Pezsgés helyett visszhang: hogyan lett a „vitairatból” politikai üzenőfüzet a Kontroll.hu-n

„A Kontroll.hu saját meghatározása szerint »pezsgést visz a véleménybuborékok világába«, és »szót ad azoknak, akik régóta nem álltak szóba egymással«. Ehhez képest a portálon megjelent »Hat vitatétel a közvélemény-kutatásokról és a választásról« című írás inkább zárja, mintsem kinyitná az érdemi vitát, az egyébként is sok kritikát kapó közvélemény-kutatásokról szóló diskurzusokban. A cikk – amely vitairatként pozicionálja magát – olyan súlyos állításokat és vádakat fogalmaz meg bizonyíték vagy alaposabb érvelés nélkül, amelyek nem a különböző álláspontok ütköztetését, hanem egy előre sugalmazott politikai narratíva megerősítését szolgálják. Elemzésünkben utánanéztünk, mennyiben állják meg a helyüket Zalatnay István állításai, és hogy ezek valóban közelebb visznek-e ahhoz a célhoz, amelyet a portál ígér: valódi pezsgéshez a véleménybuborékok világában.

Az írás már az első »vitatételben« kijelöli azt az igazságot, amelytől a későbbiekben sem kíván eltérni. »Ha most lennének a választások, a Tisza kétharmados többség körüli győzelmet aratna. Tudják ezt a kormányoldali politikusok is, beleértve a magát erről elszóló miniszterelnököt. A kormányfüggő »szakemberek« érthetőleg igyekeznek ködösíteni.« A vitaindító tehát abból indul ki, hogy létezik egyetlen lehetséges igazság a választói magatartás hullámzó trendjeiben: a Tisza Párt toronymagasan vezet, minden ettől eltérő mérés pedig szükségszerűen rosszindulatú torzítás. A közvélemény-kutatás így nem empirikus kérdéssé, hanem morális próbává válik: aki nem ezt méri, az »ködösít«. Épp arról azonban nem esik szó, ami a nyilvánosságban megjelenő méréseket alapvetően meghatározza, vagyis hogy ki a megrendelő, milyen célból és milyen nyilvánosság számára készül egy kutatás.

Legalábbis erről írt nemrég Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője – akinek mérései hónapok óta a Tisza Párt biztos győzelmét jelzik – egy szokatlanul őszinte Facebook-kommentben reagálva a Medián körüli vitákra. Róna nyíltan kimondta, hogy aki a pénzt adja, az rendeli a zenét, és hozzátéve, hogy ebben nincs semmi rendkívüli, »pár száz éve így működik a kapitalizmus«. Ez a megszólalás épp attól fontos, hogy nem relativizálja, hanem normalizálja a megrendelői viszony szerepét, mégpedig egy olyan kutató részéről, akit a vitaindító logikája alapján aligha lehetne »függőként« elkönyvelni. Vagyis a jelenség léte nem politikai oldalhoz kötött összeesküvés, hanem a közvélemény-kutatás strukturális sajátossága, maga Róna Dániel szerint.

Ehhez képest a Kontroll.hu-n megjelent írás inkább arra operál, hogy »fideszesezzen«, ahelyett hogy magáról a problémáról beszélne. »A kormányfüggő intézeteknek a függetlenekétől radikálisan eltérő számai nem a jelenlegi támogatottságra vonatkoznak, hanem jóslások arra nézve, hogy mi lesz majd az eredmény.« A szerző itt már nem vitat, sokkal inkább kinyilatkoztat, mely szerint a »kormányfüggő« mérések nem pillanatképek, hanem tudatosan félrevezető jóslatok. Ezzel a címkézéssel azonban nem azt vizsgálja, milyen módszertani különbségek vezethetnek eltérő eredményekhez, hanem politikai szándékot tulajdonít bizonyos számok mögé.

Az átvezetés nélkül megismételt állítás – miszerint ezek a számok »nem a jelenlegi támogatottságra vonatkoznak« – tovább erősíti ezt a vádiratszerű logikát. Nem derül ki, konkrétan mely intézetekről van szó, milyen publikációkról, milyen módszertanok alapján. »A kormányfüggő intézeteknek a függetlenekétől radikálisan eltérő számai nem a jelenlegi támogatottságra vonatkoznak, hanem jóslások arra nézve, hogy mi lesz majd az eredmény. Korább ez csak módszertani leírásba rejtve szerepelt, ma már publikusan is elhangzik. Ezeknek a számoknak a figyelembevétele a közvélemény-kutatások jelenlegi átlagának kimutatásánál hiba, ami miatt a Fidesz mostani támogatottsága a valóságosnál kedvezőbbnek tűnik.« A »vitatételek« így nem kérdéseket nyitnak meg, hanem előre megírt ítéleteket közölnek, amelyekhez az olvasónak legfeljebb asszisztálnia lehet.

Mindez azért is problematikus, mert ha megnézzük a legfrissebb pártpreferencia-kutatásokat összegyűjtő oldalt, egyik intézet módszertani leírásában sem jelenik meg az a sugalmazás, amelyet a szerző állít. Nincs olyan deklaráció, amely szerint ezek a mérések ne az aktuális választói preferenciákra vonatkoznának, hanem puszta »szakértői jóslatok« lennének. A közvélemény-kutatás szakmája szükségszerűen a jövőre vonatkozó következtetéseket tesz egy adott időpontban felvett, reprezentatív mintán alapuló adatfelvételből. Azt próbálja megbecsülni, hogy ha most lenne a választás, a választók mekkora aránya szavazna egyes pártokra. Ez nem jóslás a szó publicisztikai értelmében, hanem valószínűségi becslés, amelynek pontosságát a módszertan minősége határozza meg. És nem is csak bizonyos intézetekhez kapcsolódó sajátosság, hanem a szakma szükségszerűsége.

A szöveg végére így ismét ott tartunk, hogy egy újabb vád hangzik el egy magát vitatételeknek nevező írásban, bizonyítás nélkül, pusztán politikai asszociációkra építve. A Kontroll.hu, amely saját meghatározása szerint pezsgést vinne a véleménybuborékok világába, ebben az esetben inkább maga is egy buborék logikáját erősíti: pártos értelmezési keretet kényszerít rá egy olyan témára, amelynek valóban lennének releváns, érvényes és megvitatandó kérdései. De vajon lehet-e valódi vitát nyitni a közvélemény-kutatásokról, ha a vitaindító már az első mondatban lezárja, mi számít igazságnak?”

Nyitókép: Faktum