Az ítéletet bírálni nem kell félnetek jó lesz...

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Ezt a klasszikus, a Bánk bánból is közismert mondatot gyakran előveszik a nyelvtantanárok, amikor azt próbálják elmagyarázni a hitetlenkedő nebulóknak, hogy miért is fontos a vesszők pontos, helyes használata. A történet szerint az éppen háborúzó II. András király feleségét megölni szándékozó összeesküvők kikérték az esztergomi érsek véleményét. János azonban nem mert egyértelműen állást foglalni a véres ötletről, ezért írta ezt a felettébb kétértelmű szöveget. A vesszők elhelyezésétől függ ugyanis, miként lehet értelmezni a szöveget: akár úgy is, hogy támogatja a gyilkosságot, de úgy is, hogy ellenzi.

Ennél most érdekesebb maga az alapprobléma, a vesszőhasználat jelentősége, hiszen, mint kiderült, mai magyar bírósági ítéletet is eldönthet. 

Sajnos, teszem hozzá.

Történt, hogy a fővárosi kormányhivatal 12 millió forintra megbüntette a Líra-könyvesbolthálózat fenntartóját, mert egy homoszexualitást tartalmazó könyvet (Heartstopper – Fülig beléd zúgtam /Szívdobbanás/) a gyermekeknek szóló kiadványok közé tett ki a boltokban, ráadásul be sem csomagolta, ahogy az a jogszabályban elő van írva. 

A Líra ugyanis nem hagyta annyiban a dolgot, bírósághoz fordult, a magyar nyelv rejtelmeit jól ismerői kollégái, jogászai ugyanis azt állítják, egyáltalán nem sértették meg a kormányrendeletet. Az ugyanis a következőt írja elő: „Születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Ez pedig azt jelenti – ehhez pedig nem kell Grétsy Lászlónak lenni, hogy itt is megemlékezzünk a nemrégiben elhunyt tudósról –, hogy ha az ilyen könyvet elkülönítik, akkor azt be kell csomagolni. Ha viszont a kiadvány ott van a többiek között, nem tették őket külön, akkor nem kell befóliázni őket, s a Líra pontosan így járt el. 

A hvg beszámolója szerint a Fővárosi Törvényszék azzal indokolta a döntését, hogy „a vessző az vessző. A magyar nyelv szabályai legalább olyan köztudottak, mint maguk a társadalom jogviszonyait szabályozó jogszabályok. Nem volt a bíróságnak kétsége, hogy mit jelent a mondat, alternatív értelmezés nem merült fel”.

Csakhogy teljesen nyilvánvaló, a jogalkotónak nem az volt a szándéka a rendelet megalkotásával, hogy megengedje, hogy ne fóliázzák be azokat a könyveket, amelyek nincsenek elkülönítve. Épp ellenkezőleg, két feltételt akart előírni, az elkülönítést és a zárt csomagolást, de valóban elfelejtette kitenni a vesszőt az „elkülönítve” és a „csak” szó közé. 

valóban a törvényeknek megfelelően hozta-e meg az ítéletét. Tudniillik – anélkül, hogy jogelméleti fejtegetésbe kezdenénk, amelynek könyvtárnyi irodalma van – az egyetemen azt már elég hamar beleverik a hallgatók fejébe, hogy a jogszabályokat nem csupán nyelvtani, hanem ezenkívül logikai, történeti, rendszertani, teleológiai (cél szerinti) szempontból is kell értelmezni; de vannak tudósok, akik szerint továbbiakat is figyelembe kell venni. 

Aki itt él ma Magyarországon és minimálisan is nyomon követi a közélet eseményeit – ez pedig elvárható egy bírótól –, pontosan tudja, hogy a jogalkotó, jelen esetben a kormány, miként vélekedik az adott kérdésről, mi a véleménye a „homoszexualitást megjelenítő, népszerűsítő” könyvekről, milyen egyéb jogszabályok születtek az ehhez hasonló területeken. Tehát ha helyesen hajtotta végre a 

De ha a bíró hiányzott a jogi egyetemnek arról az órájáról, amikor a jogértelmezést tanították, azt biztos tudja, hogy a jogszabályoknak, így ennek a rendeletnek is van indoklása, amelyet „illik” figyelembe vennie, amikor meghozza az ítéletét. Ez pedig a következőt tartalmazza „... gyermekeknek szóló és őket megcélzó, születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék kirakatban közszemlére nem tehető, a többi terméktől elkülönítve forgalmazható”.

Ha ebből a meglehetősen egyértelmű szövegből nem jött rá a bíró, milyen szabályozást akart bevezetni a kormány, az több mint kínos, ha viszont világos volt neki, de figyelmen kívül hagyta, az elég nagy baj. S hivatkozhatunk még az Alaptörvényre is, ezt sem árt időnként tanulmányozni, hiszen az még komolyabb útmutatót jelent. 

A 28. cikk azt mondja, 

A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”.

A bíró felsőbbrendűséggel vegyes cinizmusa azért is meglehetősen visszás, mert ügyvédek, ügyészek, de egyszerű állampolgárok órákon át mesélhetnének abszurd, elfogadhatatlan ítéletekről, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy hibás, törvénytelen döntések születtek. Hiszen nem csak a móri tömeggyilkosság ügyében történt nagyon durva justizmord.

Én csupán két, igazán lényegtelen, de könnyen átlátható személyes ügyet hoznék fel példaként, amitől messze nem dőlt össze a világ, de azért rávilágít arra, hogy 

Jó régen egy ízben közlekedési szabálysértés miatt ötezer forintra megbüntetett a rendőrség, de ezt vitattam és a bírósághoz fordultam. Hosszasan indokoltam, hogy miért nem követtem el semmit és kértem, hogy helyezzék hatályon kívül a határozatot. A bíróság úgy döntött, értékeli a „beismerő vallomásomat” és figyelembe veszi azt, hogy rossz anyagi körülmények között élek, ezért a pénzbírság helyett csak figyelmeztetett. Gyanítom, hogy el sem olvasták a beadványomat, csak írták a sablonválaszt.

Másik alkalommal személyiségi jogi perben nyertem felperesként, miután valaki a Facebookon poénkodott velem, és ezt rossz néven vettem. Ez a győzelem felettébb örömteli fejlemény volt, 

Eszerint azért ítélték meg nekem a néhány százezer forintos nem vagyoni kárt – akkor még megvolt ez a jogintézmény –, mert ezek a közösségi médiás bejegyzések a színészi pályámat negatívan befolyásolták, nem tudtam kellően a munkámra koncentrálni a forgatás során. De miután nem vagyok színész, sohasem forgattam, az történhetett, hogy egy hasonló sztoriban, egy színművész ellen elkövetett jogsértés ügyében hozott ítélet indoklását „control c, control v-zték” be az enyémbe.

S még valami, a cikk megírásánál nagyon ügyeltem a vesszők helyes használatára – talán nem hibáztam –, annak pedig semmi jelentősége, hogy mi a saját véleményem a kormányrendeletről. 

Nyitókép: A Líra könyvesbolt a Múzeum körúton. MTVA/Bizományosi: Róka László