Ötből hatosra értékelte a magyar kormány külhonpolitikáját, és történelmi léptékűnek tartja a magyar–román kapcsolatokat Nagy Kemény Géza, báró Kemény János unokája a Mandinernek adott interjúban. Nagy Kemény élesen bírálta a Tisza Pártot, szólt Magyar Péter erdélyi kudarcáról, és arról, miért tartja sorsdöntőnek az áprilisi választást.
Erdélyiként hányasra osztályozná a jelenlegi magyar kormány külhon-politikáját?
Ötből hatosra. Elégedett vagyok erdélyi magyarként. Vannak, akik azzal vádolják a külhoni magyarokat, hogy pénzt kapunk az anyaországtól. Erre azt szoktam mondani, hogy a költségvetés homokozójából egy maréknyit kap Erdély, és ez nekünk elég. Az pedig fantasztikusan nagy dolog, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter rendszeresen látogat Bukarestbe, és hívja meg a bukaresti románokat Budapestre.
Ilyen jó kapcsolat soha nem volt Románia és Magyarország között, amióta ez a két nép létezik.
Ez így van, bárki is tagadja ezt, meg fogom védeni.
Akkor is, ha időnként ki-kicsúszik olyan mondat kormánypárti politikusok szájából, minthogy valaki szlovák, mert „-ová” végződésű a neve?
Kőkemény erdélyi magyar vagyok, de nem egyszer szlovákoztam le valakit véletlenül. Kivel ne fordult volna elő, hogy egy rossz szóval megbántsa akár a házastársát? De nem ez a lényeg, hanem az összkép, és
általában véve nagyon jónak tartom a magyar kormány elcsatolt, határon túl rekedt magyaroknak szóló üzenetét.
Önt kritikus emberként ismerik, nyilván van olyasmi, amivel nem teljes mértékben ért egyet.
A Határtalanul! program kapcsán azt gondolom, hogy az Erdélybe érkező anyaországi gyerekeket jobban fel kellene készíteni arra, hová érkeznek, sokan nem is értik, miért beszélnek Romániában magyarul. Budapesttől Marosvásárhelyig erre bőven van idő, akár a buszban. A program kapcsán nemcsak a magyar kormányt, hanem az erdélyi magyarokat is kritizálom, akik a szálláskiadásért képesek bármit megtenni, a fő üzenet, a tartalom viszont közben elveszik. Ez nem méltó a magyar nemzethez. Az volna a cél, hogy az Erdélyből hazaérkező gyerekek azt mondják otthon, hogy „tulajdonképpen a régi Magyarországon voltam”.
A másik, hogy nincs olyan Magyarországon élő képviselőnk, aki csak az erdélyi magyarsággal foglalkozik. Továbbá szükség volna olyan irodára, amit Erdélyből bárki felhívhat, és elmondhatja az erdélyi magyarok problémáját. Valamint át kellene alakítani a választási törvényt úgy, hogy a diaszpórában élők bejuttathassanak egy-egy képviselőt a magyar parlamentbe.
Ezt is ajánljuk a témában
Vérforraló előadás hangzott el Magyar Péterék müncheni rendezvényén: elvennék az erdélyi magyarok szavazati jogát, Trianon Magyarország régi álma volt, a magyarországi erdélyiek pedig a „nem lopós” románok.
Ha már választási törvény: „Ha nem fizetsz adót, akkor miért szavazol? Mi közöd hozzá?” – ezekkel a szavakkal illette a külhoni magyarok szavazati jogát Magyar Péter erdélyi szövetségese, Gáspárik Attila. Mi a véleménye erről?
Álljunk meg egy szóra:
mi nem idevándoroltunk Erdélybe, hanem kihúzták a talajt a lábunk alól, becsomagoltak egy nagy dobozba, amit átkötöttek egy kék-sárga-piros szalaggal. Nekünk itt kell élni.
S hadd ne minősítsem Gáspárik Attilát, aki nagyapámról – a Trianon utáni komplett erdélyi irodalmi világot életben tartó Erdélyi Helikont megalapító –, báró Kemény Jánosról, azt állította, hogy besúgó volt. Tudom még fokozni: Gáspárik abban a színházban volt igazgató, amit nagyapám hozott létre a vagyonából. A szavazati jog kapcsán pedig azt üzenem, hogy a határon túliak szavazataiból nemcsak a Fidesz, a Tisza is profitálhatna, hiszen rájuk is lehet szavazni. Jöjjenek ide és győzzenek meg minket, miért volna jó rájuk leadni a voksunkat.
