Jó értelemben vett utópia
A kérdések megfogalmazása mellett természetesen az alternatívák keresése is fontos terület: javaslatok születnek a nagy rendszerek átalakítására, az újraelosztás igazságosabbá tételére (ilyen például a feltétel nélküli alapjövedelem témaköre), az ökolokalizmus megteremtésére, a nemnövekedéshez szükséges csökkentési mechanizmusok megtervezésére, illetve az újrafelhasználás, újrahasznosítás témáira. Összességében tehát egy paradigmaváltási alternatíváról van szó, amely a jelenlegi mainstream keret megkérdőjeleződése, esetleg összeomlása esetén kerülhetne előtérbe.
Köves Alexandra szerint ez az irányzat egy jó értelemben vett utópiaként szolgál, hiszen könnyebb változtatni akkor, ha van valami kitűzött cél: a reális utópia befolyásolja a cselekvéseket.
A közgazdász ugyanakkor leszögezte azt is, hogy a nemnövekedés nem szól a technológiai fejlődés megállításáról, sem pedig általában véve a lemondásról vagy arról, hogy „vissza kéne menni a barlangba”. Ambiciózus célnak tűnik, de Köves egyébként a rendszerek teljes, gyökeres átstrukturálásáról beszél, ami a nemnövekedés propagálói szerint végbemehet alulról szerveződve, demokratikus úton is, de nem kizárt, hogy a paradigmaváltáshoz egy nagy összeomlás szükséges.
Az elméleti kutatások, megoldáskeresések mellett a gyakorlati megvalósítás témája is megjelenik: ezek elsősorban olyan alulról jövő, nemnövekedés által megfogalmazott célok irányába mutató kezdeményezéseket jelentenek, mint a közösségi kertek, a teherbicikli-hálózatot működtető Cargonomia, vagy az adott sajtóesemény gasztronómiai oldalát is kiszolgáló Házikó. Utóbbi cég vidékfejlesztési törekvéseit például catering-szolgáltatásokkal egybekötve igyekszik behozni a vidéki termelők termékeit a fővárosba.