Zenész család sarja, édesapja Balázs Elemér dzsesszdobos és zeneszerző, nagybátyja klasszikus zenész, nagyapja cigányzenész, a családjában pedig rockzenész is akad. Mint vallja,
zenéihez mindenkitől igyekszik ihletet meríteni, Mozarttól Jimi Hendrixig.
Szerinte azokra az emberekre lehet igazán felnézni, akik nem félnek önmaguk lenni. „Szerintem ez a legfontosabb. Hogyha önazonos az ember, ha felkapják, ha nem, értékes az élete és tud hatással lenni. Az a hitvallásom, ha már egy emberre hatással tudok lenni, akkor nekem már beteljesedett a sorsom.”
Hiába jött zenészcsaládból, szülei nem erőltették rá a zenét, „én magamtól zenéltem mindig is”. A családi történetek szerint 2 éves koráig dobolt, aztán 3 évesen már odaült a zongorához „pötyögni valamit”, majd annyira megszerette a hangszert, hogy nem is akart onnantól focizni menni. A nagy válaszút 10-11 éves korában jött el, amikor édesapja, Balázs Elemér feltette neki a nagy kérdést: tényleg a zenével akar-e foglalkozni, mert ha igen, maximálisan ezt kell csinálnia. „Akkor határoztam el, hogy ez szeretném csinálni, ez az, amiben ki tudok teljesedni.”
A klasszikus és az avantgárd keveredése