
Ezen az úton már nem lehet szerepet játszani - Kollázs Mészáros Nórával és Fenyő Ivánnal
Zuhanás, visszatérés, belső káosz és rendkeresés – Fenyő Iván őszintén beszél élete fordulópontjairól. Szó esik félelmekről, tudatosságról, spiritualitásról, alkotásról és arról, hogyan jutott el oda, hogy ma már nem akar megfelelni senkinek – csak önmagának.

Mi történik akkor, amikor valaki már nem akar megfelelni annak a képnek, amit a külvilág évekig rávetített? Amikor a hírnév, a siker és a szerepek mögött elkezd önmagára figyelni, és nem fél kimondani azt sem, hogy bizony sokszor elveszett. A Kollázs legújabb epizódjában Fenyő Iván egy rendkívül őszinte beszélgetésben mesél zuhanásról, visszatérésről és arról, hogyan próbál rendet tenni saját életében.
Szóba kerülnek a véletlenek – vagy épp azok hiánya –, a félelmekkel való szembenézés, a szorongás és az a belső munka, amely szerinte elkerülhetetlen, ha valaki valóban változni akar.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Iván nyíltan beszél spiritualitásról, tudatosságról, függőségek elengedéséről és arról, miért vállalja ma már a sebezhetőséget a nyilvánosság előtt is. Mesél az amerikai filmes tapasztalatairól, a magyar filmgyártás erősségeiről és hiányosságairól, a profizmus jelentőségéről, valamint arról, mi különböztet meg egy valóban nagy alkotást egy középszerűtől.
A beszélgetés során előkerül az alkotói szabadság kérdése, az egó szerepe, a kritika elfogadása, valamint az is, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt fegyelem és élvezet, kontroll és elengedés között. Fenyő Iván nem szerepet játszik, hanem gondolkodik, kérdez, kételkedik – és közben betekintést enged egy sokrétegű, folyamatosan változó belső világba.
Nézze meg a Kollázs teljes adását a Mandiner YouTube-csatornáján!







