Orbán Viktor: Háború vagy béke?
Magyarország csak a békével járhat jól. Nem kérünk a háborúból – hangoztatta a miniszterelnök a több tízezres tömeg előtt a Nemzeti Múzeumnál.
Ez az egész inkább a kameráknak szólt, nem értem mi másért jöttek volna.
Nyitókép: Pócza István Facebook-oldala
„Kezdem a végéről, hogy mi is lehetett a cél: Számomra elég világos volt, hogy nem a véleményük kifejezése, hanem a szándékos provokálás. Ez az akció nem a miniszterelnöknek vagy az őt hallgatni érkező tömegnek szólt, hanem a médiának, hogy egy klasszikussal élve (elnézést!) készüljön pár k..va erős kép. Amennyire látom, ez sem jött össze. De jópár cikk azért született a témában.
A sztori – ahogy és ahonnan én láttam:
A hivatalos állami ünnepségre valamivel a kezdés előtt érkeztem. Éppen mellém, illetve mögém állt be egy kisebb, láthatóan összetartó csoport. Teljesen jól el-, és megfértünk egymás mellett egészen az ünnepi műsor kezdetéig, amikor hirtelen táblákat és barkács tükröket kaptak elő. Elég rossz volt az időzítés, mert így úgy tűnt, mintha a táncosok, énekesek ellen lennének.
Egyébként még ekkor sem vettem volna észre, hogy mi történik mellettem, ha az akció kezdetekor egy mellettem álló kamerás el nem kezd helyezkedni és lökdösődni, hogy helyet csináljon magának.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyarország csak a békével járhat jól. Nem kérünk a háborúból – hangoztatta a miniszterelnök a több tízezres tömeg előtt a Nemzeti Múzeumnál.
Ami feltűnt: professzionális kamera, komoly mozgáskiegyenlítő kézi állvánnyal. Mivel láttam már egy-két videós felszerelést, feltűnt, hogy profi a cucc. Pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált: az operatőr nem véletlenül sodródott oda, a provokáció hatásait érkezett megörökíteni. Azért kezdett helyet csinálni magának, mert arra számított, hogy erőszakos jelenetek következnek. Nem következtek. Néhány jelezték, hogy vegyék le a táblákat, mert látni akarnak, meg ne dumáljanak a műsor közben, mert hallgatni akarják a művészeket.
Kis kitérő: tükröket nem értettem; lehet, hogy el akarták vakítani vele a miniszterelnököt vagy elterelni figyelmét, de ehhez talán nem a kivetítő elé kellett volna állni, ahonnan nem látni rá színpadra, ez ugyanis a tudomány jelen állása szerint visszafelé is igaz, őket sem látni onnan. Persze lehet, hogy valami meta üzenete volt, ami nekem valamiért nem jött át.
A tüntetők a miniszterelnöki beszéd egy-egy gondolatát is hangosan kommentálták, de látható volt, hogy alapvetően nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nekem néha úgy tűnt, sok mindennel bizony ők is egyet kellett, hogy értsenek. A körülöttük állók is csak oda-odaszóltak, komoly feszültség az egész műsor alatt nem volt. Én egy ponton pár méterrel arrébb mentem, mert nem őket hallgatni jöttem.
A végén, kifelé menet hallottam kisebb kiabálást, de számomra inkább úgy tűnt, az egy másik, hevesebb vérmérsékletű csapat volt, akik kifejezetten provokálták az ünnepi műsor végén távozókat, a tömeggel szemben állva akadályozták a haladást és láthatóan provokatívan viselkedtek, beszólogattak a távozóknak.
Azt gondolom, ez az egész inkább a kameráknak szólt, nem értem mi másért jöttek volna. A legjobban talán egy idősebb úr foglalta össze a helyzetet: menjenek inkább a saját gyűlésükre, ne ide.”
Ezt is ajánljuk a témában
„Sokan vagyunk, akiknek Magyarország az első!” – olvasható a bejegyzésben.