Minél inkább vannak egy helyre terelve az Orbán-rendszerrel így-úgy egyet nem értők, annál többen szorulnak ki onnan.
„Ki még nem hunytak, de valamelyest csillapodtak a lengyel választást követő ellenzéki örömtüzek, így talán lobogásuk nem vakító annyira, hogy ne vizsgálhassuk meg az olyan diadalkiáltásokat, mint például »Lengyelország Európát választotta«, »győzött a jogállam«, »a lengyelek a haladás útjára léptek«, »a lengyel ellenzék utat mutatott«, »igenis legyőzhető a bigott, gyűlölködő, autokratikus hatalom« és a többi, mely kijelentések megrendíthetetlen alapját a lengyel helyzet, a lengyel pártok, a lengyel eredmény és úgy általában a politika magabiztos nem ismerete képezi.
Először is, ha a demokráciát a jók (műveltek, erkölcsösek, menők és empatívak) valamint a rosszak (az összes előbbi ellentéte) küzdelmeként akarjuk mindenáron látni, akkor a globális jófejközvéleménynek letargiában kéne fetrengenie, hogy nyolc év kormányzás után és egy válság közepén a mosdatlan, maradi, elvakult diktatúraimádók a lengyel szavazóközönség alhangon 40-45 százalékát teszik ki. Ám ahogy a PiS és a Konföderáció támogatóit sem lehet ily módon jellemezni, úgy ellenfeleikre sem igazak a felszínes és vágyvezérelt leírások. Van ott az ukrán gabonaimport ellen tüntető szervezettől egy tévés antiestabilishment pártján át a pártállami maradványokig minden.
Ha van – és van – a magyar ellenzék számára tanulsága a lengyel választásnak, akkor az az, hogy nem tartozhat egybe, ami nem egybe való. Ne kelljen olyan pártokra és politikusokra szavazni, akikkel nagyon nem értek egyet. Az más kérdés, hogy a sajátjaim miként kormányoznak együtt velük, azonban egy koalíció nem jelent közös választói identitást.
Ellenben Magyarországgal, ahol több mint tíz éve próbálkoznak az elképzelt Ellenzéki Választó kikísérletezésével. Minél sikeresebb a kísérlet, annál nagyobb kudarc éri az ellenzéket. Minél inkább vannak egy helyre terelve az Orbán-rendszerrel így-úgy egyet nem értők, annál többen szorulnak ki onnan. Ez nem a véletlen műve, hanem a Fidesz nem túl sok roppant tudatos, ugyanakkor meglehetősen egyszerű döntésének és az ellenzék idióta és gyáva jóváhagyásának eredménye.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei augusztusban.
A miniszterelnök szerint a virtuális tér ma ellenséges terület, amelyet meg kell hódítani, politikai és közösségi immunrendszerrel megerősítve. Ezért jönnek létre, ezért tarolnak a digitális polgári körök.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
Akkor nem az jutott eszébe, „hogy pusztuljanak az oroszok” – fogalmazott a művész, aki szerint a rendszerváltás előtt a színészeket jobban megbecsülte a magyar társadalom.
