Szónokok, poloskák, ígéretek

„Magyar Péter fellépésével részletesen most nem szeretnék foglalkozni, hiszen mondandója továbbra is megalapozatlan ígéretekre épül, viszont egy ellenzéki vezetőtől más az ilyennek a súlya, mint egy miniszterelnök esetében. Elindult a személyijövedelemadó-csökkentési verseny, ő már 9 százalékos kulcsot ígér, mellé élelmiszeráfa-csökkentést. Természetesen az adóbevételek ilyen megvágása esetén fenntarthatatlan az állam működése, és erre nem válasz, hogy majd a visszavett vagyonokból finanszírozzuk az oktatást, egészségügyet stb. Az »elszámoltatás« hangsúlyozása szintén hiba: eddig sem vált be, ezután sem fog. Elég lenne csak a törvények betartását komolyan venni… De minden kritika mellett megállapítható, hogy a szónok fejlődik retorikailag, egyre jobban szervezettek a megjelenések, jó ötlet az aláírásgyűjtés, hiszen komoly adatbázist lehet így kiépíteni, és úgy tűnik a külsőségek használatából is, hogy most már a Fidesz-szavazókat kezdi célba venni.

A miniszterelnök, akinek viszont a szavai közvetlenül befolyásolják az életünket, beszédében értelmezte a maga szabadságfelfogását, azonban inkább a szónoklat fenyegető jellege maradt meg a hallgatóságban. Arra a hagyományra igyekezett építeni, amely a külső elnyomással szemben a »birodalmakkal« kapcsolatos kurucos ellenállás történelmi tradícióit hívja életre. Szerinte a kormánya által irányított Magyarország a jövő, a jelenlegi Európa pedig a múlt. De Európából nem kifelé kell mennünk, hanem befelé, tehát a mi képünkre szükséges azt formálni. Patrióta nemzetgazdaságot építünk, a világon egyedülálló adócsökkentéssel, családi központú gazdasággal. Most is szabadságharcot vívunk egy birodalom – Brüsszel – ellen, amelynek feneketlen a bendője és gyarmatosító a hajlama. Ráadásul itt vannak köztünk a labancok, az árulók, a Soros-ügynökök, a Weber-fiókák, a poloskák, akiket külföldről pénzelnek, de jön a »tavaszi nagytakarítás« (1990-es MDF-jelszó), ami majd elsöpri őket.

Rosszul hangzik az árulózás ezen a tájékon. Nekünk itt, Közép-Európában tragikus tapasztalataink vannak azzal kapcsolatban, amikor előjönnek a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, a nép ellenségei, a nemzetközi összeesküvés résztvevői, az imperialisták bérencei, az árdrágítók, a feketézők, a CIA ügynökei és most a poloskák. Ezeket már hallottuk, átéltük, és harcoltunk érte, hogy soha ne térjen vissza ez a világ. Szerintem hiba ezt a retorikát elővenni.

Persze politikailag világos a helyzet: a kormányfő nem akarja kiengedni a kezéből a kezdeményezést, amit már egy-két hónapja átvett Magyar Pétertől. Ez egy fontos szempont a közéleti küzdelmekben, és sajnos a modern kor kommunikációja, a hagyományos sajtó eltűnése felerősíti azt az elvárást, hogy a mindig éhes közönséget folyamatosan etetni kell valamilyen borzongató szenzációval. De tudomásul véve a változó elvárásokat, mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon szabad-e feláldoznunk a tartós értékeinket a rövid távú sikereink elérése érdekében? Mit is jelent az a szabadság, amelyért küzdöttek elődeink, és amit mi vívtunk ki magunknak 1988–90 között a rendszerváltással?”

Nyitókép: Stringer/Anadolu/Anadolu via AFP