A mai magyar külpolitika zsákutcába viszi az országot

„Az ukrajnai konfliktusban legnagyobb szomszédunk léte forog kockán. Vannak jogos kifogásaink az ukrajnai nacionalizmus megnyilvánulásaival szemben, a kárpátaljai magyar iskolarendszer részleges fölszámolása ellentétes az 1991-es magyar-ukrán államközi szerződéssel is. De mikor van jobb esély panaszaink orvoslására, ha a bajban Ukrajna mellett állunk, vagy ha azt hangoztatjuk, hogy ez nem a mi háborúnk, és a béke érdekében Ukrajna fogadja el Moszkva diktátumát. 

Románia gazdaságilag utolérte hazánkat. Ennek csak örülhetünk, hiszen az anyaország után ott él a legtöbb magyar, ők is haszonélvezői ennek. Románia egyre fontosabb szerepet tölt be abban a szövetségi rendszerben, amelynek mi is tagjai vagyunk. A magyar párt, az RMDSZ nehéz helyzetben küzd, hogy megmaradjon a bukaresti parlamentben az erdélyi magyarság képviselete. A bálványosi, majd tusnádfürdői nyári egyetem – amelyen magam is több ízben részt vettem – célja a szóértés, bizalomépítés volt az anyaországi és erdélyi magyarság, valamint a románság között. Román politikusok meghívottként részt vettek ezeken, sőt egy ízben a román államelnök is. Hol vagyunk ma ettől? Bármit is tartalmazott a magyar miniszterelnöknek a tusnádfürdői beszéde előtt átadott román üzenet (kérés, javaslat?), nem volt célszerű azon gúnyolódni, különösen azután nem, hogy az előző napon Orbán Ciolacu kormányfő ebédvendége volt. Ez jó alkalom lett volna a bizalomépítésre, a közös érdekek egyeztetésére, vagy akár a vitás ügyek megbeszélésére.

Csehország gazdaságilag erős ország, nincs érdemi ellentéte Magyarországgal. A magyar miniszterelnök megvádolta azzal, hogy »átállt« a mélyülő európai integráció oldalára. Nem inkább Magyarországot lehet gyanúsítani, nemcsak Prágában, hanem az összes európai fővárosban, hogy átállt Oroszország és Kína oldalára? 

Szlovákiát sem szabadna piszkálni, könnyen félremagyarázható kifejezésekkel, sőt a határkérdés emlegetésével ingerelni a szeptemberi választások előtt, amikor a korábbi 10 százalékos magyar parlamenti képviseletet éppen a délről érkező hírek és propaganda, a magyar kormány politikája szoríthatja a választási küszöb alá. Jó lenne, ha az a Fico alakíthatna kormányt Szlovákiában, aki 2010 körül élen járt a magyarellenességben és a magyar honosítási törvény, a kettős állampolgárság elhárítására külön törvényt szavaztatott meg a pozsonyi parlamenttel? Idézem Fico jó tíz évvel korábbi szavait: »Szem előtt tartva a több mint 1100 éve tartó szomszédi kapcsolat többnyire negatív tapasztalatait, továbbá figyelembe véve a mostani, ismét egyoldalú, megalapozatlan és egyre agresszívebb követeléseket támasztó déli szomszédunk lépéseit, nem maradhatunk közömbösek!« Ezért »bűneik megbánására, sajnálkozásra, bocsánatkérésre és kártérítésre« szólította föl a magyarokat. Szabad neki drukkolni a választásokon?

Attól tartok, hogy mai magyar külpolitika zsákutcába viszi bele az országot, amikor – úgy tűnik – össze akar veszni valamennyi demokratikus szomszédunkkal és euro-atlanti szövetségeseinkkel. Hungária, quo vadis?”

 Nyitókép: MTI Fotó, Koszticsák Szilárd