„Az áldozatok megérdemlik, hogy az igazságot a felszínre hozzuk” – bemutatták A Nagy Füzet kísértetei című kötetet

A Scruton Belvárosban mutatták be Lepold Andrea A Nagy Füzet kísértetei – egy elhallgatott bántalmazássorozat című kötetét. A több mint 75 évvel ezelőtti, tizenhét kiskorú ellen elkövetett szexuális bántalmazás részleteiről, annak pszichológiai hátteréről, az érintettek megküzdéséről és a trauma feldolgozásáról Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója – aki a könyv előszavát is írta – beszélgetett a szerzővel.

***

Kristóf Ágota és Kristóf Attila neve ismerősen csenghet a krimik és a bűnügyi történetek kedvelőinek. Azonban arról már kevesebben tudnak, hogy a Kossuth-díjas írónő és az ismert újságíró, krimiíró gyermekkorát csikvándi és kőszegi bűncselekmények árnyékolták be. Édesapjukat, Kristóf Kálmánt, a környék köztiszteletben álló tanítóját 1948-ban perbe fogták. A vád kiskorú lányok ellen elkövetett szexuális abúzus. A gyermekek vallomásain kívül orvosi szakvélemények és a vádlott töredelmes beismerő vallomása is alátámasztották a bántalmazások tényét. Kristóf tizenhét áldozata közül nyolcat megerőszakolt. 

Az apát 7 év börtönre ítélték, majd harmadolással 5 év múlva szabadult. A korábban békés, polgári életet élő család, az anya a három gyermekével egyik napról a másikra egzisztenciálisan, gazdaságilag és – bár jól leplezték – pszichésen is összeomlott. 

a világháborút követő nehéz években.

A bemutató előtt Lepold Andrea pár percben arról beszélt az egybegyűlteknek, hogy mik voltak a főbb motivációi a kutatása során, milyen nehezítő tényezőkkel találkozott a gyűjtőmunka alatt, kik nyújtották számára a legtöbb segítséget, illetve arra is kitért, hogy milyen visszhangra számít a könyv megjelenése kapcsán.

Prezentációja elején leszögezte, hogy a témát több szempontból is fontosnak tartja. Ismertette, hogy jelen állás szerint tizenhét áldozatról tudni, akik mind 12 éven aluli kislányok voltak. Az elkövető Kristóf Kálmán, a világhírű író, Kristóf Ágota vagy ahogy a nemzetközi irodalmi berkekben ismerik, Agota Kristóf édesapja volt. 

„Az áldozatok traumájukat bizonyosan továbbadták több generációnak. 

Mivel mára a közvetlen érintettek mind elhunytak: Ágota 2011-ben, Attila 2015-ben, Jenő 2017-ben, már semmi akadálya nem lehet annak, hogy a Kristóf testvérek tragédiáját tényszerűen megismerjük. Az igazság kimondása és felszínen tartása alapfeltétel az egykori áldozatok és leszármazottaik gyógyulásának” – hangsúlyozta Lepold Andrea.

Az írónő arra is felhívta a figyelmet, hogy a bírósági iratanyagot leselejtezték és megsemmisítették 1980 körül, de a Vas vármegyei levéltár egyik zugából, a tankerületi dokumentumok közül nemrégiben előkerült a végzés másolata.

A szerző megjegyezte, hogy bár a korabeli újságcikkek nem számoltak be róla, de bizonyosan előkerülhetett a nyomozás során, hogy Kristóf Kálmán és családjának azért kellett annak idején Csikvánd községből elköltöznie, mert „a tanító háta mögött megindult a pletyka”. A gyanúsítgatások különösen felerősödtek, amikor látszólag minden előzmény nélkül felakasztotta magát a Kristóféknál dadus szerepet betöltő 14 éves Zámolyi Irén, kinek a sírja még ma is áll a községi temetőben. 