De hát nyáron járt is Erdélyben és a Partiumban Magyar Péter.
Igen, és alaposan be is sült: Nagyváradon csak magyarországi rendszámú autókat lehetett látni az ottlétekor, azokkal hozták neki a „tömeget”. Parajdon is lejáratta magát, fotózkodni sem mert a sóbányánál, ott várták ugyanis a székely hazafiak. Az erdőn keresztül egy mellékúton menekítették, hogy ne kelljen találkoznia a tőle eltérő gondolkodású külhoniakkal. Félt, tudta, hogy itt nem látják szívesen.
Ismer egyébként tiszás erdélyi magyarokat?
Nem hallottam még olyat, hogy erdélyi magyar a Tiszára szavazna.
Van egyáltalán olyasmi, amiben úgy látja, igazuk van a tiszásoknak erdélyi kérdésekben?
Hadd gondolkozzam, nem olyan könnyű ilyet találni… Igen, egy dolog miatt nem tudom őket kritizálni, amiért amúgy sokan megtették: amikor Kollár Kinga azt mondta, hogy az erdélyi magyaroknak jobban kellene beszélniük románul. De ez is a spanyolviasz feltalálása, egy olyan dolog, amiért már tettünk mi magunk is – egyébként az RMDSZ-t ezen a ponton meg kell dicsérnem, amióta nincs Markó Béla, elérték, hogy a román nyelvet végre idegen nyelvként tanítsák az erdélyi magyar gyerekeknek. A baj, hogy nincs román tanár, de mégis honnan lenne egy magyar községben román tanár? Ki tanítsa meg a gyereket románra? De ez már egy másik kérdés.
Azt tudjuk, hogy nem minden romániai magyar RMDSZ-párti, sok kritika éri őket. Gondolja, hogy az RMDSZ és a magyar kormánypártok szövetsége dönthet abban, hogy – Erdélyből – kire húzza valaki majd az ikszet áprilisban a magyar választásokon?
Szerintem kevés olyan ember van, aki ezt ennyire összekötné. Én magam is sokáig utáltam az RMDSZ-t, de amióta nincs Markó Béla, olyan változásokat tudott elérni az országban, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam Romániában, például a magyar iskolákban magyar történelmet tanítanak, méghozzá hivatalosan. Sőt: Erdélyben nyomtatott történelemtankönyvet adnak a kezükbe, ami ráadásul szerintem jobb, mint a magyarországi. Aztán ma már lehet magyarul jogosítványt szerezni. Amit Hunorék csináltak az utóbbi időben, az nagyon rendben van, és Tánczos Barnát tudom még nagyon dicsérni. És az országos politikában is a magyaroknak kedvező, stratégiai döntéseket hoztak, ilyen például a nyugdíjkorrekció is. Itt nyugdíjasként semmi sincs ingyen, a vonatjegy felét is ki kell fizetni, nagyon jól jön az a kis plusz pénz. Mindez együtt segítheti az RMDSZ-t, és segítheti a magyar kormánypártokat is áprilisban.
A Tisza szeretné magát úgy pozicionálni, mint amely párt a remélt kormányváltás után is folytatná a Fidesz politikáját ott, ahol azt jónak látja. Mit gondol, mi lenne az anyaországi támogatások sorsa ebben az esetben?
Ez egyértelmű: minimálisra fognak csökkenni.
Az erdélyi magyarok mindent elveszíthetnek, főleg lelkileg, de intézményileg is.
A legnagyobb ilyen veszteség a Bethlen Gábor Alapot érné, de veszélybe kerülhet a Határtalan! program, a Sapientia és a többi egyetem, amiket eddig a magyar kormány tartott fenn vagy támogatott. De nekem Magyar Péter személyével kapcsolatban is vannak gondjaim.
Például?
