Így változik a gombafaj, amely kiirthatja az emberiséget

Csak egy talk show, 1968-ból. A téma a vírusok és különböző betegségek veszélye. Ám miközben kollégája a vírusoktól retteg, a The Last of Us epidemiológusa, Dr. Neuman, a gombák okozta veszélyekre hívja fel a figyelmet. Szerinte a gombák nem ölni akarnak, viszont módosítják az elménket. A doki által felvázolt kép pedig valóban rémisztő: „Van egy rovarokat támadó gomba. Bejut a hangyába például. Átmegy a hangya keringési rendszerén, egészen az agyáig, elárasztja hallucinogénekkel, és rákényszeríti az akaratát. A gomba irányítani kezd: utasítja, hova menjen és mit tegyen, mint egy bábjátékos a marionett bábut.”

– mondja el Dr. Neuman a The Last of Us első epizódjának elején

„Életben tartja a bábját, megakadályozva a lebomlását. És ugyan a gombák nem élik túl, ha a gazdatest belső hőmérséklete meghaladja a 34 Celsius-fokot, és még nincs is okuk rá, hogy fejlesszék a hőmérséklet-tűrésüket, de mi van, ha ez megváltozik? Mi van, ha a világ lesz egy kicsit melegebb? Nos, az már ok a fejlődésre. Egyetlen génmutáció és egy tömlősgomba, candida, anyarozs, Cordyceps, aspergillus: bármelyikük képes lehet beleásni magát az agyunkba, és átvenni az irányítást nemcsak milliók, milliárdok felett is. Milliárdnyi mérgezett elméjű báb, tartósan egyetlen közös célra állítva: minden egyes élő embernek átadni a fertőzést.” Mi pedig veszítünk – ezzel a nem túl vidám kezdéssel indult 2 éve az HBO, avagy a Max sikerszériája.

The Last of Us

De mi is ez a The Last of Us? Neil Druckmann játéka 2013-ban jelent meg, kizárólag PS3-ra, a Sony exkluzívjaként pedig instant klasszikussá vált. Története a gombafertőzés és az apokalipszis legelején kezdődik, mikor Joel Miller (Pedro Pascal) szörnyű módon elveszíti lányát, Sarah-t. Azután évtizedek telnek el, a férfi szinte androidként végzi munkáját a létrehozott erődvárosok egyikének közösségében, mikor az elnyomó militáns erőkkel szemben álló Tűzbogarak megkérik rá, hogy egy árva kislányt vigyen el egy laborba, mivel ellenálló a fertőzéssel szemben, így véréből kinyerhető az ellenszer. Joel és Ellie halálos utazása így veszi kezdetét.

Képernyőről a képernyőre adaptálva

Biztos akad, aki azt gondolja, hogy a videójáték és a sorozat, mint formátum, kifejezetten hasonló, pedig nincs így. A videójátékot a megszabott irányvonal ellenére te irányítod, aktív részévé válsz, míg egy sorozatot nézve külső szemlélő maradsz. Éppen ezért nem egyértelműen jó ötlet egy, a túlélésre összpontosító történetet TV-re ültetni, hiszen míg a játékban magad harcolsz és küzdesz minden pillanatban az életben maradásért, a TV-képernyőn ebbe semmi beleszólásod nincs. Mégis, minden hibája ellenére a The Last of Us 9 epizódos első évada kimondottan nagy siker lett. És már itt is az április 14-én induló második évad, amelynek megnézhettük első, 1 órás részét.

A bosszú és harag szimfóniája

A The Last of Us első része Joel és Ellie egymásra találásáról, az apai és a leány karakterek kapcsolatáról szólt. Hogy vesztettek el mindent, majd kényszerűségből hogyan ragadnak egymás mellett, ezzel újra felelősséget vállalva és felelevenítve a szeretetet. Joel rengeteget változik, méghozzá előnyére, majd amikor a szükség és Ellie érdeke újra úgy hozza, ismét elmerül a lelke legnagyobb mocskában. Ami nem menti fel tettei alól, de máris jobban értjük azokat. Ráadásul mindez valahol a katarzist és a lezárást szolgálja.

