Na, ez teljesen más, mint a nemzeti konzultációk

„Esetemben komoly gátja a személyes népszerűségnek az úgynevezett MEMÓRIA. Mondok is két példát. Nyilvánvalóan nem szívesen olvassa-hallgatja a kormánypárti szavazó, mikor visszatérően arról érdeklődök, hogy a tavaly nyári Tusványoson meghirdetett Nemzeti Nagystratégia miért nem akarja azóta sem bimbaját bontani, volt-e mögötte bármi más, mint a remény, hogy ha nyer Trump, attól nekünk ab ovo jó lesz, illetve, hogy az árstopok meg a soha be nem teljesülő növekedési- és hiánycél-várakozások már e terv sikerét jelzik-e. És most nem is a gazdaság állapotáról beszélek, az önmagában sokkal súlyosabb ügy ennél, hanem hogy még az önként vállalt legenda fönntartása se megy.

Avégett pedig szintén konstans leordítanak, hogy meg-megkérdem, a tavaly ősszel Magyar Péter pártja/MLM-vállalkozása által indított, Magyarok Hangja nevű konzultációnak mikor ismerjük már meg az eredményét. Mert az adatokat begyűjtötték, a sajtófigyelmet learatták, megünnepelték őket, hogy »na, ez teljesen más, mint a nemzeti konzultációk« – ami annyiban igaz is, hogy utóbbiban legalább eredményt szokás hirdetni. Folyamatosan tolták, hogy mikor tudjuk meg, majd ráküldtek egy másikat, Nemzet Hangja címmel, és azzal az ígérettel, hogy egy nagy csomagot kapunk a végén, mint Ádámka a névnapkarácsonyi ajándékot, de nem. Állandóan lemaradva, állandóan magyarázkodva meg legorombítva, hogy igenis ez pont így a jó.

Szóval. Ha valaki nagyon ki akar szúrni velem, hogy kénytelen legyek csak szépet és jót mondani egy politikai ajánlatról, akkor indítson el egy szürke, szemüveges, számolgatós fickót és/vagy egy határozott, szigorúan követelő női vezetőt a következő választáson, akik azt vállalják, hogy nem fogják minden kedden letagadni a hétfőt és túlhazudni a szerdát; akik tartják a határidőt és az ígéreteket. Mert ha lesz ilyen, azt kénytelen leszek nyílt színen méltatni.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP