Aki járt már élelmiszerboltban, teljesen tisztában van vele, hogy mennyire nőttek az árak, ráadásul aki minimálisan világlátott, az azt is tudja, hogy már tíz és húsz évvel ezelőtt is simán lehetett találni egy kosárnyi olyan élelmiszert bármely nyugati országban, amely akár még olcsóbb is, mint Magyarországon – ezek tehát pont nem olyan információk, amelyektől pártpreferenciát váltana az értelmiségi. Az esetleg érdekes lehetne, ha összevetnénk, hol mennyit költ egy átlagember egy hónapban étkezéstől lakhatáson és közlekedésen át a szolgáltatásokig és a szórakozásig együttvéve a fizetésekhez képest; az legalább objektív számadatként mutatná, nagyjából mennyire mozognak máig is más ligában a kommunizmustól megkímélt ex-gyarmattartók (akiktől még a legnyugatibb cseheket és szlovénokat is látványos szakadék választja el, minden Orbán nélkül) – de magasan kvalifikált választók arcába tolni, hogy bezzeg itt fizetésarányosan olcsóbb a sajt nélküli paradicsomos-bundáskenyeres penne, mint Magyarországon, az mérsékelten meggyőző.
Már csak azért is, mert ha egy igényesebb magyar liberális/pártnélküli hobbiszakács Németh Szilárd pacaljához, Dobrev Klára rántott húsához és Jakab Péter párizsijához képest valami érdemi alternatívát keres,
el fog szontyolodni, amikor meglátja Cseh Katalint a bizarr kollégistamenüjével és egy emodzsis nyalókával.
Belőle kellene kinézni, hogy ha a választók engednék, ő megfogná ezt az országot és odaröpítené a fizetési grafikonon minimum Franciaország és Olaszország közé?
Bár (a nyalókán kívül) egy újszerű elem mégis felbukkan a momentumos videóban a korábbi hasonló alkotásokhoz képest, mégpedig a kísérő kérdés: „Nektek ez mennyibe kerülne Magyarországon?” Az egy dolog, hogy