„Túllépni apánkon”

Ezután arról szólt, hogy mind Kristóf Ágota, mind öccse, Kristóf Attila műveiben nyomon követhető a családi trauma feldolgozására tett kísérletek sora. „Ágota azt nyilatkozta, első és leghíresebb regényében, A Nagy Füzetben a saját gyerekkoráról akart mesélni, arról, hogy mikor 1944-ben, a világháború utolsó évében a család Kőszegre költözött, mit éltek át fivérével, Jenővel. Kettejüket kilencéves ikerfiúkként jeleníti meg a regényben, akik testüket és lelküket tudatosan és terv szerint megkeményítik”. 

Mindezek mellett Ágota a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélést tényszerűen, érzelmek nélkül ábrázolja, mintha nem számítana bűncselekménynek. Sőt, mint ismert „A Nagy Füzet utolsó jelenetében, az egyik fiú a szándékosan halálba küldött apja holttestén átlépve menekül az országból. Ez ugyancsak többletjelentéssel bír: 

– fűzte hozzá a szerző.

„Ennek ellenére a Trilógia, melynek első regénye A Nagy Füzet, Svájc középiskoláiban kötelező olvasmány, Franciaországban pedig a még kisebbek, a kiskamaszok számára is a választható kötelezők között szerepel. De tudomásunk van arról, hogy Magyarország egyes középiskoláiban szintén oktatási célzattal jelennek meg az említett írások” – sorolta a kötet írója.

Lepold Andrea a jelenlévőkkel megosztott néhány információt Kristóf Attila életművével kapcsolatban is. Elmondta, hogy Ágota és öccse, Attila világlátása között élesen megmutatkozott a különbség. 

Attila önéletrajzi regénye, Az Oidipusz körbejár(1987) A Nagy Füzettel (1986) szinte egy időben született meg, és témájuk ugyanaz: a kőszegi éveik. Attila regényének a középpontjában egy gyilkosság áll, mely valóban megtörtént Kőszegen, a Kristóf család szomszédságában, alig néhány héttel Kristóf Kálmán letartóztatása előtt.

„Ez fedőtörténet és allegória is egyben. Fedőtörténet, hiszen elrejti a szerző valódi szándékát, apja  bűncselekményének körüljárását, mely a 420 oldalból csak az utolsó 20 oldalon jelenik meg. És allegória, hiszen a jóságáról híres szomszéd hölgy meggyilkolása trauma; 

 – magyarázta a szerző. 

Szakpszichológus: Az írás öngyógyító funkcióként nem vezetett eredményre Kristóf Ágotánál

Hal Melinda, klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója – aki a könyv előszavát is jegyzi – szerint a kötet érdeme, hogy rávilágít arra, 

 „Gyermekeink védelmében ismernünk kell a hasonló tragédiák természetét” – szögezte le. Kifejtette, hogy Lepold Andreával ellentétben semmilyen megküzdési stratégiára utaló jelet nem tudott felfedezni Kristóf Ágota műveiben; szerinte az írás öngyógyító funkcióként nem vezetett eredményre, hivatkozva arra, hogy az írónő magánélete további nehézségekkel, traumákkal terhelt.

A szakpszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy 

Erre láthattunk jóformán csak példát a Kristóf családban: felesége rágalomnak nevezte a férje elleni vádakat.” 

Majd rátért Ágotára, akinek szemlátomást kettős volt az édesapjához való viszonya. „Regényeiben gyűlöletét és undorát fejezi ki iránta: több írásában szándékosan halálra is ítéli. Ezzel szemben a való életben megbocsátó és empatikus attitűd jellemezte felé, bár az interjúkban kerülte a témát: titokzatos válaszokat adott, ha Kristóf Kálmán neve előkerült” – hívta fel a figyelmet a szakember, aki itt szólt a két fiúról – Jenőről és Attiláról – is, akik egyértelműen megbocsátónak látszanak.

Hal Melinda ugyanakkor megjegyezte, hogy 

 – hangoztatta.

A szakember úgy vélekedett, hogy a gyermek és szülő, diák és tanár közötti bizalmi szál hirtelen és erőszakos átvágása olyan, mint falból eltűnő kötőanyag az omlás előtt. „Repedéseit külső és belső konfliktusok töltik ki, és elhárító mechanizmusok segítenek abban, hogy legalább elviselhető legyen a trauma.”

