MH17

Szakértő: Rakéta okozhatta a maláj gép tragédiáját

2014. július 23. 11:21
Szinte biztos, hogy az Ukrajnában lezuhant maláj repülőgépet egy földről indított rakéta általi külső találat érte – mondta a Mandinernek Simon Péter repülőmérnök, a Légikatasztrófa című könyv szerzője. A szakértő szerint esélytelen volt a repülőgép megmenekülése, a fekete dobozból már nem fogunk sokat megtudni, és a politikai vonatkozások miatt kétséges, hogy a teljes igazságot rövidesen megismerhetjük.

Volt esély arra, hogy a tragédia előjeleit, az esetleges rakétabecsapódást előzetesen érzékeljék a repülőgépen?

Az eseménynek nem volt előjele, nem volt vészjelzés a pilóták részéről, ami mindenképp a gép pillanatok alatt történő megsemmisülését, a levegőben történő szétesését, felrobbanását valószínűsíti. Kisebb-nagyobb részegységek biztosan maradtak egyben, de a gép valószínűleg még a levegőben darabokra hullott közvetlenül a robbanástól és/vagy a kontrollálhatatlan zuhanás közben.

Mit tart valószínűbbnek: a repülőgép meghibásodása vagy külső behatás, például rakétatámadás okozhatta a tragédiát?

A tragédia lehetne egy műszaki hibából eredő robbanás is, mint a TWA-800-as gép esetében történt; de ezúttal, szinte példátlan módon, már az első hírek a rakétatalálatról szóltak. Az első hírek és az azt követő nyilatkozatháború óta már olyan fotó is nyilvánosságra került a roncsról, amely a feltételezett SA-11 vagy egy hasonló elven működő rakéta találatára enged következtetni. A rakéta – ha valóban a feltételezett típus volt – a cél előtt felrobbanva a robbanás lökéshulláma okozta pusztításon kívül nagysebességű repeszek sokaságával árasztja el a célpontot; maga a rakéta a hangsebesség több mint háromszorosával halad. A képen a pilótafülke – valószínűleg annak a bal oldala – egy része látható olyan sérülésekkel, amelyeket nagy valószínűséggel repeszek okoztak.

Kép forrása: www.ft.com

Kerry amerikai külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy az amerikai műholdak regisztrálták a kilövés helyét – a szakadárok által ellenőrzött területként jelölték meg –; sőt, követték a rakéta röppályáját is. Ha nem így lett volna, valójában az lenne a meglepő. A kérdés csak az, hogy az amerikaiak mikor, mennyit és milyen célból osztanak meg ezekből az adatokból. Ezek fényében is – nem foglalkozva a nyilvánosságra került igaz vagy hamis, a téves lelövéssel kapcsolatos beszélgetésekkel, az ukrán biztonsági szolgálat által nyilvánosságra hozott információkkal, reakciókkal – szinte biztos, hogy a gépet egy földről indított rakéta általi külső találat érte.

Ha rakétatámadás volt, kiderülhet biztosan, ki és miért lőtte ki a rakétát?

Kétséges, hogy kiderül még valaha, hogy ki és mit nézett el a rakéta indításakor. Eleinte egy An-26-os lelövésére tett kísérlet félresikerüléséről szóltak a hírek, habár ez a típus nem képes ilyen magasságban és sebességgel haladni; de szóba került egy Il-76-os ukrán szállítógép is, mint valódi célpont. Kicsit később az oroszok felvázoltak egy olyan verziót, miszerint egy ukrán Szu-25-ös repülőgép repült a közelben (amely egyébként kis magasságban tevékenykedő, földi csapatokat támogató típus). Ha egy ukrán gép tényleg ott volt a közelben és az volt a valódi célpont, akkor eddig talán ez a legéletszerűbb verzió. Az, hogy egy tízezer méteres magasságban nagyjából kilencszáz kilométeres sebességgel haladó, a térséget egyértelműen elhagyó repülőgépet lelőttek, feltételezi, hogy a rendszert kezelő személyzet nem állt a helyzet (és a hidegvér) magaslatán – megint csak feltételezve, hogy nem szándékosan egy utasgépet akartak lelőni.

Sokak első kérdése: miért repülnek utasszállító repülőgépek ilyen konfliktuszónák fölött?