A hiteltelenség. Legalább annyira felháborított a „román földezése”, mint ennek ellentéte, a demonstratíve körbecipelt székely zászló Szegeden, amivel vonult a Tisza vezetője, mintha ezzel kiolthatná az elkövetett hibákat, pedig tudjuk, hogy nála a zászló is színpadi kellék, amit a gyűléseken kiosztanak, majd utána összeszedik. Egyébként
mindezeket azután tette Magyar Péter, hogy pár évvel korábban még két sorral előttem üvöltötte Tusványoson, hogy „Viktor, Viktor!”
Nem lehetett az exfeleségével úgy fotózkodni, hogy a képen ne legyen rajta Magyar Péter is, aki ilyenkor mindig ott nyüzsgött Varga Judit körül. Nagyon erős benne a hatalomvágy, ami mesterséges gyűlöletkeltésre készteti. Életemben annyi támadást nem kaptam még Magyarországról, mint idén. Gyakran fenyegetnek halállal, akasztással, ha kedvem tartaná, a kommentek egy része után akár mehetnék is feljelentést tenni.
Apropó, feljelentés: mit szól az ellenzék „út a börtönbe” elnevezésű programjához?
Magyar Péter mint bírói család sarja nagyon jól tudja, hogy nem lehet embereket úgy börtönbe zárni, ahogy ezt ő hirdeti. Még Gyurcsány Ferencet sem zárták börtönbe. Ez nem így működik.
Nem lehet embereket azért börtönbe zárni, mert másképp gondolkodnak, ez nem a Ceaușescu-korszak, ahol börtönbe csuknak, vagy meg is gyilkolnak, ahogy ez az én családtagjaimmal történt.
Ha valaki a fő üzenetében azt mondja, hogy „börtönbe Orbánnal és csapatával!”, miközben az lehetetlen, akkor miért higgyem el a többi üzenetét?
Az erdélyi magyarság alkalmazkodóképessége legendás, gondolom, minden eshetőségre felkészültek.
Ha a kormány nyer, akkor továbbmegyünk vele azon a meredek hegyen, amin eddig is vitt felfelé, és előbb-utóbb megközelítjük a csúcsot. Ha a Tisza nyer, akkor új stratégiát kell kitalálni, ugyan oda jutunk, mint Markoló Béla – kérem, ezt így írja le – idejében, aki elsőként gratulált Gyurcsány Ferencnek. Ha a Tisza nyer, akkor az erdélyi magyarságnak nagyon föl kell kötnie a gatyáját: a mocsárba fognak minket taposni.
Nem is feltétlen Magyar Péter, hanem azok, akiket nem érdekel, hogy vannak magyarok máshol is a világon, hiszen a magyarországi magyarok sem érdeklik őket, ilyenek a Kollár Kingák, Tarr Zoltánok, Nagy Ervinek és még sorolhatnám. A jelenlegi magyar kormány szimbolikusan visszaállította Nagy-Magyarországot, hiszen kimondta: hogy a nemzetnek nincsenek határai. Ha viszont a Tisza nyer, az lesz a második Trianonja Magyarországnak. Márpedig még egy Trianont nem akar Magyarország. Ennél apróbbra már nem lehet feldarabolni az országot.
Nyitókép: Rab Zoltán/Szekelyhon.hu
Több fontos területen lehet komoly változás.
Információk szerint a hétfő reggel észlelt rongálás már nem az első eset.
Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője szerint a magyar közoktatás képes a nemzetközi tudományos csúcsteljesítményekhez szükséges alapokat megteremteni, és kiválasztani a tehetségeket.
Egyre több cikk jelenik meg arról, meddig tartható fenn a márciusban bevezetett, kedvezményesebb üzemanyagár Magyarországon. A Mandinernek nyilatkozó szakértő szerint a költségvetésben van még legalább három hónapnyi pénz a védett ár fenntartására, ez az idő pedig talán elég lesz az iráni konfliktus lezárására is.
Orbán Viktort élesen kritizálták ezért, a Tisza Párttal viszont elnézőek.
Az észak-macedón közlekedési minisztérium 150 elektromos városi autóbuszra és a kapcsolódó töltőinfrastruktúrára kiírt közbeszerzési eljárása körül jogi vita bontakozott ki. Gondban az Ikarus?
A két ország kormányzatai között feloldhatatlan ideológiai ellentétek állnak fenn, amelyek minden másra is kiterjednek.
A miniszterelnök napok óta tálalja a műemléképületekre való pénzköltést úgy, mintha az a nemzet aljas kifosztása volna.
