Háború, migránsok, gender – Nagy Ervin lassan ezekről is énekelhetne nekünk valami szépet

(Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner)

A publicisztika egyik fontos ismérve, hogy a szerző igyekszik ráérezni a fontos, aktuális, érdekes témákra. A Partizánban elhangzott interjú után a rovatvezető megkérdezte, nem írnék-e a „Magyar Péter-jelenségről”, de mondtam, hogy szerintem nem ér meg egy bővített mondatot, két nap múlva az egészre senki sem fog emlékezni, egyébként is írtak már róla mások bőven eleget.

Azzal szoktam magamat áltatni, hogy a politikát figyelve ritkán okoz számomra döbbenetet valamilyen esemény, és tulajdonképpen a Szovjetunió összeomlásán és a Jobbik száznyolcvan fokos fordulatán (na jó, még talán a Leicester City angol bajnoki címén) kívül általában nem kellett meglepődnöm.

Magyar Péter tündöklése azonban még mindig kicsit a szürreális kategóriába tartozik, miközben a Szovjetunió bukására és a Jobbik pálfordulására azért vannak elméleteim és magyarázataim.

Rejtélyes hősünk csaknem a teljes ismeretlenségből robbant be a köztudatba.

őket is azért, mert saját jogon is közszereplővé váltak. Jellemző, hogy az ominózus 2020-as Képmás-interjút már a megjelenésekor elolvastam, mivel akkoriban magam is írtam a magazinba, de az igazságügyi miniszter párja olyannyira nem hagyott bennem mély nyomot, hogy elfelejtettem még a nevét is.

Az átlagember persze akár tudhatott is a létezéséről, már csak a bulvárhíreknek köszönhetően is, amelyek beszámoltak a válásukról, de volt a dologban valami roppant életidegen.

emlékszem olyan összejövetelre, ahol a nyolcvanas idős úrtól a gimnazista fiúig konszenzus született a miniszter asszony vitathatatlan vonzerejéről. Úgy képzeltük, a férje reggelente hálaimát rebeg a kapcsolatukért, és külön azért, hogy nem Vadai Ágnes vagy Szabó Tímea mellett kell felébrednie.

Ehhez képest sokkolt a felismerés, milyen volt valójában a házasságuk, ám ha ennek nem volnának kihatásai korunk közéletére, el is intézhetnénk azzal, hogy Marilyn Monroe is boldogtalan volt a szerelemben, Audrey Hepburnt pedig megcsalta a férje. (Külön izgalmas kérdés, vajon kivel csalják meg Audrey Hepburnt?)

akiről azt képzelnénk, hogy az ellenzékieknek eleve gyanús és ellenszenves mint az Orbán-kormány farvizén evickélő fideszes hátterű NER-lovag, a kormánypártiak pedig szimplán tenyérbemászó árulónak tartják. Ehelyett tízezreket mozgat meg, ami vitathatatlan tény, és lássuk be, ez nagyon keveseknek sikerült az elmúlt évtizedekben;

Kétségtelenül van egy jelentős, elégedetlen tömeg, akiket a hiteltelen ellenzéki pártok nem bírnak megszólítani. Az legalább örvendetes, hogy még a legvadabb O1G-zők is tisztes távolból és csak bottal piszkálják meg a dollárköldökzsinóron lógó, magában életképtelen, idegen gondolatok és érdekek szószólóiként fellépő középszerű vagy még gyatrább társaságot, amelynek a bázisa nagyon behatárolt:

Magyar Péterre viszont sokan rácuppantak, mert belefáradva a tizennégy éve változatlan színű kormányzásba, most éppen benne ismerik fel a várt messiást. Meggyőződésem, hogy Magyar erre alkalmatlan, de ha elég sokan próbálkoznak, előbb-utóbb előkerülhet egy tehetséges alak. (Szerintem ha Vona Gábor nem olyan türelmetlen, és nem fordít hátat egy kapkodó néppártosodással az elveinek és a bázisának, mostanra az akkor húsz százalékos mozgalma reális kihívóvá hízhatott volna.)

Ha valaki átaludta az elmúlt heteket, némi megütközéssel olvashatja az index.hu-n az ismert elemző véleményét: „Karácsony Gergely óvatos, mert jól tudja, az önkormányzati választáson Magyar Péter szavazóira is szüksége lehet”;

Két hónapja azt se tudtuk, hogy létezik, ma meg már számolunk a szavazóival? És mit tett közben? Lejátszott egy felvételt, amit a feleségéről rögzített titokban? Ez a csodafegyver?

Ezentúl minden bántalmazó előtt megnyílik az út a politika csúcsaira, illetve ha valaki akarja vinni valamire, elkezdheti verni a feleségét?

Mindenesetre a hatalomtechnikai kérdéseken egyelőre még nem tudtunk túllépni. Azt már számolgatjuk, kitől vesz el ez százalékokat (olvastam olyan előrejelzést, hogy Magyar Péter miatt esetleg a Momentum nem is küldhet képviselőt az EP-be; ha ez igaz, azt mondom: Hajrá, Peti!), kivel köthet koalíciót, egyáltalán lesz-e pártja, lesznek-e káderei, mert egy ország kormányzásához (hacsak nem egy jól megalapozott felvilágosult abszolutizmust képzelünk magunk elé) kellenek országgyűlési- és önkormányzati képviselők, a gazdasági és kulturális szféra alakjai, pénzügyi szakértők, a külügyben jártasak.

És igazából van az a bizonyos három téma, amit Orbán Viktor rendszeresen emleget (persze lehet bírálni a miniszterelnököt, de tény, hogy elég jó a problémaérzéke, és általában rímel a magyar társadaloméra): háború, gender, migránsok.

Azért ezekről is kéne énekelnie Nagy Ervinnek egy nótát.