Manapság szinte nincs olyan szeglete a világnak, amely ne lenne kisebb-nagyobb háborús konfliktustól sújtva. Ezek a konfliktusok többnyire megmaradnak a lokális konfliktus szintjén, ami egyszerűen „nem ér fel” a polgári utasszállítók repülési magasságáig. Ennek ellenére persze vannak tiltott légterek, de a legtöbb esetben nem életszerű, hogy egy helyi – csúnyán fogalmazva Kalasnyikovokkal vívott - háború miatt a nemzetközi, interkontinentális légiforgalom elkerülje ezek magaslégterét is, a korlátozások leginkább alsó magasságkorlátot jelentenek. A maláj gép példája sajnos tökéletes példa – az MH17-es járat, hogy  elkerülje ezt a zónát, kerülhet például Szíria és Irak felé, amely megint csak kérdéses, hogy mennyire biztonságos. Valójában nincs reális veszélye – legalábbis eddig nem volt - annak, hogy egy tízezer méter felett repülő utasgépet lelőjenek akár véletlenül, akár szándékosan irreguláris fegyveres csoportok. Az ilyen „tévedés” a reguláris, jól felszerelt hadseregek sajátja lehet, akiknek viszont általában a legkevésbé sem hiányzik egy ilyen tévedésből származó nemzetközi felháborodás és az azt követő lépések.

Hogyan dönthetnek a légitársaságok egy légtér elkerüléséről?

A légitársaságok maguk eldönthetik, hogy veszélyesnek tartanak-e egy útvonalat és tervezhetnek másikat, de a gazdaságossági szempontok és a veszély mérlegelése után gyakran repülnek át nagy magasságban háborús övezetek felett. A legtöbb ilyen háborús övezet néhány ezer méteres magasságig tart. Itt nem arról volt szó, hogy egy fel- vagy leszálló repülőgépet kis magasságban egy fanatikus csoport olcsó, vállról indítható eszközzel pusztított el. Egyes légitársaságok letilthatják a járataik számára az általuk – leginkább szubjektív módon – veszélyesnek gondolt útvonalakat, és tehetnek extra költségeket vállalva kitérőket, míg más légitársaságok a kockácatot mérlegelve átegengedik ugyanitt a gépeiket. Kétségtelen, hogy gazdaságosabb útvonalon repült a maláj gép, mint más társaságok gépei, akik inkább elkerülték a területet, habár a lelövéskor három vagy négy gép is tartózkodott még ebben a légtérben.

Egyes információk szerint a lezuhant gép Ukrajna légterében az addiginál kicsit alacsonyabban, 33 ezer lábon haladt: ennek az alacsonyabb utazósebességnek lehet valamilyen jelentősége?

A maláj 777-es szabályosan, nagy magasságban, nem lezárt légtérben utazva pusztult el egy rendkívül drága, reguláris hadseregek által üzemeltetett, komoly rakétarendszer által, amely 25 kilométeres magasságig képes eltalálni a jóval mozgékonyabb és felkészültebb katonai célpontokat is. Ebből a szempontból egyébként teljesen mindegy, hogy a gép „csak” harmincháromezer lábon (10058 méter) repült, vagy néhány ezer lábbal magasabban. A maláj légitársaság védelmében talán elmondható, hogy erre senki nem lehetett felkészülve. Eddig példátlan, hogy egy helyi konfliktus során ilyen eszközzel lőjenek le egy, az útvonalán repülő polgári utasszállítót.

A szerencsétlenül járt repülőgép pilótái, illetve annak műszaki rendszere észlelhettek egy esetleges feléjük tartó rakétát?

A polgári utasgépeken semmilyen eszköz nem figyelmezteti a pilótákat egy támadásra (kivétel persze a különleges polgári gépek mint az elnöki gépek vagy az ElAl gépei); de ha létezne is valamilyen figyelmeztetés, a támadás elhárítására akkor sem lenne képes egy polgári gép. Ha a pilóták valahogy értesültek is volna a rakétáról, semmit sem tehettek volna. Polgári gépeken egyébként a katonai gépeken rendszeresített idegen-barát felismerő rendszer sincs, hiszen az az adott országok vagy katonai tömbök sajátja, amelyet harctéri alkalmazáshoz fejlesztettek ki. Egy pl. ukrán, orosz vagy akár NATO-rendszer számára minden gép, ami nem „barát”, az idegen. A legtöbbször a lokátorral együtt működtetett rendszer egy kérdés-válasz rádiójel alapján dönti el, hogy az adott repülőgép barát vagy idegen. Ha a küldött kérdező jelre nem érkezik (előre kódolt) automatikusan „barát”-válasz az ismeretlen repülőgép rendszerétől, akkor idegenként azonosítja. Egy ismeretlen repülőgép besorolásának a felelőssége azonban teljes mértékben az azonosítást és indítást végző személyzeten van, hiszen az idegen repülőgép még nem feltétlenül ellenséges. Ez persze háborús körülmények között, ahol az adott légtérben csak katonai gépek repülnek, már egyértelműbb, de itt erről nyilván szó sem lehetett, a rakéta indításához pedig emberi döntésre volt szükség.

Ha rakétatámadás érte a gépet, mindenképp a lezuhanás várt rá? El lehet képzelni olyan helyzetet, becsapódási pontot, amikor egy ilyen sérült repülőgép kényszerleszállással földet tud érni?

Ha valóban a legtöbbet emlegetett, BUK-rendszer által indított SA-11-es rakéta találta el a gépet, akkor szinte esélytelen volt a 777-es megmenekülése. Egy kisebb, olcsóbb, gyakran használt vállról indítható rakéta találatát túlélheti egy polgári gép, mint ahogy az már megtörtént a DHL egy A-300-asának esetében, amelyet közvetlenül felszállás után találtak el egy ilyennel, de a maláj gép az SA-val szemben esélytelen volt. A robbanás és a repeszek pusztítása pillanatok alatt katasztrofális mértékben roncsolhatta szét a gépet, amely, még ha szerkezetileg egyben is maradt volna a találat után, minden létfontosságú rendszere sérült volna.

Megvan a gép fekete doboza: mi mindent lehet megtudni a lezuhanás körülményeiből a fekete dobozból?

A robbanás miatt valószínűleg az adatrögzítők sem fognak túl sok plusz információt hozzátenni az eddigiekhez. Az adatrögzítőkön nem lesz semmi egy rakétáról vagy egy támadásról, hiszen nincs a fedélzeten olyan eszköz, ami egy támadást érzékelne, csak a repülőgép repüléséről és rendszereinek állapotáról valamint a pilótafülkében elhangzottakról nyújtanak információt. A repülési paraméterekben és a repülőgép rendszereiben egy pillanat alatt bekövetkezett katasztrofális változás vagy azok közül néhány talán még rögzítődött, aztán valószínűleg az adatok rögzítése is megszűnt. Ugyanez igaz lehet a pilótafülke hangrögzítőjére is, valószínűleg csak egy pillanatnyi – vagy még annyi sem – a megszokott rutinrepüléstől eltérő információ lesz rajta. Ebből a szempontból szinte érdektelen az adatok esetleges manipulálása is, hiszen várhatóan nem lesz értékelhető az eddigi, vagy az egyéb módon megszerzett adatoknál többet mondó információ ezeken.


Megvan-e most az esélye annak, hogy megkérdőjelezhetetlenül megtudja a világ, hogy mi történt?

Amit a roncsok és az adatrögzítők elárulhatnak, azt körvonalaiban már tudjuk, legjobb esetben is „csak” részletgazdagabbá válik számunkra a repülőgép pusztulásának a lefolyása. Az igazán fontos információkat ezúttal nem a roncsok vagy a repülőgép adatrögzítői fogják elárulni. Ezek a kilövést végrehajtók és például az amerikai műholdak által a kilövésről és a kilövőállás mozgásáról rögzített adatokat birtoklók, vagy a térséget szintén szinte bizonyosan figyelő oroszok kezében vannak. Innentől viszont az ügynek sajnos már „csak” politikai vonatkozásai vannak, ami erősen kétségessé teszi, hogy rövid időn belül megtudjuk a teljes igazságot.

*

Simon Péter repülőmérnök korábban Légikatasztrófa – a jövőnek üzen címmel írt könyvet az elmúlt évtizedek fontosabb repülőgépbaleseteiről és azok technológiára gyakorolt hatásairól a Repülni Jó könyvsorozat keretében.

Összesen 140 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem vonom kétségbe a szakértő szakértelmét, de az állításaiból látszik, hogy ő is csak feltételezésekre alapoz. Sok a "ha" meg "ha igaz".

Többet között a szakértő azt mondja: „A rakéta – ha valóban a feltételezett típus volt – a cél előtt felrobbanva a robbanás lökéshulláma okozta pusztításon kívül nagysebességű repeszek sokaságával árasztja el a célpontot; maga a rakéta a hangsebesség több mint háromszorosával halad.”