Hal Melinda arra is rámutatott, hogy 

 „Testi és lelki nehézségeket, egzisztenciális hátrányokat, kulturális és társadalmi viszontagságként kollektív traumákat eredményeznek. A teljes közösség érintett ebben, meghasonlott és segítségre szorul. (…) Minden trauma más, de ami közös bennük, hogy a tudattalanba száműzve és abból fel-feltörve, a tudatba férkőzve kívánja átvenni az irányítást az értelem és a többi érzelem felett” – magyarázta a pszichológus.

A szakértő a beszélgetés során kijelentette, hogy a több mint 75 évvel ezelőtt leleplezett bántalmazássorozat történeti rekonstrukciója életrajzi narratívákkal és irodalmi tűzdelésekkel segíthet a lassú, lépésről lépésre történő gyógyulásban egyénnek, családnak, közösségnek egyaránt.

– jelölte ki a feladatot.

„Ez a történet közös vívódásunkkal szembesít, és arcunkba vágja a lét értelmének összes kérdését. Nem különben a hit, remény és szeretet fontosságát” – jelentette ki Hal Melinda. Továbbá elmondta, 

„A tagadás, elhárítás, autoagresszió, bűntudatélmény, melyekre sokszor még a közösség is ráerősít, egyenes út a mentális zavarok súlyos megjelenéséig” – ismertette a klinikai szakpszichológus.

A kötet a Kristóf Ágota-kultusz ellenpontozása lehet

Lepold Andrea arra a kérdésre, hogy milyen hatást vár attól, hogy könyv formában megjelent a kutatása, azt felelte, hogy idehaza nem sokat. „A Szombathelyről kiinduló Kristóf Ágota-kultusz kap egy ellensúlyt, így talán objektív módon fogják ápolni az írónő emlékét, és

 immár ennyi évtizeddel a történtek után. De nekik is jár az igazságtétel” – húzta alá.

A szerző a jövőbe tekintve azzal folytatta, reméli, hogy sikerül majd külföldön is kiadni egy adaptációt. „Ideális esetben Kristóf Ágota minden regényére, vagy legalábbis A nagy Füzetre felkerülne egy 18-as karika. Kivennék a kötelező olvasmányok közül, és legalább szakmai körökben alaptétellé válna, hogy ezek a művek egy sérült lelkű ember tollából származnak” – jelentette ki. 

Lepold hozzátette, hogy a szülők, akik eddig tiltakoztak az iskolákban a mű ellen, most kapnak egy hivatkozási alapot. „Ami most mondhatni érzékenyítés a pedofíliára, az az ellenkezőjére fordulna, és a traumatizált emberek iránti érzékenyítéssé válna, de csakis felnőttek számára” – hangzott el. 

Befejezte Kristóf Attila munkáját

„A Nagy Füzet, amelyet jelenleg »posztmodern háborúellenes drámaként« tartanak számon, átváltozna valami olyasmivé, hogy »egy traumatizált ember önéletrajzi regénye«, amelyből megismerhetjük egy bántalmazó környezetben felnőtt gyermek világlátását, a biztonságos világba vetett hit megrendülését. 

és támpontot adhat ahhoz, hogyan tudunk segíteni. Persze naivitás mindezek teljesülését várni, de bármilyen mértékű közelítés ehhez az ideális állapothoz már jó eredmény lehet” – fejezte ki reményeit az írónő.

Legvégül kijelentette, úgy érzi, azzal, hogy ezt a kötetet megírta, 

 Azonban az még kérdés, hogy ezzel lezárult-e „Nagy Füzet” vagy kerülnek még a mélyből elő olyan adalékok (fotók, dokumentumok stb.)
a bűncselekmény körülményeiről, amelyekkel érdemes lesz az utolsó oldalakat még megtölteni.

Nyitókép: Az MCC Tanuláskutató Intézetének Facebook-oldala