Kristóf Kálmán kislányok ellen elkövetett szexuális bántalmazássorozata nem egyéni, hanem közösségi trauma, és a körülmények felfedésével eszerint nyújt alapot minden érintett számára a feldolgozáshoz.
„Gyermekeink védelmében ismernünk kell a hasonló tragédiák természetét” – szögezte le. Kifejtette, hogy Lepold Andreával ellentétben semmilyen megküzdési stratégiára utaló jelet nem tudott felfedezni Kristóf Ágota műveiben; szerinte az írás öngyógyító funkcióként nem vezetett eredményre, hivatkozva arra, hogy az írónő magánélete további nehézségekkel, traumákkal terhelt.
A szakpszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy
az áldozatiságból való kitörés egyértelmű módja az elhárítás.
Erre láthattunk jóformán csak példát a Kristóf családban: felesége rágalomnak nevezte a férje elleni vádakat.”
Majd rátért Ágotára, akinek szemlátomást kettős volt az édesapjához való viszonya. „Regényeiben gyűlöletét és undorát fejezi ki iránta: több írásában szándékosan halálra is ítéli. Ezzel szemben a való életben megbocsátó és empatikus attitűd jellemezte felé, bár az interjúkban kerülte a témát: titokzatos válaszokat adott, ha Kristóf Kálmán neve előkerült” – hívta fel a figyelmet a szakember, aki itt szólt a két fiúról – Jenőről és Attiláról – is, akik egyértelműen megbocsátónak látszanak.
Hal Melinda ugyanakkor megjegyezte, hogy
Kristóf Attila a családtagok feloldozására tett próbálkozásai kudarcba fulladtak. A szereplőket pedig ezután egy cél vezérelte: TÚLÉLNI egy apa bűnét”
– hangoztatta.
A szakember úgy vélekedett, hogy a gyermek és szülő, diák és tanár közötti bizalmi szál hirtelen és erőszakos átvágása olyan, mint falból eltűnő kötőanyag az omlás előtt. „Repedéseit külső és belső konfliktusok töltik ki, és elhárító mechanizmusok segítenek abban, hogy legalább elviselhető legyen a trauma.”
Hal Melinda arra is rámutatott, hogy
a szexuális abúzus és annak következményei családokat dúlnak szét.
„Testi és lelki nehézségeket, egzisztenciális hátrányokat, kulturális és társadalmi viszontagságként kollektív traumákat eredményeznek. A teljes közösség érintett ebben, meghasonlott és segítségre szorul. (…) Minden trauma más, de ami közös bennük, hogy a tudattalanba száműzve és abból fel-feltörve, a tudatba férkőzve kívánja átvenni az irányítást az értelem és a többi érzelem felett” – magyarázta a pszichológus.
A szakértő a beszélgetés során kijelentette, hogy a több mint 75 évvel ezelőtt leleplezett bántalmazássorozat történeti rekonstrukciója életrajzi narratívákkal és irodalmi tűzdelésekkel segíthet a lassú, lépésről lépésre történő gyógyulásban egyénnek, családnak, közösségnek egyaránt.
Felelősségünk támogatni a felépülési folyamatot, hiszen a lelki traumát átörökítjük a következő generáció számára is!”
– jelölte ki a feladatot.
„Ez a történet közös vívódásunkkal szembesít, és arcunkba vágja a lét értelmének összes kérdését. Nem különben a hit, remény és szeretet fontosságát” – jelentette ki Hal Melinda. Továbbá elmondta,
„égető probléma” megtalálni a traumát elszenvedő kliensek megfelelő kezelési módját, mely mellett a legmagasabb szintű védelmet kell biztosítanunk számukra.
„A tagadás, elhárítás, autoagresszió, bűntudatélmény, melyekre sokszor még a közösség is ráerősít, egyenes út a mentális zavarok súlyos megjelenéséig” – ismertette a klinikai szakpszichológus.
A kötet a Kristóf Ágota-kultusz ellenpontozása lehet
Lepold Andrea arra a kérdésre, hogy milyen hatást vár attól, hogy könyv formában megjelent a kutatása, azt felelte, hogy idehaza nem sokat. „A Szombathelyről kiinduló Kristóf Ágota-kultusz kap egy ellensúlyt, így talán objektív módon fogják ápolni az írónő emlékét, és
nem feledkeznek meg a környezetükben élő áldozatokról és leszármazottaikról, akik némák és arc nélküliek voltak és maradnak is
immár ennyi évtizeddel a történtek után. De nekik is jár az igazságtétel” – húzta alá.
A szerző a jövőbe tekintve azzal folytatta, reméli, hogy sikerül majd külföldön is kiadni egy adaptációt. „Ideális esetben Kristóf Ágota minden regényére, vagy legalábbis A nagy Füzetre felkerülne egy 18-as karika. Kivennék a kötelező olvasmányok közül, és legalább szakmai körökben alaptétellé válna, hogy ezek a művek egy sérült lelkű ember tollából származnak” – jelentette ki.
Lepold hozzátette, hogy a szülők, akik eddig tiltakoztak az iskolákban a mű ellen, most kapnak egy hivatkozási alapot. „Ami most mondhatni érzékenyítés a pedofíliára, az az ellenkezőjére fordulna, és a traumatizált emberek iránti érzékenyítéssé válna, de csakis felnőttek számára” – hangzott el.
Befejezte Kristóf Attila munkáját
„A Nagy Füzet, amelyet jelenleg »posztmodern háborúellenes drámaként« tartanak számon, átváltozna valami olyasmivé, hogy »egy traumatizált ember önéletrajzi regénye«, amelyből megismerhetjük egy bántalmazó környezetben felnőtt gyermek világlátását, a biztonságos világba vetett hit megrendülését.
Ez segíthet felismerni saját környezetünkben a sérült embereket, megérteni a viselkedésüket,
és támpontot adhat ahhoz, hogyan tudunk segíteni. Persze naivitás mindezek teljesülését várni, de bármilyen mértékű közelítés ehhez az ideális állapothoz már jó eredmény lehet” – fejezte ki reményeit az írónő.
Legvégül kijelentette, úgy érzi, azzal, hogy ezt a kötetet megírta,
befejezte azt a munkát, amit Kristóf Attila annak idején elkezdett.
Azonban az még kérdés, hogy ezzel lezárult-e „Nagy Füzet” vagy kerülnek még a mélyből elő olyan adalékok (fotók, dokumentumok stb.)
a bűncselekmény körülményeiről, amelyekkel érdemes lesz az utolsó oldalakat még megtölteni.
A Kristóf család tragédiájáról még bővebben a Kristóf-trauma oldalán olvashatnak. Az oldal nemrég webáruházzal is bővült, ahol megvásárolhatják majd Lepold Andrea A Nagy Füzet kísértetei című könyvét is.
Nyitókép: Az MCC Tanuláskutató Intézetének Facebook-oldala