Megújulás nélkül üres a baloldal

„A kis pártoknak valójában nem »csak« a kormányt, de nem is Gyurcsány Ferencet kell először legyőzniük, hanem a saját kisszerűségüket. Mondani kell valami értelmeset Magyarországról. Ehhez pedig elengedhetetlen a megújulás.

Mindemellett a kis pártok le vannak maradva egy évtizeddel. Politikai és szervezési munkában egyaránt. A Fidesztől és a Demokratikus Koalíciótól is. Az előbbi értelemszerű, bővebb magyarázatra nem szorul, utóbbit viszont hajlamosak szőnyeg alá söpörni. Mert nézzünk csak rá a Demokratikus Koalícióra! Gyurcsány tíz éve ugyanazt mondja. Ha nem is népszerű vele, akkor is. Ha lehántjuk a parttalan orbánozást, akkor ugyanazt halljuk az adópolitikáról, az LMBTQ-jogokról, és változatlanul lesújtó a véleményük a keresztény egyházakról. Ahogy évtizedek óta barátságtalanok a határon túli magyarokhoz, és végül minden problémára az Európai Egyesült Államokat ajánlják. Majd Brüsszelben megoldják a magyarok gondját, csak Orbánt kell eltakarítani – ilyen egyszerű a DK ars poeticája.

Ezzel szemben a Jobbik annyit változott, hogy már követni sem lehet, az MSZP összevissza beszélt a szociális juttatásokról (meg a bevándorlásról, a kerítésről, a határon túli magyarokról, az ÁFA mértékéről, az oktatásról… gyakorlatilag mindenről, ami véletlenszerűen éppen eszükbe jutott), az LMP pedig annyiszor próbált zöld lenni, hol globálisan, hol lokálisan, hogy mára elfogyott.

Van egy népszerű és végtelenül leegyszerűsített (véleményem szerint szándékosan eltorzított) értelmezése a jelenlegi politikai helyzetnek. E szerint a baloldal csak azért nem erősödik meg a válságban, csak azért nem tudja maga mellé állítani az elbizonytalanodókat, mert töredezett. Mert túl sokan vannak. Ergo: ha lecsökken a baloldali pártok száma, akkor pariban lesznek a jobboldallal. Pedig ez így, ebben a formában nem igaz.

Tény, hogy a frontvonalak befagytak, ahogy tény az is, hogy a jelenlegi képletben egy fragmentált baloldal nem versenyképes. Egy válságban a stabilitás és a kormányzóképesség mint politikai erény felértékelődik. A baloldal stabilitása és a kormányzóképessége viszont nem pusztán mennyiségi kérdés. Ami igazán hiányzik, az a minőség. A belbecs. Nincs megbízható vezető, nincs hiteles mondanivaló, a baloldal üres.

A tartalomhoz pedig megújulás szükséges. Szervezeti és személyi is egyben. Egyedül Gyurcsánynak nem fontos a megújulás. Sőt! Neki különösen előnyös, ha nincs innováció.”

***

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd