Miért nem lehet hinni a közvéleménykutatásoknak – avagy küszöbön a Tisza kétharmad?

„A Medián ma közzétette a friss februári felmérését, amelyben a biztos pártválasztók körében a Tisza 55-35 százalékarányban vezet a Fidesszel szemben. A szalagcímeket olvasva az emberekben az a kép él, hogy ténylegesen ekkora a különbség a két párt között, küszöbön a Péter Magyar által vizionált KÉTHARMADos kormányváltás.

EZ ÍGY SÚLYOSAN FÉLREVEZETŐ.

Az idei választás minden szempontból összehasonlíthatatlan az előzőekkel. A Tisza egy új párt, az ellenzéki paletta jelentős része elolvadt, a kispártok könnyedén kieshetnek a parlamentből, a politikai kommunikáció súlya pedig az algoritmusokkal eltorzított közösségimédia-térbe helyeződött át. A hagyományos kampányfogások láthatóan nem okoznak változást. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a tavaszi szünet végén lesz a választás napja – ilyen se volt még, nem tudjuk a szavazói rétegekre milyen hatással lesz egy hosszú szünetbe ékelt sorsdöntő választás. Ilyen körülmények MÉG NEM VOLTAK, lehetetlen előre jelezni, hogy mi lesz.

Beszédes, hogy ennyire különbözően se mértek még sosem a közvélemény-kutatócégek. A Tisza 20 százalékos előnye, és a Fidesz 6 százalékos előnye között 26 százalékos szórás van – valamelyik oldal tehát olyannyira nagyot fog tévedni, ami talán még az USA-ban is rendkívül ritka. Pedig azért ott is voltak már elképesztő meglepetések. 

Hazudik-e a Medián? Ezt így azért nem lehetne mondani. Mindegyik közvélemény-kutatónak van egy manipulációs, politikacsináló, társadalombefolyásoló szerepe is. A Hann Endre-DK vitából is kiderült, hogy lehet így is, meg úgy is mérni – hogy a megrendelőnek a végeredmény kedvező legyen. A listás mérésben persze nincs olyan sok mozgástér – de éppúgy lehet félrevezető is. 

- A Medián azt mérte, hogy a válaszadók 87-90 százaléka biztosra veszi, hogy elmegy szavazni. Azt viszont ők is elismerik, hogy ekkora részvétel nem lesz április 12-én. 

Abban mindegyik kutató megegyezik, hogy most az ellenzéki, tiszás szavazók azok, akik elkötelezettebbek, aktívabbak – ezt talán mindenki érzékeli a környezetében is. A kormányra szavazók arányaiban kevesebben kérkednek, dicsekednek ezzel, nem ragasztják a homlokukra – nem a szégyenkezés miatt, inkább azért, mert egy jelentős réteg számára, a választás pragmatikus mérlegelésen alapul, nem érzelmi, indulati megnyilvánuláson.

A legnagyobb kérdés tehát talán az, hogy mindazok, akik magukat jobboldalinak, konzervatívnak, vagy nemzetinek tartják – és legutóbb a kormányoldalra szavaztak – de most bizonytalanok még: elmennek-e végül áprilisban szavazni. Látnak-e olyan tétet, kockázatot, veszélyt egy esetleges kormányváltásban, ami miatt az esetleges ellenérzéseiket félretéve ismét leszavaznak jobbra.

106. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tényleges győzelemben az egyéni körzetek, egyéni mandátumok a döntők. Egyes számítások szerint az egyéni képviselőre leadott szavazatok szinte duplán számítanak a mandátum elnyerése tekintetében, mint a listára. És ezt jól tudják a felek is, a Fidesz éppen ezért jelölte ki pontosan, mely körzetek azok, amelyeket „hozni kell” a győzelem érdekében. Orbán Viktor ezért is emlegette a kockás füzetét, a biztosan bukó körzeteket, és a biztosan nyerhető körzeteket – valamint azokat, ahol 1-2 szavazattal is, de meg kell előzni a Tiszát ahhoz, hogy többségük legyen a parlamentben (65 mandátumra számítanak). Az ajánlásgyűjtések is jól bizonyították – hogy ilyen szervezettség tekintetében a kormányoldalnak még mindig nagy az előnye a kihívóval szemben. 

Egyébként előfordulhat olyan szkenárió is, hogy listán még ha alul is marad a Fidesz, az egyéni győzelmek miatt mégis nekik lesz többségük – a választási rendszer vegyes szerkezete miatt.  Mindenesetre – ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni, hogy mi lesz április 12-én. Addig is, minden ilyen hangzatos kutatást érdemes erős kételyekkel fogadni, főleg akkor – ha ilyen szélsőséges különbséget mutat.”

Nyitókép: Facebook