Ha most úgy állítanánk élére a kérdést, hogy vagy okostelefon, vagy könyv, akkor hamis dilemmát kreálnánk. Mindkettőre szükségünk van, vagy legalábbis remélem én.
(Nyitókép forrása: Pixabay)
Bár rettentően idegesít, hogy mindennek mértékévé az ökológiai lábnyom vált, azért egy gondolatfutam erejéig engedek a csábításnak, és
összevetem a két leginkább használt tárgyamat: az okostelefont és a könyvet.
Az összevetést indokolhatja, hogy gyakorlatilag mindkettő ugyanazt a funkciót szolgálja: információhordozó és tartalmas időtöltést biztosít számomra.
Az okostelefonok gyártása jelentős környezeti terheléssel jár. A folyamat ritka földfémek és egyéb nyersanyagok bányászatával kezdődik, ami gyakran súlyos környezeti károkat okoz. A gyártás maga rendkívül energiaigényes, és gyakran olyan országokban történik, ahol az energiamix még mindig nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokon alapul.
Az elkészült termékek globális szállítása további terhelést jelent.
Az okostelefonok rövid élettartama szintén problémás. A legtöbb készüléket 2-3 évig használják, mielőtt lecserélnék, ami folyamatos keresletet generál új eszközök iránt. Az elhasznált telefonok elektronikus hulladékká válnak, amelynek kezelése és újrahasznosítása komoly kihívást jelent.
Egy vagy két telefonunk van, de jóval több könyvünk, ezért ne is a könyvet vegyük összehasonlítási alapul, hanem egyenesen a könyvtárakat.
A könyvtárak ökológiai lábnyoma első ránézésre nagyobbnak tűnik.
A könyvek előállítása energiát, papírt, nyomtatást és kötészeti munkát igényel, az épületek pedig ugyancsak energiát fogyasztanak a világításhoz, fűtéshez és hűtéshez. Azonban ezeket a „költségeket” sok felhasználó között kell elosztani.
A könyvtárak egyik fő előnye a hosszú élettartam. Egy jól karbantartott könyv akár évtizedekig, sőt évszázadokig is használható, és ez idő alatt számtalan olvasó forgathatja.
Az épületek, bár fenntartásuk energiaigényes, szintén hosszú távon szolgálják a közösséget.
Fontos lehet még idevenni a könyvtárak társadalmi szerepét is. Amellett, hogy tudást közvetítenek, közösségi térként is funkcionálnak, ami közvetett módon hozzájárulhat a környezettudatosság növeléséhez és a fogyasztói társadalom negatív hatásainak enyhítéséhez.
Szóval, bár pontos számszerűsítés nélkül ez kockázatos állítás, valószínűsíthető, hogy
egy db. okostelefon ökológiai lábnyoma arányaiban nagyobb lehet, mint egy sokezer kötetes könyvtáré.
Ha most úgy állítanánk élére a kérdést, hogy vagy okostelefon, vagy könyv, akkor hamis dilemmát kreálnánk. Mindkettőre szükségünk van, vagy legalábbis remélem én. De ha ökologikusan gondolkodunk, akkor a fentebbi példán megmutatott dilemma nemcsak az okostelefonok és könyvtárak esetében, hanem életünk számos más területén is releváns:
hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt technológiai fejlődésünk és az élhető jövő között?
És ez stratégiai kérdés. Mert nincs másik Föld.
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Ma már nem a tank a módi — ha nagyon ugrálsz, akkor szabotázzsal tesznek tönkre. Ha érvelni merészelsz a saját érdekedben, akkor a „jogállamisági bunkósbottal” csapnak le.
Elképesztő...
Rég kaptunk ilyen dicséretet.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon egyre több lehetőséget kínál. A Mohu hulladékudvarokban ingyenesen adhatjuk le a hulladékot, ezzel segítve a körforgásos gazdaságot.
Az egyik legfőbb szabály gyengíti a szervezők kommunikációs stratégiáját.
”Véletlenül” kihagyták a lényeget.
És nem lapítanak, mint khm.. nyúl a fűben? Igaz?
