját?

Sosem mondtam, hogy nem komoly egyik vagy a másik, de hát volt már elég támadás a projekt ellen, mégis halad előre. Magyarországon hozzá kell szokni, hogy minden nagy vállalás ellenerőket is ébreszt, s ez így volt mindig is. S amikor ezek éppen felerősödnek, akkor az ember nem utazik el, sem Hongkongba, sem máshová. Mindenkinek, aki a Liget megújításáért dolgozik, evidencia, hogy a Liget projektnek köszönhetően a Városliget a jelenlegi állapotához képest egy minden elemében jobb, világszínvonalú hellyé válik majd, minden látogatója számára. Ezért nem is kétséges, hogy mikor majd átadjuk a megújított parkot, azt mindenestül nagyon fogják szeretni az emberek, s nemigen értik majd, hogy miért is volt ez a nagy tiltakozás… Persze azért gondolnak majd róla valamit, de ez nem a projektre nézve lesz negatív.

Az még három év.

Rövidesen fontos fordulóponthoz érkezik majd ebből a szempontból is a projekt: májusra lesz meg a tájépítészeti pályázatunk eredménye, akkorra meg tudjuk már mutatni, hogyan fog kinézni pontosan 2019-re a megújult a Liget. Azt viszont már most is érdemes elmondani: egyszerűen nem igaz, ami ellen olyan nagyon tiltakoznak, hogy ugyanis beépítjük, teleépítjük a területet. Az épületek a jelenlegi öt és fél százalék helyett legfeljebb hét százalékot tesznek majd ki, a zöldfelület pedig a jelenlegi 60-ról 65 százalékra nő, a jelenleg egyharmad városligetnyi lebetonozott felületek rovására. Megújul a park évtizedek óta elhanyagolt növényállománya, lesz kivilágított futókör, pálya, rózsakert, új nagy játszótér a meglévők megújítása mellett és még sok minden. A Magyar Tájépítész Szövetséggel és az Építész Kamara tájépítész tagozatával együtt fogadtuk el a pályázati kiírás alapelveit, s ők részt is vesznek a zsűriben.

Az pedig éppen százötven éves történet, hogy a Ligetben intézmények vannak, teljesen egyedülálló gazdagságban valamennyi európai közpark közül. Ez a Városliget legsajátabb hagyománya, ha valaki az igazi Ligetet akarja védeni, azt erre az erős intézményi jelenlétre figyelemmel kell tennie. Egyébként a területfoglalók tízezer négyzetméter lezárt területet foglaltak el most. Mondom még egyszer: évtizedek óta lezárt területet. Soha nem tiltakozott senki az ellen, hogy ott milyen állapotok vannak, hogy azt nem használhatják az emberek, pedig emberemlékezet óta le van zárva. A Fujimoto-épület, a Magyar Zene Házának alapterülete pedig akkora lesz, mint amekkora a kilenc ronda, romos blokkházé, amelyeket most lebontunk, s több mint hétezer négyzetmétert visszaadunk a parknak.

De kinek? Az új múzeumokkal elvileg az a célja, hogy idevonzza a turistákat. Tehát nem a városlakóknak készül.

Itt is el kellene dönteni, mi a kritika iránya. Hallom azt is, hogy ezért aztán nem fog ide senki jönni, kár rá pénzt költeni. Aztán meg azt, hogy olyan sok lesz emiatt a turista, hogy kitúrja a városlakókat. Természetesen egyik állítás sem igaz. A KPMG gazdasági hatástanulmánya szerint 300 ezer külföldi többletturista érkezik majd évente a Liget Budapest márka miatt a fővárosba, s ezek senkit sem fognak kitúrni a Ligetből, ahol jelenleg is évi 5 millió látogatás regisztrálható. A Városliget jelenleg is és a jövőben is mindenekelőtt a környékbelieké, a budapestieké, s a hazai látogatóké lesz, ám ennek az évi 300 ezer turistának a többletköltése a szállodákban, éttermekben elég ahhoz, hogy nemzetgazdasági szinten 15 év alatt megtérüljön a Liget projektre szánt pénz.

Szeretnék hallani akárcsak egyetlen olyan kulturális tartalmú városfejlesztési projektről az elmúlt évtizedekből, amely képes volt Magyarországon - a természetesen elsődleges - kulturális gazdagodás mellett megtérülést is hozni. A Liget Budapest a családi city break-ek, vagyis a néhány napos városlátogatások piacán a vezető európai vonzerők közé fog kerülni, minden adottsága meglesz hozzá ennek a megújult kulturális szabadidőparknak. Ma Budapestre évente 3 millió olyan külföldi turista érkezik, aki legalább egy éjszakát kereskedelmi szálláshelyen tölt el. A hozzánk hasonló adottságú Prágában ez a szám 4 és félmilliót, Bécsben, Milánóban, Barcelonában, Amszterdamban ez a szám hatmillió fölött van. Mi tehát 50-60 százalékon teljesítünk a lehetőségeinkhez képest.

