„Kádár Apró Dögei egy levert forradalom romjain, a megszálló szovjetek hátán foglalták el a hatalom sáncait, útjukat akasztófák szegélyezték. A vidámnak csak cinikusan nevezhető barakk lakóit az őreik annak a hármasságnak a tagadásával felügyelték, ami viszont a Fidesz-éra alapja: magyar nemzeti és állami szuverenitás, a materialista ateizmus helyett keresztény keretek és az emberi szabadságjogok tisztelete.
Jelenleg jobboldali kormányunk van (ön- és külső definíció szerint is), az ellenzék döntően baloldali (öndefiníciójában mindenképpen). Ehhez képest érdekes jelenség, hogy a baloldal vádként hozza fel Orbán ellen a kádári attitűdöt, elismerve a baloldali diktátor káros tevékenységét. Ahhoz, hogy nagyot és hatásosat tudjanak mondani, valamilyen szinten saját magukba kell rúgniuk.
Rendőrállamból még emlékezünk a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatára, és 2006-ban megkaptuk ennek kicsit modernizáltabb változatát.
Nekünk a diktatúra balos, a jogállamiság jobbos, és ezt a tapasztalatunkat akárhány NGO és hiteltelen, üvöltöző, rossz arcú DK-s politikus vagy népszavás újságíró sem fogja felülírni. Az ellenzék egyetlen reménye, ha valahogy megpróbálja ráhúzni Orbánra ezt a balos komcsi kabátot, mert a szélsőjobboldalizó, antiszemitázó címkézés szemlátomást nem ért célt. Az már legyen az ő bajuk, hogy saját nézeteiket kell így elrettentő példaként bemutatni. Olyan ez, mint a katonaság volt: aki rosszul viselkedett, akit lefenyítettek, nem mehetett haza. A legnagyobb büntetés az volt, ha az embernek a kaszárnyában kellett maradnia, ezzel elismerve, hogy az bizony a lehető legrosszabb hely az ember számára.”
***