Magyarországon biztosított a filmkészítés, illetve általában a művészet szabadsága.”
A producert mi is megkerestük azzal a kérdéssel, hogy mit gondol az ítéletről, várta-e, hogy az első fokon hozott döntést követően a bíróságnál ilyen irányba megy az ügy, amire a válasza az volt, hogy „biztos voltam benne”, majd azzal folytatta, hogy „az elsőfokú bíróság felvezetése és a hozzáállása az első pillanattól egy eldöntött ítélet volt.” Szerinte „az elsőfokú bíró akkor eldöntötte, hogy mit fog tenni, mikor még nem találkozott velünk, és nem igazán érdekelte, hogy mit mondunk”. Hozzáteszi: „el is engedtük az ügyvédekkel. Bíztam benne, hogy másodfokon, ha tovább megyünk, nyerünk”.
A kérdésre, hogy mit tett volna, ha a másodfokú ítélet is hasonló eredménnyel zárul, mint az első, Kálomista azt válaszolta: „ugyanúgy tovább mentem volna, mint a Hann úr” – hozzátette azonban:
nyilvánvaló, hogy ennek az ügynek a végére kell járni”.
Ezt azzal magyarázta: „az én tudomásom szerint ez egy precedensértékű per, tehát sokszor fogják emlegetni”. Szerinte: „tisztázni kell különböző kérdéseket, az egész művészet szempontjából, hogy játszhat-e cenzort valaki” – és így folytatta: „ha játszhat, akkor milyen körülmények között játszhat, meddig terjed a tűrőképesség… tehát egy csomó minden tisztázásra várt ebben az ügyben”.