Fenyvesi Zoltán megköszönte a szervezést, üdvözölte a barátait, ismerőseit. Mint mondta, tizennyolc évig volt ennek az irodának, a nemzeti radikalizmus irodájának a gazdája, de tizenkét esztendőig nem tette be ide a lábát. Felidézte, az ő idejében 150 fős volt a XI. kerületi MIÉP-tagság, azonban reméli azt is, hogy azt a szellemiséget, amiről e helyiség falai tanúskodnak, a fiatalok generációja tovább fogják vinni. „Az a lényeg, amit Csurka elindított.” Horváth Lajos röviden szólalt fel, azt mondta, az Istenhez, a hazához kell hűnek lenni. Szeretni kell embertársainkat, de el is kell mondani nekik, ha problémákat észlelünk. „Meg kell harcolni azért, amiért meg kell harcolni.”
Kovács Dávid nem készült beszéddel, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke őt egy osztálytalálkozóra hívta, fogalmazott. „Az motivált, hogy olyan emberekkel találkozhatok, akiknek sokat köszönhetek.”
Mint mondta, Novák Előd azt akarja kifejezni, hogy van kontinuitás a MIÉP, az egykori Jobbik és a Mi Hazánk között. Kovács szerint legitim gondolat ez, s ez nem csupán az itt jelen lévő személyek mutatják ezt, de a döntő, nemzetstratégiai kérdésekre adott válaszok is. Hangsúlyozta: nem a Jobbikot képviseli, a MIÉP miatt jött, aminek csak egy egyszerű tagja volt. Csurka Istvánról úgy fogalmazott az eszmetörténész, a politikus szellemi centrum volt. Abba a láncolatba tartozott, amihez Szabó Dezső és Németh László. De Csurka a népi mozgalom jobboldali irányát képviselte, fűzte hozzá.