„Lelkük rajta! Ezért érvelnek a lengyel példával – megjegyzem: téves a párhuzam –, de ezért kiabál szörnyen széles gesztusokkal együtt Cseh Katalin az uniós parlamentben, és követeli, hogy vegyék el a szavazati jogot, az uniós elnökséget, illetve a pénzügyi forrásokat Magyarországtól. Szóval most már nyíltan is kéri, hogy minden jogosan járó előnyt, lehetőséget és erőforrást tagadjanak meg a saját hazájától… Mert hiába ül a Renew Europe frakcióban a képviselő asszony, a mandátumát a magyar választópolgároktól kapta. Ez azért jelent valamiféle felelősséget, elvárást és kötelességet.
Ha viszont ilyen remekbe szabott gatyamunkát végeznek a Momentumban, akkor vélhetően nem lesznek ilyen gondjai, mert a nyártól – a választópolgárok döntése után – munkanélküli lesz.
Sem a kétségbeesés, sem pedig az egzisztenciális félelem nem menti fel Cseh Katalint az alól, hogy magyar létére ártani akar a magyaroknak, és tovább szítja a magyargyűlöletet Nyugaton. Ez eddig sem vált be, és ezután sem fog, ráadásul lassan persona non grata lesz ezáltal a saját hazájában. A saját hibájából.
Még Gyurcsányéknak is volt annyi eszük, hogy közvetlenül a júniusban esedékes választások előtt távol maradjanak a Magyarországot koholt vádakkal elitélő, hazánktól minden nekünk járó forrást megvonni szándékozó határozati javaslat szavazásától. Mert jól tudják, hogy ez egyrészről vesztett csata, hisz az utalások már elindultak, másrészről pedig most bölcsebb csendben maradni. Júniusban ugyanis nemcsak uniós, hanem helyhatósági választások is lesznek, így jogosan merül fel bennük az a félelem, hogy mit fog tudni válaszolni egy jelöltjük a saját településén annak a választópolgárnak, aki megkérdezi, hogy miért akarnak az EP-ben magyarként Magyarországnak ártani.”