A baloldal, úgy általában, 2024-re nagyjából elfogyott. Bukásról beszélhetünk.
Nyitókép: MTI/Kollányi Péter
„Aztán, amikor, nagyjából este fél 9 után elkezdtek érkezni az eredmények, már tisztult a kép. Az látszott, hogy a Fidesz kampánya és mozgósítása lényegesen jobban sikerült, vagyis a háborús veszedelem emlegetése és az ellenzék háborúpártivá lefokozása mindenképpen hatott: nem nagyon sikerült a fideszes fellegvárakat elhódítani, sőt volt ellenzéki városok és budapesti kerületek látszottak elúszni. Sima győzelmet aratott a debreceni polgármester, azaz az akkugyárak megjelenése és vélhető környezetszennyezése, de még a tömérdek vendégmunkás érkezése sem érintette meg a választókat. Ugyanakkor nem sikerült megvédeni az ellenzéknek Miskolcot vagy Salgótarjánt. És akkor még semmit nem tudtunk az EP-listák állásáról.
Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert ez az összevont választás nem hozta meg az ellenzék áttörését. Sőt, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy inkább a bukásról beszélhetünk. Nyilván a részletesebb, finomabb elemzés az elkövetkezendő napok feladata lesz, azt azonban már most biztosra vehetjük, hogy ha az ellenzék pártjai megint hosszan elnyúló gyászmunkára pazarolják idejüket, és nem látnak hozzá azonnal a 2026-os országgyűlési választások tervezéséhez, akkor végképp eltűnhetnek a politikai térképről. Pláne azok után, hogy markáns jeleket mutat a Tisza Párt, amely az önkormányzati választásokon csak zavaró repüléseket mutatott be, de ez is elég volt ahhoz, hogy a főváros esetében, főként Szentkirályi Alexandra visszalépése után, felborítsa az elemzői várakozásokat, és szinte kihagyhatatlan helyzetbe hozta Vitézy Dávidot.
Június 9-e tanulsága, függetlenül a megőrzött pozícióktól – Márki-Zay, Tóth József, Soproni Tamás, Örsi Gergely – mindenképpen az, hogy a baloldal, úgy általában, 2024-re nagyjából elfogyott, s noha egy-egy szigetet megőrzött, ténylegesen magyar baloldalként nincs jelen a hazai politikai életben. Megosztottsága, töredezettsége tovább nőtt, amit csak fokozni látszik, hogy Tordai Bence, az ellenzék egyik emblematikus arca az urnazárás pillanatában hátat fordított pártjának (Párbeszéd), mégpedig a 2026-os, DK-val kötött együttműködés okán.
Az elmúlt években sok ellenzéki bukást láttunk már. Igazi tanulságot szinte egyet sem.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Az időközi választások nem hazudnak!
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Kapcsolódó cikkek a Választás 2024 aktában.
A leginkább csak egyetlen politikusra épített formációkra szinte senki nem volt kíváncsi június 9-én, de egyelőre egyikük sem adta fel.
Brutálisan megerősödött az Európai Parlamentben az ex-kisantant, emellett is vannak hatalmas vesztesek és óriási nyertesek is. Kiszámoltuk, mutatjuk!
A bizottsági helyek kiosztásánál is kiderült: semmibe veszik a konzervatív szavazókat. Megint. Kiszámoltuk, megmutatjuk – vajon hány jobboldali szavazó kell ahhoz, hogy ugyanannyit „érjen” a szava, mint egy balos voksolónak?
