Pócs azt állítja, Magyar Péter jelenségét sokan úgy követik, hogy „nem vőt keresnek, hanem hóhért a Fideszre”, és szerinte a tábor egy része még a megszorítások lehetőségét is elnézné, csak „takarodjanak”.
A beszélgetésben előkerül a „cirkusz–bohóc” hasonlat, a „bábú”–narratíva, és az is, miért tartja fájóbbnak az „unjuk a Fideszt” mondatot, mint a klasszikus vádakat – ezt egy nagyapjától hozott példával, a „lovat szamárra nem cserélünk” történettel magyarázza.
Szóba kerül Lázár János vitát kiváltó mondata is: Pócs „nagyon rossz mondatnak” nevezi, de a mögötte lévő gondolatmenetet védi, saját jászberényi tapasztalatokkal.