„A Liget megújításának a legfőbb nyertesei éppen a környékbeliek lesznek”

 

Nincs is kész a brand, ami beugorjon. Azt tudjuk, hogy múzeumokat meg parkot építenek...

Nincs kész a brand. Három év múlva meglesz. Profik dolga elkészíteni. Minden adottsága meglesz a megújult Ligetnek hozzá. A családi hosszú hétvégék nagy lehetőséget rejtenek. Mi is a leglátogatottabb turisztikai helyszín Európában? Az Eiffel-torony? A Szent Péter székesegyház vagy a Notre-Dame? Nem. A Párizs melletti Disneyland. 16 millió látogatója van évente. Ez a gyerekekkel együtt útra kelők, vagyis a családi turizmus rendkívüli nagy számait és fizetőképes erejét mutatja.

Miért nem építünk akkor mindjárt Disneylandet?

Érdemes lenne azt is. Jó nemzetközi márka. A város valamelyik rozsdaövezetébe vagy városon kívül nem volna butaság. A Liget viszont azért egyedülálló, mert több mint száz éves hagyománya van itt a szórakozás, a kultúra és a zöld övezeti kikapcsolódás együttes jelenlétének. Nincs egyetlen más városi park Európában, ahol – benne és nem körülötte – ilyen számos és sokféle kulturális és rekreációs intézmény lenne, az azokat használó városiak örömére. Mert az, hogy a Városliget a leglátogatottabb közparkunk, bizony nem elsősorban a zöldfelületnek, hanem az itt lévő intézmények vonzerejének köszönhető - ha nem így lenne, akkor a sokkal nagyobb Népligetbe járnának milliónyian, nem a Városligetbe és intézményeibe… A Liget megújításának a legfőbb nyertesei éppen a tiltakozók szokványos hivatkozási alapja, a környékbeliek lesznek, akik a legtöbbször járnak majd a megújult Ligetbe, s akik ingatlanának az értéke is felszalad majd egy ekkora közösségi beruházás után.

A Várba viszont nemigen lesz miért felmenni, ha száműzik onnan a kultúrát, a Galériát.

Nem a Galéria vonzza a Várba a turistát, hanem a Vár maga. Az évi kétmillió turistából lecsöppen a Galériának néhány tízezer évente. A Nemzeti Galéria látogatóinak többsége magyar, főként budapesti múzeumlátogató. A magyarok sem alapvetően a Nemzeti Galéria miatt jártak a Várba, hanem a Várnegyed kiemelkedő örökségi vonzereje miatt. Megítélésem szerint legalább öt kormányzati ciklus, azaz húsz év kell ahhoz, hogy végig lehessen vinni a teljes várrekonstrukciót, beleértve ebbe a legjelentősebb tételt, a palota rekonstrukcióját is.

De mégis miért kellene rákölteni csilliárdokat húsz évig, ha már így is örökségi vonzereje van?

Három főváros, Berlin, Varsó és Budapest királyi palotái sérültek a legsúlyosabban a 2. világháborúban. A három szovjet megszállás alá kerülő, majd kommunista ország mindegyike önmagára nagyon jellemző választ adott a „mi legyen a palotával?” kérdésre. Az NDK ledózerolta a maradék romokat is és ráépítette a szörnyű parlamentépületét. A lengyeleknél sokkal erősebb volt a nemzeti érzés, ott 1971-től 1983-ig eredeti formájában újjáépítették a királyi palotát, és látogatható palotamúzeumot csináltak belőle.

A magyar verzió a kettő között volt. Nem gyalulták le, de teljesen kibelezték, a még helyreállítható belső épületrészeket elbontották, s lebutították a homlokzatot is, s a múlt eképpeni eltörlése után kulturális intézményeket helyeztek el benne. Miért is ne lehetne azt gondolni, hogy a legérvényesebb a lengyel válasz? Az, amely azt mondja: a történelmünket, annak legfontosabb örökségi elemeit nem veheti el tőlünk egy háború, mert ha elvette, mi visszaépítjük. Ez tehát érvényes válasz lehet nálunk is, amit persze a mindenkori kormányoknak kell meghozniuk, vagy éppen elvetniük, a helyreállítás valamennyi - szimbolikus, műemlékszakmai és finanszírozási - aspektusát végiggondolva. Nálunk is csak akkor lesz ebből valóság, ha azt legalább négy-öt egymást követő kormányzat hasonlóan gondolja. Éppen ezért abszurd feltételezés, hogy bárki most arra készülhetne, hogy személyében ő majd beköltözik a palotába.

A palotamúzeum terve viszont ezek szerint önnek is tetszik.

Igenis legitim politikai törekvés, hogy a helyreállított királyi palota egykor majd látogatható múzeum legyen, s emellett adjon otthont a magyar államfő hivatalának, ugyanúgy, mint Bécsben – hiszen az uralkodói palota mindig is az állam első emberének a hivatalos székhelye volt. Ez a törekvés viszont tényleg csak akkor válhat valóra, ha számos egymást követő parlamenti választáson politikai legitimációt kap. De hát a politika épp erről kell, hogy szóljon: versengő alternatívák közötti megmérettetésről.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/98539

Ajánljuk még a témában