Kevés értelmetlenebb folytatást ismerek – becsülettel végigjátszottam, mikor 2020-ban teszteltem, de számos eleme irritált. Leszbikus szál, totális gyűlölet-propaganda, miközben az alkotók Abby képében behoztak egy olyan új karaktert, akiben semmi nőiesség nincs, az első másfél órában a feje tetejére állítja a világod egy olyan tettel, amire nincs mentség, majd még Ellie-vel is szembe fordítják, akiből nem mellesleg egy idegbeteg fúriát csinálnak. Innentől az egész játék feleslegessé és értelmetlenné vált, legalábbis számomra. Éppen ezért a szerintem átlagosan közepes-jó első évad után az ebből a játékból készült második évadot sem vártam.

Már csak azért sem, mert a már felsorolt problémákon felül a The Last of Us-sorozat a Joel és Ellie közötti szálon felül semmi újat nem tudott felmutatni. Videójátékként ez működött, de egy olyan médiumnál, ahol a The Walking Dead ennél sokkal mélyebbre ment, de még A kór (The Strain) is élvezetesebbnek bizonyult, a gombafertőzött zombiszerű mutánsok már csak másodhegedűs szerepében játszhatták el az apokaliptikus hattyúdalt.

Ilyen a The Last of Us – a 2. évad

Legalábbis az első, 1 órás epizód, amelyet a Max Magyarország jóvoltából moziban, eredeti hanggal, feliratosan nézhettem meg. És őszintén élveztem. Nagy változások mondjuk, nem történtek, így Ellie-t például még mindig Bella Ramsey alakítja, de már őt is (majdnem) megszoktam, az alkotók ráadásul mintha jóvátételként a játékban abszolút nőietlen Abby egészen lányos színésznőre bízták (Kaitlyn Dever – Nincs, aki megmentsen).

A sztori mindenesetre követi a 2020-as, második játék eseményeit, így Joel és Ellie már egy kis oázisban éldegél az elbomló világról tudomást sem véve, a hegyek között, egyfajta új civilizációban. Más kérdés, hogy Joel közelmúltjának károsultjai revansot akarnak venni, így felbukkannak a környéken. A heves vérmérsékletű Ellie is sokakat magára haragít, de nem Dinát, a kedves lányt, akivel úgy tűnik, több is alakul a barátságnál – a rossz hír viszont, hogy a lányok a falakon túl egy olyan fertőzöttbe botlanak, aki mintha vadászna, taktikázna és gondolkodna, ami merőben új a gombafertőzött egyedeknél.

Sok minden az első epizódból nem derül ki, ez csak egy felvezetés ahhoz a haraggal és erőszakkal teli pokoljáráshoz, amely felé a sorozat a játék ismeretében tart. Hogy pontosan mi történik, jönnek-e üresjáratok vagy lesz-e az első évad harmadik epizódjához hasonlóan direkt polgárpukkasztó epizód, az szintén a jövő zenéje. Leszbikus szálat viszont már az első részben is kapunk, erre mindenki készüljön fel.

Lesz-e megváltás

Nem mellesleg, így húsvét felé közeledve nem bánnám, ha egy merész lépéssel most jó irányba fordítanák a történetet, ezúttal nem szolgai módon másolva a játékot, amivel kimaradhatnánk nem kevés embertelenségből. Mert a The Last of Us Part II ahhoz a kliséhez tér vissza, a medve-analógia módjára, hogy bár veszélyesek, de talán nem a fertőzöttek a legrosszabbak, hanem mi magunk, az emberek, ezzel leértékelve önmagunkat, miközben az egót elűzve, tiszta valójában pont az ellenkezőjét kellene hirdetnünk. Hiszen mind értékesek vagyunk. Remélem, a The Last of Us második évada is tartalmaz értéket.

Nyitókép: Max