Vagyis; „HA” Azon túl arra is kellene magyarázat, hogy miért robbant fel a cél előtt. Netán más volt a célpont? Ez a célpont közelebb volt? Mi volt ez? Vajon ha ez igaz, kizárható, hogy nem az ukránok lőttek feltételezett célpontra? Hasonlókra már volt példa.
IRAN AIR 655-ÖS JÁRATA 1988. július 3-án lőtte le az USS Vincennes amerikai hadihajó.

Amivel viszont maradéktalanul egyetértek; „Az igazán fontos információkat ezúttal nem a roncsok vagy a repülőgép adatrögzítői fogják elárulni. Ezek a kilövést végrehajtók és például az amerikai műholdak által a kilövésről és a kilövőállás mozgásáról rögzített adatokat birtoklók, vagy a térséget szintén szinte bizonyosan figyelő oroszok kezében vannak. Innentől viszont az ügynek sajnos már „csak” politikai vonatkozásai vannak, ami erősen kétségessé teszi, hogy rövid időn belül megtudjuk a teljes igazságot.” Legfeljebb az ukrán hadsereg birtokába lévőkkel egészíteném ki.

Válaszok:
oskar | 2014. július 23. 12:56

"Az ukrán belügyminisztérium értesülései szerint", pedig én úgy tudtam a Jereváni rádió szerint.

Lehet, hogy az Origó megint tévedett?
;-)

:D

Te is ismered; Lehet eső, lehet hó, de a napsütés sincs kizárva.
Én egyik mellett sem teszem le a voksom. Kivétel az, amit a szakértő úrtól idéztem a hozzászólásom utolsó bekezdésében.

:D
Lehengereltél. Megadom magam, mert félek, hogy a telefonban még keményebb leszel. Bár ki tudja! Lehet, hogy én is a 777-es Boeing sorsára jutottam. Magyarul lapátra kerültem. Így csak Juhász Gyula verese marad emlékezésre egy kicsi módosítással:

Malajziai őszi kék

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Klára meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
:(

Tegnap már mutatták ezt a repülőgépdarabat (Index?), és akkor nyilvánvaló volt, hegy egy rakás mikrorepesz találta el. Ez a BUK rakéták jellegzetes nyoma, az "áldozat" mellé siklanak és kb. 20 m távolságban robbannak fel mikrorepesz felhőt elindítva, amelynek egy része eltalálja a repülőt. A szeparatisták indíthatták a rakétát, de, hogy ezt honnan szerezték, az oroszoktól vagy zsákmányolták az A.... jelű ukrán laktanyából, az bizonytalan. Biztos vagyok benne, tévedésből vagy gyakorlatlanságból lőttek, de ez nem adja vissza az áldozatok életét.

"Csakhogy nem szemből találták el a maláj gépet." a sötétbe bujkáló ellenforradalmárok. Hátulról, ugye?! Micsoda egy sunyi társaság! Félnek ugye, hogy a szemek árulkodók.
Mindez viszont azt bizonyítja sem az ukránok, sem az amcsik nem lehettek. Ugyan már! Ilyen nyílt szívű és tekintetű, humánus úriemberek! Ki gondolhat ilyent?!
;-)

Itt egy másik példa.
Pedig ott nem is volt háború.

2001. október 4-én a Siberia Airlines szovjet gyártmányú Tupolev Tu-154-es járatán 64 utas és 12 fős személyzet utazott Novosibirskből Tel-Avivba, amikor az ukrán hadsereg lelőtte a Fekete-tenger felett.

"...földről indított rakéta..." - hogy rakéta volt, elképzelhető. De tényleg 'földről indított'?

:D

Én nem vitatkozom. A hsz.-im másról szólnak, mást akarnak jelezni. Miről, mit? Nem fogom leírni. Találjátok ki. Nem nehéz.
Segítségként ismét idézném Simon Péter által mondottakat:
„Az igazán fontos információkat ezúttal nem a roncsok vagy a repülőgép adatrögzítői fogják elárulni. Ezek a kilövést végrehajtók és például az amerikai műholdak által a kilövésről és a kilövőállás mozgásáról rögzített adatokat birtoklók, vagy a térséget szintén szinte bizonyosan figyelő oroszok kezében vannak. Innentől viszont az ügynek sajnos már „csak” politikai vonatkozásai vannak, ami erősen kétségessé teszi, hogy rövid időn belül megtudjuk a teljes igazságot.” Legfeljebb az ukrán hadsereg birtokába lévőkkel egészíteném ki.

Sajnálom, ha ez sem segít, de ennél tovább nem megyek.

Miért vagy szomorú, ha számomra van egy kedves keresztnév, aki mögött van valaki és elvesztettem. Ráutalás. Ugye ismered e szó tartalmát.
Bizony stefanovszky, te vagy nekem a kedves Joó bácsi. :-)

Sajnos. Sajnos, hogy ezzel a tragédiának nincs vége, a halottakat nem lehet feltámasztani, s lesznek még követőik. Európa felett sötét felhők gyülekeznek, melyből vihar fakad. A sávos égbolt sok csillaggal nem jó ómen. Akkor sem, ha kék az ég, de akkor sem ha vörös-kék.

Sajnálom a gépen utazókat és a hozzátartozóikat. Együtt érzek velük, mert tudom mit jelent a hozzátartozó, a barát, az élettárs elvesztése. Lassan már én is csak magam leszek a gyermekeimmel. Azt is tudom, hogy ez az élet rendje. Az viszont nem az élet rendje, hogy politikai-gazdasági maffiaháborúk során ártatlan gyermekek, felnőttek százezreinek, millióinak az életét kioltják. Jelen témakörben pedig erről van szó. Ezt kellene látni és ezért kellett volna már kezdetkor tárgyaló asztalhoz ülni mindazoknak, akik Budapesten a megállapodást aláírták. Nincs kivétel. Mindegyik fél sunyi, így részemről mindegyiket elítélem, politikai maffiózónak tartom.

Szegény apám mindig azt mondta, hogy
"szarnak-bajnak nincs gazdája"...

Ami a háborút illeti, nem a "cionista USA" lőtte le a maláj gépet, megölve majd`300 embert, hanem a "hős felkelők", akik még lelkendeztek is, amíg ki nem derült, hogy mit tettek.
Ezzel pedig vége a "pünkösdi királyságnak", mert ezt már nem vállalja be Putyin és kihátrál mögülük.
Putyin támogatása, pénze és katonái nélkül pedig semmi esélye nincs "Új-Oroszországnak".
Úgyhogy eddig tartott Putyin cár marionett bábszínháza...

LOl

Még két hozzászólásod lesz és fejlövéses leszel. ;-)

Ne zavard össze. Csak a 2*2 ismeri, amely eredménye lehet 3 és 5. A négy ki van zárva. ;-)

A szakértő mondja: "Eddig példátlan, hogy egy helyi konfliktus során ilyen eszközzel lőjenek le egy, az útvonalán repülő polgári utasszállítót."

Ha nem számítjuk bele a lelőtt irani gépet és a fekete tenger fölött lelőtt orosz utasszállítót. Szerencsénkre, Malév gépet nár soha senki nem fog lelőni.

A felvételt közelebbről megnézve úgy néz ki, hogy némelyik repesz kívülről hatolt át a lemezen és némelyik repesz behatolt, majd lehet utána visszapattant és belülről újra áthatolt a lemezen. Lehetséges ez? Legalábbis én így látom.

A szakadárok vezetője eppen ma cáfolta a hírt. Szerinte ez a Reuters kitalációja.

Egy orosz kereskedelmi hírcsatorna 100 ezer Dollár jutalmat ígér annak, aki felfedi, hogy mi is történt valójában. Nem akar keresni valaki száz ezer dollárt?

Íme: http://lifenews.ru/news/137149

A gép simán eléri a 10000 méteres magasságot. A service ceiling az ajánlott magasság, de az nem jelenti azt hogy nem tud maggasabbra. A service ceiling és az absolute ceiling között elég nagy külünbségek lehetnek.

Te talán azt hiszed, hogy az oroszok, kik a gépet tervezték nem tudják, hogy mire képes a a gépük?

A paraméterekben általában a service ceiling-et szokták megadni, Az absolute ceilng-et nem, mivel az sok mindentül függ, pld. a súlytól (hadifelszereléstől). A service ceiling az ajánlott teljes felfegyverzettség és súlyterhelésre értetedndő.

A különbség a service ceiling és az absolute ceiling között itt van leirva:

http://en.wikipedia.org/wiki/C..

Igen az annak oldalnak hiszek.

Csakhogy azonban az ukánok 2010-ben végrehajtottak egy modernizációt SU-25M1, mellyel megnövelték a gép teljesítményét.

Lásd: http://www.redstar.gr/Foto_red..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés